-Dave...add fel. Nem fogom elmondani.-mondom, mire ő elindul. Az úton egyikőnk sem szólt semmit. Amikor odaértünk, kiszálltam és elindultam befelé, amikor Dave megfogta a kezem és maga felé fordított. Megállt a lélegzetem. -Lucy eljössz velem moziba?-kérdezi mélyen a szemembe nézve. Tátott szájjal bámulok rá, és mivel megszólalni nem tudok, ezért csak bólintok egyet. Elmosolyodik, megpuszil, majd beül az autóba és elhajt. Lefagyva állok az utcán és nézek magam elé. Pár perc múlva bemegyek a házba mint valami zombi, leveszem a kabátomat, cipőmet. Ledobom a táskám és a kanapéra ülök és csak bámulok magam elé. Nem! Nem szerethetek bele! Pont ő belé nem! Sajnos nem... A telefonom rezegni kezdett úgyhogy elővettem és megnéztem. *Önnek 1 új üzenete érkezett* Feloldom a telefonomat és megnézem az üzit. Apu írt, hogy később jönnek haza mert dugóba keveredtek. Szuper...Éppen tenném le a telefonomat, amikor a Facebook értesít, hogy egy új barátság kérelmem van. Megnézem ki az. *Dave Black ismerősnek jelölt* Először azt hittem, hogy Dave az de ő...ő Ross. Megnyitottam a pasi adatlapját és megnéztem a profilját... Ez az én Davem! Vagyis...na érti mindenki! Ez ő! De miért Black? Gondoltam megkérdezem tőle. Miért is ne? *Hello!* Ennyit írtam először.Ha visszaír, akkor megkérdezem, ha nem akkor meg...nem. Vártam, vártam, de csak nem írt. Oldalra dobtam a telómat és azon kezdtem parázni, hogy mit is gondolhat rólam. Azt gondolja, hogy jaj de idegesítő ez a lány? Vagy azt, hogy nem csak a főnököm miatt akarok vele jóban lenni. Tényleg bírom. Ez egy nagy kérdés amire irtó jó lenne tudni a választ.
Este 23:45-kor írt, amikor már éppen tettem volna le a telefonomat. Egyébként közben visszajelöltem őt. Megnyitottam a messenger fejet és megnéztem mit írt. *Szia! bocsi, hogy nem írtam eddig csak buliba vagyok. Hogyhogy rám írtal?* Uhh elképzeltem, hogy a haverjai nézik ahogyan velem üzenetezik... Elvörösödtem már ennyitől is. Nem írtam neki vissza. Látszólag annyira nem érdekelte, mert nem is írt utána semmit. Letettem a telómat és a plafont bámultam. Olyan hajnali fél egy körül aludhattam el. Reggel arra keltem, hogy a telefonom csörög. Ránézek. 7:00. Szombaton ki az az idióta aki ilyen korán keres ismeretlen számmal?? Gondolkoztam és végülis nem vettem fel. Újra hívott. Ahj már... Felvettem amikor már negyedszerre hívott. -Ki az???-kérdeztem kissé idegesen. A telefonban az illető felnevetett. -Dave vagyok baba.-lefagytam és ő csak nevetett. Honnan tudja a számom?!-Csak azért hívlak, hogy akkor ma mozi? És amúgy bocsi a korai hívásért csak később nem tudlak felhívni, egészen 4-ig. Ezért hívtalak most. Szóval?-kérdezte. Huh cuki... Na jó ezt most fejeztem be! -Okééé... És jó akkor a 6?-hallom ahogyan hümmög. Végüis azt mondja, hogy jó és itt lesz értem 6-ra és megnézzük a Régi várost 18:30-kor. Elköszönünk egymástól, én meg visszaalszok. Hihi. Már nagyon várom!!
4 óra körül kelek fel. Basszus!! Anyuèknak nem is mondtam!! Felugrok és lerohanok.
-Anyaaaa! Apaaa! Ugye nem baj ha elmegyek moziba Daveddal??-kérdezem egyből a lényegre térve. Apa furán néz rám. Anyu rábólint, hogy nem baj. Apunak várom a válaszát még mindig.
-Hát nem is tudom...ő 18 te meg...14. Nem korai ez? Mármint értéd, van köztetek 4 év...-mondja apa, mire én a szememet forgatom.
-Apa! Daveval megyek nem egy idegennel! Lécciiii!-könyörgök. Nagy nehez ki hozom belőle azt, hogy jó menj, mire felszaladok a szobámba. Még van másfél órám elkészülni. Felveszek egy fekete szakadt gatyát, és egy fekete Jack Danieles pólót. Ez az egyik kedvenc ruha összeállításom. Bemegyek a fürdőbe és felteszem egy enyhe sminket. A hajamat kibontva hagyom, had hulljon a vállamra. Fél óra alatt elkészűltem. Még van egy órám. Király! Leülök a TV elè és elkezdek nézni valami nyomozós sorozatot. Olyan 17:50-kor csöngetnek. Anyu előtt rohanok az ajtóhoz. Ott áll lélegzet elállitóan Dave... Végig nézek rajta tátott szájjal. Elmosolyodik.
