A fiú

Szemét...

*Lucy szemszöge*
Otthon a kanapén már megint Dave jár az eszembe, de most nem a csókunk miatt. Egy hete nem találkoztunk. A csókunk után nem keresett és én meg nem mertem őt. Vagyis messen írtam de nem írt vissza, pedig látta. Erőt veszek magamon és elmegyek a boltba egy kis csokiért. Ahogy sétálok, meglátom Davet egy csajjal nevetgélni, majd csókolózni. Lefagyva nézem őket. Dave hirtelen ide fordul mosolyogva, de amikor meglát lefagy az arcáról a mosoly. És ekkor...tovább sélát a csajjal kézen fogva mintha mi sem történt volna. Mosolyog. Könnyezni kezdek. Ez most nagyon fáj. Ra kellett jönnöm, hogy ez a fiú nem akart az életem része lenni csak játszadozott. A sírás hirtelen tör fel bennem ès haza futok. Letelepszek az ágyamra és csak sírok. Ajtó csapódást hallok. Apu bejön a szobámba és szomorúan néz.
-Mi a baj kicsim?-kérdezi kis életerővel.
-Semmi csak...mindegy. Veled mivan apu?-törölgetem le a könnyeimet. Apa nagyot sóhajt. Úristen mi lehet??
-Kicsim...lehet, hogy nem maradhatunk itt...elvesztettem a céget. Kiderűlt, hogy az a Dave fiú...-itt ijedten néztem. Mindent értettem ezért apu nem is folytatta. Daven múlik a lakhatásunk. Hát ezért játszotta az agyát itt nekem. Újra sírni kezdek.
-Kincsem semmi baj majd megoldjuk!-kezd el apu simogatni. Letörlöm könnyeimet és felállok.
-Apu most elmegyek a barátnőmhöz mert megbeszéltük.-persze ez oltári nagy hazugság, mert Davehoz megyek de oda nem engedne el. Apa bólint én pedig már kint is vagyok. Elsétálok Davehoz és bekopogok. Nem nyit ajtót senki ezért csöngetek. Eldöntöttem, hogy játszom a tudatlant és olyan leszek mint eddig és majd a végén megkapja. Észre se vettem, hogy a csengőn tenyerelek. Upsz... Meglátom a fiút ki jönni az erkélyre.
-Bazki mivan már?!-amint észre vesz bocsánatot kér és lejön. Ajtót nyit és egy szál alsóban van(!).
-Csak nem megzavartam valamit? Megint...-kérdezem az amúgy is egyértelműt.
-Nem. Nem zavartál meg semmit.-megforgatom a szememet.
-Akkor bemehetek ugye?-kérdezem és már indulok is be, de utamba áll.
-Rumli van.-hű de kreatív kitaláció ez Dave!
-Dave szeretnék veled lenni!-mondom úgy mintegy kislány. Bólint és beenged.
-Várj itt!-felszalad és egy csajjal jön le akit ki enged az ajtón.
-Na kettesbe vagyunk végre.-szólalok meg, mire furán néz rám.
-Mi a bajod??-kérdezi. Ó ha te azt tudnád...
-Semmi csak hiányoztál.-ölelem meg. Vissza ölel egy pár másodperc után.
-Hát Jólvan hercegnő!-megpuszilja a homlokom, aztán kibújik ölelésemből.
-Nem vagyok hercegnő! TE nem hívhatsz így!-jelentem ki.
-Mi a fene bajod van?! És miaz, hogy "TE nem hívhatsz így"?!-jaj el is felejtettem mondani Jaceval a héten összejöttünk. Davera gondoltam de mègis szeretem még Jacet.
-Csak a pasim hívhat így.-értetlenül néz úgyhogy folytatom-Azaz Jace!-erre elsötétül arca.
-Miaz, hogy te meg az a nyáladzó szar?!-na jó Dave kezd megijeszteni.
-Ne beszélj így róla! Ő a barátom! Te idióta!-elneveti magát, mire én megpofozom. Na ekkor szemébe látom kibontakozni a dühöt. Nagyot nyelek.
-Dave...-kezdeném de ő csak egyre közelebb jön. Hátrálok és egyre gyorsabban veszem a levegőt.-Dave!-szólok neki újra. Nem figyel. A falba ütközök és szívem egyre gyorsabban dobog. Dave elér hozzám és két kezemet megfogva a fejem fölé emeli.
-Meg ne próbálj pofázni mégegyszer!-mondja mély, rekedt, ideges hangon. Megborzongok.-Még a végén elgondolkodok azon, hogy hol lennének jó helye a szép kis ruháid. Pl.: ilyen hely a föld is.-ijedten nézek Dave szemébe. Elönt az idegesség, hirtelen kirángatott kezeimet, elökköm a fiút és futok. Futok haza. Megint... Otthon bedobom magam az ágyba. A képeket nézem a telefonomon és találok egy elég ciki képet Daveról. Egy elég rossz döntést hozok. Még hozzá azt, hogy kiveszem az oldalára. Meg is csináltam. Dave még nem látta úgyhogy ez jó hír. Egy óra leteltével már 150-en le like-olták vagy le vicces-ezték. Úgyis letörli de legalább már sokan látták. A képhez azt írtam ki, hogy: ő itt a nagymenő Daveke. 😏😂👍🏻
A telefonom remegni kezd. Ránézek és Jace neve villog a kijelzőn. Nagy mosollyal veszem fel.
-Sziaaa szépség!-köszön, amire én egyből felkuncogok.
-Sziaaa szerelmem!-mondom mire ő nevet fel.
-Mi az a kép??-kezd el egyre jobban röhögni.
-Hááát az úúgy voolt...-és akkor elmeséltem neki mindent.
-...és akkor hazajöttem és Kiraktam ezt a képet.-fejeztem be a történetet.
-Huu ez durva. Ki nyírom ha megint hozzád mer érni!-mondja idegesen. Erre csak mosolygok.
-Figyel nekem most le kell tennem mert anyu hív, hogy segítsek neki. Este még hívlak! Szeretlek!-mondja Jace. Imádom amikor ilyen kis édes.
-Rendben én is szeretlek!-cuppogó hangot adtam ki, majd letettem. Boldogan néztem a telefonomat. Felmentem facera és azt vettem észre, hogy a képre már 301 Like jött. Woow! És akkor jött az amitől féltem. A kép éltűnt és ezzel egyszerre kezdett el csörögni a Skype. Dave neve volt a képernyőn. Remegve felvettem. A képernnőn megjelent David eszelős tekintete.
-Ezt mégis, hogy a francba képzelted?!-kérdezi vérben forgó szemekkel.
-Lásd be, hogy megérdemelted!-mondom kissé halkan.
-Nem! Nem látom be! Ezt még nagyon megbánod!-mondta és én Lefagytam.
-Mégis, hogy? Elveszed a lakhatásunkat?-rántottam szomorúan vállat. Ekkor Dave lefagyva figyelt.
-Ezt te mégis honnan tudod?-kérdezi már nem kiabálva.
-Nem mindegy az neked?!-most én emelem fel a hangomat.-Kiraksz az utcára?! Ne már! Ez nagyon gáz! Ennyire alul vagy?!-kérdezem, a sírás meg kerülget közben.