A fiú

John

-Dave! Fejezd ezt be! Nem fogom szétteni neked a lábamat!-mondom neki kiakadva. Felnevet. Ezen mi olyan vicces?!
-Nem muszáj szét tenned cica.-fúú! Idióta barom perverz kanos állat!
-Miért vagy ilyen kanos?! Te egész életedben ilyen voltál?!-kérdezem. Elmosolyodik és közelebb hajol hozzám.
-Igen!-kiabál bele a fülembe. A kezemet a fájó részhez teszem.
-ÁÁ TE ŐRÜLT!!-kiabálok. Igazából nem csak a haragom miatt, hanem azért is mert cseng a fülem mint állat. Én kinyírom ezt a fiút! Csak nevet. Köszi!
-Na mivan cicám? Csak nem másra számítottál?-de igen bazdmeg te egoista köcsög!
-Baszódj meg...-suttogom.
-Na de hercegnőm így nem beszélünk.-magához ránt. Durcisan szemébe nézek, aztán mint egy gyerek, kinyújtom nyelvemet. Na ezt nem kellett volna.
-Nyamm.-Dave ráharap a nyelvemre és nem ereszti. Az az átkozott!
-Dafe engedd el a nyelfem!!-mondom neki nehezen. A v-t nem nagyon tudtam kimondani. A srác nyelvével megnyalja nyelvemet, majd elenged.
-Köszönöm! Mondd csak te teljesen hülye vagy?!-kelek ki magamból teljesen.
-Mi?? Én?? Dehogy!!-úgy mondja mint akit teljesen megsértettek. Megforgatom a szememet aztán visszasétálok a tornateremhez. Fura mert hagyja. Igaz, kaptam 2 napot! Hurrá!!!! A tesi órám elég nehezen telt mert nem tudtam másra gondolni csak Davera, ahogyan a nyakamat megszívja. Akárhányszor eszembe jutott, folyton úgy éreztem mintha égne a fejem. Na és van egy kis baj. Anyáéknak mit mondok ha meglátják a szívás nyomot?! Ahj. Apa éppen most jött meg értem. Amikor beszáltam, láttam Davet. Engem figyelt.
-Szia apu!-mondom és nyomok egy puszit arcára.
-Szia...talán beszéltél azzal a fiúval???-kérdezi kissé idegesen. Hát igen...nem csodálom, hogy apu utálja. Szépen átbaszott minket. Megráztam a fejemet és indultunk volna, de John odajött. Lehúztam neki az ablakot.
-Miaz?-kérdezem kicsit sem kedvesen. Miután mindent elmondott Davenak, hogy kibékítse, egyáltalán nincs kedvem jópofizni vele.
-Segítened kéne kicsit!-képzelem...
-Ohh kicsim visszajövök érted ha szeretnéd.-mondja apu. Nem tudja, hogy kinek is a haverja ez a srác. Ha tudná nem így reagálna. Az biztos!
-Ne...-kezdeném, de John a szavamba vág.
-Nagyon fontos!-erősködik. Kifújom a levegőt és kiszállok. Dave még mindig az autójánàl áll. Ohh Bazki! Biztosan miatta rángat el.
-Uram majd hazaviszem!-szúrós szemmel nézek Johnra.
-Rendben, de ha bármi baja lesz akkor kiheréllek!-fenyegetőzik apa.
-Ígérem jobban vigyázok rá mint a szemem fényére.-idióta...a halál kezeibe visz inkább...

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Komizzatok és vote-oljatok kérlek! ♥♥