A fiú

3.rész

Ijedten rá nézek, mire ő furán néz.
-Csak gondoltam hátra teszem a táskád.-mondja ártatlanul. Lehajtom a fejem és oda adom neki a tatyóm. Hátra teszi, majd felém néz.
-Mi a baj Lucy? Megbántottalak?-jaj de édes...hisz még alig beszéltünk...de màr is cuki és aggódik. Azt hiszem bele estem már most...
-Semmi baj, és arra ne is gondolj, hogy megbántottál! Ez a legnagyobb hülyeség!-nevetek kínosan. Elmosolyodik, majd elindulunk. 10 perc múlva már a sulinál is vagyunk. Kiszálnék, de Dave megfogja a kezem. Megint megrándulok.
-Még van időd.-visszaülök és becsukom az ajtót, majd kérdőn nézek rá. Mit akarhat?
-Mondd el kérlek mi baj!-najó...Mivan akkor ha elmondom? Egyszer élünk...hát megteszem. Elmondom az álmomat!
-Csak...elég kellemetlen álmom volt.-szünetet tartok, de csak néz úgyhogy kimondom amit kell.-Veled...-mondom alig hallhatóan, mire ő lefagy.
-Mit álmondtál? Velem?-kérdezi félve.
-Hagyjuk kérlek...-mondom majd kipattanok. Bemegyek a suliba. Még hallom a Ferrari gyönyörű hangját, de a barátnőm rám ugrik úgyhogy a hang már eltűnik. Mosolyogva ölelem vissza. Bella az én örök legjobb barátnőm! Amikor a sulinak vége lett, kimentem és mindenki Dave körül legyeskedett. Jó sok lány...persze azért pár fiú is, de na... Féltékeny lennék? Lehet... Lassan odamegyek a tömeghez.Vagyis mennék de Bell visszaránt.                                             -Csajsziii nézd milyen cuki az a srác!-ugrándozik, mire én csak megforgatom a  szemem és elköszönök tőle. Az autóba beülök és leszarok mindenkit. Az összes ember aki itt van csak bámul. Dave elköszön a hódolóitól és ő is beszáll.           -Szia álmodós-nevet fel. Mivan?! Ez hülye...és cuki...milyen édesen nevet...hihi.                                                                           -Álmodós??-nézek rá nevetve. Közelebb hajol, mire abbahagyom a nevetést és rá figyelek. Kiráz a hideg, a hasam összeszorul és hányingerem kezd lenni.-Mi-mitcsinálsz?-dadogom zavartan. A fülemhez hajol és belesúgja:                        -Imádom amikor zavarba hozlak...-a forró lehelletétől a összerezzenek.-Mond el az álmod baby...-előre hajol és egy ujjnyi hely van a szánk között. Várjunk csak, hogy hívott?? Baby?! Úristen... Mélyen a szemébe nézek és a szemem akaratlanul is lejjebb vándorol a szájára. 1 percig nézem a száját, amikor is észbe kapok és elkapom a fejem. Egyre szaporábban lélegzek. Utálom, hogy így zavarba tud hozni.