A fiú

Miért?

JACE

Olyan nehéz minden. Szeretem Lucyt, de tudom, hogy nem lehetek vele...Szeretném ha velem jönne, vagy én maradhatnék itt, de ez lehetetlen.És ami a legjobban zavar, hogy teljesen elfogom őt veszteni. Ez a Dave gyerek biztos, hogy megszerzi magának. Én pedig nem tehetek ez ellen semmit...
-Elgondolkoztál.-ébreszt fel gondolataimból gyönyörű hangja.
-Igen. Egy kicsit.-mosolygok rá, majd szépen lassan közeledni kezdek. Ajkai elnyílnak ķissé, szemét pedig becsukja. Szép lassan összeérintem párnáinkat és érzékien megcsókolom. Visszacsókol és ez óriási örömmel tölt el. Kiváncsi lennék, hogy meddig képes elmenni... Kezemet elkezdem lejjebb vinni derekán, mire szemei felpattannak és eltol magátol.
-Jace!-szól rám szigorúan.
-Bocsi...-hajtom le fejemet. Szóval akkor ezekszerint nem megy el túl sokáig.
-Megőrítesz!-csókol meg újra, majd kezemet megfogja és visszahelyezi a derekára. Belemosolygok a csókba és simogatni kezdem az oldalát. Elválok ajkaitól és lejjebb kezdem puszilgatni. Nyakának esem. Lehet nem kéne, de pár helyen megszívom, ő pedig folyton felszisszen. Annyira édes!
Egyre lejjebb puszilgatom, már majdnem a mellénél tartok amikor megszólal.
-Jace...neh.-hallom a vágyat a hangjában, de pontosan jól tudom, hogy még nem meri ezt megtenni. Pedig én szívesen...
-Nem csinálok semmit...csak csókolgatlak. Nem szeretnéd?-kérdezem.
-Figyelj...-sóhajt egy nagyot.-Nem arról van szó, hogy nem szeretném, de...ide jössz és szinte egyből letámadsz! Plusz! 14 vagyok Jace!-bátorodik fel a végén.
-Tudom...-bólintok szomorúan. Keze közé veszi az arcomat és mélyen a szemembe néz.
-Én tudom, hogy egyre jobban fogsz vágyni egy kis élvezetre, de még fojtsd el magadban kérlek. Amúgy is hamarosan visszamész...-igaza van. Csak kínozzuk egymást és így jobban fog fájni az elválás. Teljesen egyet értek vele. De én akkor is a közelében akarok lenni!
-Veled akarok maradni.-mondom ki, majd a nyakhajlatába temetem a fejemet.-Nem akarok visszamenni!-puszilom meg gyenge bőrét.
-Jace...Én is veled akarok lenni. De hé! Ott az a lány akit mondtál. Vele mivan??-kérdezgeti, mire kuncogni kezdek.
-Rád gondoltam te bolond. Te vagy az a lány.-szuszogok a nyakába. Beáll közöttünk a csend. Egyikünk sem tud már mit mondani. Lucy lefagyott, én pedig nem fogom kérdezgetni. Olyan mintha az enyém lenne, de ez messze nem így van. Hirtelen megérzem a fejemen a pici kis kezét. Elkezdi simogatni, mire jobban magamhoz szorítom. Komolyan nagyon szeretem. Miért kell nekünk ennyire messze lenni egymàstól???

Naaa itt is lenne a következő rész egy kis idő után. Remélem tetszett. Kérlek komizzatok mert nagyon sokat jelent!
Puszii♥♥