A fiú

Nutella :D

Egy hét elteltével sem változott meg Dave-vel a kapcsolatunk. Szerintem mindketten azt gondoltuk, hogy valami változás történik köztünk, de hàt mégsem így lett. Abban pedig, hogy nem így történt, John-t hibáztatom. Ugyanis egyfolytában ott sürgött-forgott körülöttünk. Soha nem voltunk kettesbe... És mostmàr sosem tudom meg, milett volna ha...! De hàt már úgyis mindegy. Most éppen itthon fetrengek és nézek ki a fejemből. Nem tudom mit tehetnék egy esős nap. Mondjuk tanulhatnék, de nagyon nincs kedvem...majd holnap. Lassan felállok és a konyha felé veszem az irányt. Iszonyat éhes vagyok és ezt a gyomrom is jelzi egy hangos korgàssal. Kiveszek a szekrényből egy nutellàt és egy kenyeret is előveszek. Megkenem a kenyeret, aztán már tolom is be a szàmba. Egyébként vissza térve Dave-re. Màr nem is érdekel. Persze ha megjelenne lehetséges, hogy a nyakàban landolnék, de ettől függetlenül marna a tudat, hogy egy hét alatt mégcsak egyetlen egy üzenetet sem küldött. Pedig elég sokmindenen mentünk mi együtt keresztül. Az mind csak egy kis jàték volt számára, vagy mivan?? Nem akarok én írni neki, mert az olyan fura. Mintha valaki a halált keresné messengeren. Mivel egykor még úgy hittem, ő lesz az én hóhérom. De még szerencse, hogy átgondolta a dolgokat. Semmi esélyem nem lett volna ellene és az alvilági bandája ellen. Ezen gondolatok közepette, konkrétan kiesett a kezemből a kenyér. Pont a fehér pólómra.
-Ohh basszus!-motyogom magamban, majd elkezdem felvenni a kenyeret az anyagról, ami tiszta nutellàs lett.-Hát ez szuper...-szitkozódok. Ha most a szomszéd látna, tuti hülyének nézne. Mint egy öt éves...
Csöngetnek, mire én meglepődve lépkedek az ajtó felé. Amikor kinyitom kikerekednek a szemeim...

Sziasztok! Ez egy elég rövid és unalmas rész lett. Ígérem, a következő hosszabb lesz és jobb is. Kérlek komizzatok!!♥♥