-Na mivan, csak nem tetszek?-kérdezi féloldalas szívdöglesztő mosollyal. Nagyot nyelek és zavarba jövök. Lehajtom a fejemet. Istenem ez a...ruha! Fekete farmer és egy zakó, aminek az újja fel van tűrve. Istenem...elolvadok...
-Hahó baby! Elkalandoztál?-kérdezi gyönyörű fogait ki villantva. Megrázom a fejem és a szájàt nézem. Basszus de szerencsétlen vagyok... Hirtelen megölel nevetve. Megölelt!!! Mi a szar??! Visszaölelem.
-Na így kellett volna kezdeni nem gondolod? A köszönéssel...-igaza van...én meg csak bámultam őt, most meg itt ölelem és beszívom az illatát. Olyan jó fej!
-Mehetünk...?-kérdezem zavartan. Apu és anyu leskelődik. Anya mosolyog apa meg szúrós szemmel néz ránk.
-Persze menjünk.-mondja, majd elköszönünk, felveszem a DRK-s cipőmet és elindulunk. A kocsi ajtaját kinyitja nekem, beszállok, aztán ő is és elindulunk. Olyan édes és figyelmes. Imàdom! Jaj...ez szörnyű!
Amikor odaérünk, megint kinyitja az ajtót és bemegyünk a plázába, a mozihoz. Mosolyogva kéri ki a jegyeket, majd a kaját. Egy pár ember meg is bámulja. Én a széken ülök és várom, hogy beengedjenek, amikor oda jön hozzám, Jace. Az osztálytársam... Az osztály rossz, menő fiúja, aki a volt barátom. Még talán mindig tetszik kicsit... Leül.
-Szia Lucy! Hát te meg?-kérdezi mosolyogva. Vissza mosolygok. Nem is tudom miért szakítottunk...Ja de! Megcsalt... Pedig én imádtam!
-Szia Jace... Közöd?-kérdezem gúnyosan. Nem beszélnék vele így ha nem jutna eszembe az a nap amikor megláttam az állítólagos BFF-emmel. Hülye ribanc... Na meg hülye hímringyó! Jace furán néz rám.
-Most mivan?? Mit bámulsz te istencsapása?-kérdezem. Kezdek ideges lenni.
-Ne már Lucy most mibajod? Még mindig a múlton rágódsz? Rámmászott Ellie!-mondta felháborodva.
-Aham...igen persze. Elhiszem, de egyet nem értek! Miért is hagytad??-kérdeztem felhúzta a szemöldököm. Erre csak lehajtotta a fejét.-Na látod! Ennyi vagy! Egy hülye barom! Élvezted és nem is tagadod! Utállak! Menj és beszélgess vele te idióta!!-ezt nem hiszem el...még mindig hatással van rám. Egy könny gördült le az arcomon. Annyira szerettem...és ő megcsalt...utálom, hogy beleszerettem, hogy megismertem, hogy bíztam benne, hogy nem hallgattam arra a pár emberre aki azt mondta, megfog csalni... Naív vagyok... Kész eddig bírtam. A könnyeim egyre jöttek elő.
-Rohadj meg te féreg!-pofoztam meg és sírva berohantam a női mosdóba. Nagyon fájt. Megint előjöttek a régi érzéseim. Szívem egyre jobban összeszorúlt. Tudom, hogy most otthagytam Davet de szerintem látott mindent, úgyhogy megérti. Remélem nem rág be... Nyílta az ajtó és Dave lépett be rajta. Hitetlenül, kisírt szemekkel néztem rá. Ez most komolyan bejött??? Odajött és szomorúan mosolyogva átölelt. A mellkasába fúrtak a fejemet és sírtam. Istenem de jó, hogy itt van!
-Shh-nyugtatgatott simogatva.
-Menjünk mert lekéssük a filmet.-mondtam szipogva.
-Nem baj ha szeretnél menjünk haza. Letöltöm neked jó?-kérdezte kedvesen. Annyira cuki! Istenem...
-Milenne ha át mennék hozzád most, és ott néznénk meg?-kérdeztem félve a választól. Elővette csábító mosolyát.
-Rendben. Ahogy akarod hercegnő.-megpuszilt és elindultunk. Olyan mintha a bátyám lenne...ami azért elég bizarr, mert akkor a bátyám tetszik 😅.

YOU ARE READING
A fiú
RomanceAz én nevem Lucy Smith. Az èletem átlagos volt amíg be nem lépett az ajtónkon Dave Black. Dave minden átlagosat felborított. A megismerkedésünkor a szüleim és én is azt hittük egy ártatlan jó kisfiú. De nem így lett. Egyik nap olyat csináltam amivel...