A fiú

Kérdések

LUCY

-Kérem engedjen el!-könyörgök Dave apjának már egy jó ideje.
-Neeeem! Hányszor mondjam még el?!-kérdezi idegesen.
-Sokszor! Anyámék keresni fognak!-mondom az egyértelműt.
-Nem. Írtam nekik a telefonodról, hogy a barátnődnél alszol.-mondja, mire én elkezdem rugdosni.
-Dave eljön értem!! De nem úgy ahogyan gondolja! Megment és ennyi! -mondom, még mindig rugdosva a pasast.
-Szép álom kislàny.-mondja, majd azzal a lendülettel ki is megy az ajtón. Idegesen fujtatok.

DAVE

Összeszedtem pár embert a nagy akcióhoz, majd lementem a pincébe néhány fegyverért. Pár perc és megérkeznek az embereim.
Amikor Összeszedtem mindent amire szükség van, màr mentem is az ajtóhoz. Tudtam, hogy már mindenki itt van. Bólintottam, majd el is indultunk apámhoz.

LUCY

Már egy ideje egyedül vagyok a szobàban, amikor hangokat hallok. És...és meghallom...Dave hangját. Mondtam, hogy eljön értem! Becsörtet a szobába és elengedi kezeimet, majd felkap és visz kifelé. Közben apjával vitatkozik. Dave apját lefogják miközben engem kivisz az autóba és már el is indulunk. Meg sem merek szólalni. Most meg köszönjem vagy mi? Azt hiszem ez lenne a helyes...
-Dave...én...köszönöm.-bököm ki nagynehezen, mire elmosolyodik és egy pillanatra felém néz.
-Nincs mit. De azért meghálálhatod valamivel.-teszi kezét combomra és simogatni kezd. Szóval ez a fiú most kanos. Félnem kéne??
-Öhm...aha hát persze.-lököm le magamról kezét.
-Ma velem alszol.-kezd el nevetgélni, mire én kikerekedett szemekkel bámulom a hülye fejét.-Muszáj! Így vagy biztonságban. Csak 2 napig. Utána hazamehetsz.-néz ràm egy pillanatra szomorúan, majd vissza az útra. Nagy nehezen, egy kis hezitálás után, rábólintok. Apámék megfognak ölni... Pár percre kicsit elgondolkozhattam, mivelhogy megàlltunk Dave hàza előtt. Kiszállt, majd kinyitotta nekem is az ajtót.
-Tudsz jönni?-néz rám aggódóan. De kis édes.
-Persze, cuki vagy.-mondom, szinte már suttogva. Ejt felém egy halvány mosolyt, majd bemegyünk.
-Na és merre lesz az én szobám?-jut eszembe ez az igencsak fontos kérdés. Elneveti magát és a falnak nyom. A levegőt is alig tudom már venni.
-Velem alszol.-jelenti ki, majd megnyalja a nyakamat. A mellkasom egyre gyorsabban jár le, fel.
-Te kanos állat! Ezt ne csináld!-morgok rá. Keze lejjebb halad, én pedig teljesen lefagyok, amikor is megfogja a mellem. Na ebből most lett elegem!
-Dave!!-kiabálok rá, de mintha meg sem hallotta volna. Felkap és bevisz a szobájába és az ágyon végig fektet.
Most megerőszakol?? Istenem! Egész testemben remegek.
-Dave kérlek!-kezdek szipogni és talán még egy könnycsepp is legördül arcomon. A fiú megáll és megrázza fejét, majd egy gyors mozdulattal, idegesen kitrappol az ajtón. Pár percig a plafont bàmulom és kérdések ezrei cikáznak fejemben. Vajon most haragszik? Mi volt ez az előbb? Ennyire kanos? Miért nem figyelt rám?? Ezeket tőle kéne megkérdeznem, de perpillanat a közelébe sem merek menni. Félek tőle?? Azt hiszem, hogy igen... Ezek után nagyon elgondolkozok, hogy mit is gondoljak róla. Jó pàr perc után, lassan felállok és lemegyek hozzá. A konyhába ül és a fejét fogva nézi az asztalt. Közelebb megyek és félve ugyan, de ráteszem egyik kezemet vállára.
-Sajnálom...-suttogja, egy percre sem mozdulva ebből a helyzetéből. Nem tudok mit vàlaszolni neki, de látom rajta, hogy tényleg bántja...

Itt is van egy újabb rész! Dave kicsit beindult...
Egyébként mi a véleményetek Daveről?
Kérlek vote-oljatok ééés komizzatok!!♥♥