A fiú

Nem szerethetem!

++++++++++
Dave szemszöge:
Ahogyan Lucy közeledett, elfogott egy fura érzés amit már nagyon régen éreztem. Lelkiismeret furdalás? Nem! Nekem ilyen hulye érzéseim nem lehetnek!! El hajoltam.
-Együnk.-mondtam, mire ő értetlenül nézett. Kimentem, le a konyhába. A falba vertem a kezem. Ez a hulye érzés nem akar elmúlni. Gyorsan elkezdtem kaját csinálni, nehogy kiessek a jó kisfiú szerepemből. Nem akarok semmit csak kicsinálta azt a céget. Ennyi! Nem érdekel a lány!! A kést bele döföm a paradicsomba, mire annak a leve rajtam köt ki. Idegesen beletúrok a hajamba, miközben a pulton támaszkodok a könyökömmel. A jó öreg Joseph Black fia nem lehet gyenge! Nem! Nem lehet... Érzem Lucy tekintetét a hátamon. Szinte égeti félmeztelen testem. Persze eddig nem látott úgyhogy... Megfordulok és farkasszemet nézek vele. Vagyis néznék, de ő megunja és a hasamat kezdi pásztázni szemeivel. Ohh tényleg...mit álmodhatott? Lehetséges, hogy megálmodta az igazi énem. Persze nem hiszi el úgysem. Túl ártatlan vagyok a szemében. Olyan kis naív kislány. Elmosolyodok a bámulásán és odamegyek, megölelem. Zavartan a mellkasomba temeti a fejét. Érzem ahogyan beszívja az illatomat. Most úgy megtudnám fektetni...de akkor az apja cégét nem tudom kibelezni. Nehéz ügy. Pedig jó lenne. Édes kis törékeny teste van. Furán kezd rám nézni. Most Mivan meghallotta?? Erre csak magamban röhögök.
-Mit nézel baby?-kérdezem tőle. Lenéz, és akkor veszem észre. Ohh basszus! Felállok! Hogy az a...! Gyorsan befutottam a fürdőbe és khm elintéztem khm magam khm. Kimegyek mèg mindig egyszál alsóba. Lucy sehol. Hol a francba van?! Végig járom az egész házat. Sehol senki. Mi a szar?!! Kinézek és ott ül a teraszon. Olvas. Hát oké...
-Te hogy-hogy kijöttél?-leülök mellé. Felvonom a szemöldökömet.
-Hangos voltál...-mondja zavartan. Najó ez kicsit azért ciki... Leszoktam szarni...Mivan velem?? Mivan a nagy Black leszarmazottal?? Megbolondulok...! -Bocsi...-mondom neki, mire ő zavartan tovább olvas.-Hazavigyelek vagy mèg maradsz?-a szülei nem keresték...? Na mindegy nekem végülis. Az a baj, hogy a gondolataim folyton azon járnak milyen lenne lefektetni. Nagyokat nyögne. Na jó ezt be kell fejeznem mert megint be indulok!
-Hát...anyuékkal beszéltem...elég idegesek. Mondtam, hogy sietek haza. Szóval megköszönném ha hazavinnél...-annyira kislány még... Bólintok hiszen nekem úgyis bekell mennem a fiúkhoz. Hazaviszem. Megölelem, ő pedig nagyon zavarban van, de vissza ölel. A feje tiszta piros. Muszály nevetnem. Annyira édes. Mi?! Na neeeem! Csak a cèg! Dave koncentràlj csak a cégre! A cégre!! Elköszönünk egymástól, én pedig megyek a srácokhoz, mégmielőtt a szülei leveszik a fejem.
---------------
Belépek a tárgyaló helyiségbe. Mindenki rámnéz, én pedig leülök a székembe. Apám elútazott ezért most tudom gyakorolni a főnökséget. Mit ne mondjak...nagyon èlvezem, hogy én vagyok a középpontban.
-Sziasztok!-köszönök. Mindenki köszön jóreggeltel vagy valami ilyesmivel. Pár emberrel kezet fogok. Mindenki leül.
-Van valami fejlemèny?-kérdezi John, a jobbkezem (és a haverom).
-Nem sok. A másik ügy?-kérdezem. Van egy másik ügy amiben John van benne elég mélyen. A Holly eset. John volt csajának elég nagy üzlete van. Azt kéne megszerezni. Meglesz az! Is! -Alakul, alakul.-zökkent ki gondolataimból John.-Holly kezd újra bízni bennem. Itt egy cetli ami talán segíthet nekünk. Egy agyongyúrt pasas nyomta a kezembe.-adja át a papírt. Szét nyitom és a cég adatait látom rajta. Na! Ez haladás. Elmosolyodok majd az engem figyelő jobbkezemre emelem a tekintetemet.
-Rendben. Ez azért elég jó.-mondom. John diadalittasan elmosolyodik, majd hátradől a székében, mint aki jól végezte dolgát. Nem véletlenül ő a legjobb a csapatban. Ilyen fontos infókat csakis ő tud hozni. Viszont beszélnem kéne vele Lucyról. Aggasztanak az érzéseim. Nem szerethetek bele egy jelentéktelen naív kislányba. Ő sem gondolhatja, hogy mi. Ketten. Együtt. Nem...ez kizárt!