A fiú

Apa...

Nagyban csókolózunk. Kizárjuk a külvilágot és csak egymásra koncentrálunk. Hihetetlen ez a pillanat. Lassacskán elválnak ajkaink és egyet hátra lépek.
-Miért csinálod ezt Dave...?-kérdezem szinte már suttogva. Félek, hogy valami olyat mondd amitől összeroppanok. -Most mennem kell.-nézett a telefonjára.
-Utállak.-mondom neki. Feje felpattan és tágra nyílt szemekkel néz.
-Mi?! De miért is?!-kezd el kiabálni.
-Soroljam?
-Ne...-újra lehajtja fejét. John csöndben figyel minket.
-John nem kell fuvar...hazamegyek.-mondom ès màr el is indulok.
-Vigyázz magadra!!-kiabàl utànam John.

DAVE
Utállak. Utállak. UTÁLLAK! Azt mondta utál! Csak ez jár a fejemben. Semmire sem tudok koncentrálni csak arra, hogy elbasztam. Most éppen apámmal ülök az "irodájában" (ma jött haza).
-Dave! Fiam! Figyelsz te rám egyáltalán?!-felnézek rá és esküszöm nem tudom mit mondott. Annyit tudok, hogy beszèlt...
-Bocsi apa...mit is mondtál?-kifújja a levegőt aztán vele kezd újra.
-Arról lenne szó, hogy ugye mondtam a másik ügyet amit elkéne még intéznem. Addig itt te vezetsz. Ha elintézted már azt a lányt, akkor mindent te fogsz irányítani. Siess vele mèg mielőtt meggondolom magamat. Ja és mégvalami! Szeretném ha lenne egy barátnőd. Mondjuk Rose.-felkapom a fejemet erre. Na nem! Rose csak...khm társ. Nincs kőztünk semmi más.
-Apu az utolsóra nemet mondok. Nem jövök össze Roseval.-mondom neki. Apa mérgesen néz rám.
-Azt mondtam összejössz vele. Ő egy jó làny lenne hozzád. Plussz jóban kell lennem az apjával.-na már megint...engem használ fel az idiótaságaihoz. Most lett ebből elegem!
-Apa nem! Nem ès nem! Elegem van! Elegem van belőled, hogy mindenre felhasználsz! Önző vagy! Ezért utál téged anyu is! Ezért hagyott el! Ezért költözött el tesó is! Miattad! Mert te nem tudsz normálisan működni! És csakhogy tudd! Én szeretem Lucyt és nem fogom megölni. Ha te ezt nem fogadod el, azt nagyon sajnálom. Szálj ki az életemből ha nem bírod elviselni a tényeket!-olvasok be neki végre. Először életemben ellent mondtam neki. Vagyis...nagy koromban először. Apámnak megfeszül állkapcsa és egész teste is. Szemén làtszik milyen ideges. Nyakán az erei látszódnak. Állom pillantását. Tudom mit mi fog jönni, de nem futhatok el. És ekkor hirtelen lesújt rám keze. Akkorát üt, hogy a földre esek. Vérző orromat törölgetem.
-Normálisan beszélj velem!! Világos?!?!-ordibál.

Hali! Remélem tetszik a rész! Komizzatok és vote-oljatok! Puszi♥♥