A fiú

Dave vs Jace +a csók

Felébredek. MI? Ez? Az? Áloooom?! Wáááá! Megbolondulok!! Ránézek a telefonomra és az idő: 7:50. Még jó, hogy hétvége van. Látom, hogy van vagy 10 nem fogadott hívàsom Davetől. Na persze biztos ő kell nekem most... Éppen tenném vissza a szekrényre a telefonomat, amikor megszólal a messenger üzi hang. Megnézem ki írt. Davera számítottam, de ehelyett Jace írt. "Szia...Alszol még?😖" Pàr percig gondolkozok, hogy vissza írjak-e, de úgy döntök, hogy màr làttam meg minden, szóval vissza írok neki. "Hello. Nem alszok már és ahogy látom te sem..." Fél isten💪🏻😎: Sajnálom a multkorit...
Csak, hogy mindenki tudja...ezeknek a neveknek van történetük is van!
Hercegnőőő😁: Á mind1.
Fél isten💪🏻😎: Kárpótóllak ha szeretnéd.😏
Hercegnőőő😁: Haha milyen kis pimasz lettél hirtelen.
Erre a mondatomra egyből hívni kezdett messengeren. Gondolkoztam, hogy felvegyem-e, de végül felvettem.
-Unatkozol?-kérdezem unottan. Őszintén? Nincs kedvem vele beszélni. Legalábbis így nem. Max üzibe.
-Hol marad a szia?-kérdezi hitetlenül, majd videóhívàst kezdeményez. Elfogadom. Elém tárul Jace póló nélküli teste. Elmosolyodok halványan az emlékek àradatától.
-Na mivan? Daveke nem ilyen jól néz ki?-de! Még jobban is!
-Hogyan felvàgták hirtelenében a nyelved Jace.-mondom neki flegma nézéssel. Lehajtja a fejét, én pedig leteszem. Ha azt hiszi megold mindent egy sajnálommal, akkor nagyon nagyot téved. Letettem a telefont és leszarva mindent, visszaalszok. Amikor újra felébredek a telefonomat hallom csörögni. Megsem nézem kiaz, csak felveszem.
-Hello. Kiaz?-szólók bele kómásan. A vonal másik felén lévő személy felnevet. Ohh ez a nevetés...ismerős nekem...
-Dave vagyok. Beszélhetünk?-tudtam...de nem érdekel. Nem akarom hallani a béna kis szövegeit. Azt sem értem minek magyarázkodik. Nem vagyok a csaja. Hirtelen gondolattól vezérelve, letettem. A telefonomat kikapcsoltam és élveztem az iskolamentes napomat. Lassan kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába zabálni. Csináltam palacsintát amiből nem maradt sok. A nap jelentéktelenül telt. Tv, kaja, Tv, kaja, fürdés, zene, alvás. Jah és egész este Daven gondolkoztam. Nem tudtam aludni és csak ő járt a fejemben.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ezen a héten nem történt semmi. Elzelt egy hét amióta Dave hívott. Azóta nem is keresett. Egyszer sem... Ma megint péntek van. Éppen a suliba tartok, amikor Jace áll meg mellettem robogóval(?).
-Szia Lucy!-köszön. Mi ez a robogó? Régen igaz, hogy mondta ha betölti a 15-öt akkor megcsinálja a vizsgát és robogóval fog járni, de nem hittem neki. Most meg itt àll mellettem egy tök jó kis robogóval.
-Szia! Megcsináltad a vizsgát?-kérdezem mosolyogva.
-Aham! Elviszlek. Jó?-nanà!
-Oké!!- felpattanok mögé, mire ő ad egy bukót. Szorosan átölelem és a hàtának döntöm a fejemet. Most minden olyan nyugodt... Bárcsak minden mindig ilyen lehetne... Ohh de jó is lenne! Elhaladunk egy csókolózó pár mellett. Először mosolyogva pillantok rájuk, de aztán meglátom, hogy ki is az. Dave és a csaja. Felnéz és engem figyel amint elhajtunk. Bemutatok neki gúnyosan mosolyogva. Elegem van... Jaceval odaérünk és mosolyogva segít levenni a sisakot. A szemébe nézek és gondolkozok, hogy hol is rontottuk el. Ja! Megcsalt! Könnyes szememmel lyukat égetek tekintetébe. Elszomorodik, mintha olvasna a gondolataimban.
-Én...még mindig szeretlek...-lehajtja a fejét és egy könnycsepp gördül le az arcàn.-Neharagudj kérlek!-szipog. Egyszerűen ...én szeretem, de...nem bírok rànézni. Mindig eszembe jut a megcsalàs napja...újra és újra átélem, és minden egyes alkalommal apró darabokra törik a szívem. A madarak dalolàszására figyelek. Nem kezdhetek el bőgni. Nekem ez túl sok. Otthagyom. Bemegyek az épületbe és nem nézek vissza. Tudom, hogy nagyon bànja de most nem bírok vele lenni. Gondolkodnom kell. Egyedül kell lennem. Legalább csak egy kicsikét. A mosdóba megyek, leülök az egyik WC fülkébe a WC-re és csak sírok. Szívem újra szét tört és egyszerűen nem tudom a helyes utat. Mit csinàljak? Mi a helyes döntés?? A fejemet fogom és úgy bőgök. Iszonyatosan fáj. Jace vs Dave. Kiért harcoljak? Kiért éri meg harcolni? Eszem azt suggalja, hogy senkiért ne harcoljak. Ez nem ilyen könnyű. Szívem màst mondd. Ő harcolni akar csak még azt nem tudja eldönteni, hogy kiért. Kiért érdemes ennyit fàradni? Valaki adhatna a kérdéseimre vàlaszt...
A nap végén búsan ballagtam haza. Jace-t egész nap kerültem. Ahogy megyek, megyek, egyszercsak beleütközök valakibe. Eléggé ismerős illata van. Felnézek és cukin mosolygó Daveval talàlom magamat szembe. Csók közelbe vagyunk... Az agyam már azt mondja fuss. A szívem azt mondja várj. Szuper... Megint csak a döntések. Jó vs rossz döntés. De melyik melyik??? Ahj!
-Szia baby...-eltűnik a mosolya. Helyébe aggodalom rajzolódik ki arcàn. Megindulok, hogy most majd én elmegyek mellette. Aham. Elhittem, de nagyon. Megfogja a derekam és magàhoz húz. A fülemhez hajol.
-Ne legyél féltékeny. Téged senki sem pótolhat.-az utolsó mondata utàn, ajkát végig húzza fülemen, majd nyakamon. A meleg lehelletétől kiràz a hideg. Az egész testemet borzongàs járja át. A szemembe néz. Ajkainkat csak egy kicsike hely választja el. Nagyot nyelek. Szeme lejjebb vándorol a szàmra. Megremegek. Az álmom beugrik és...nem is tudom. Najó! Minek hazudok? Azt akarom, hogy megcsókoljon! Biztos ezt akarom? Azt hiszem, hogy igen... Én is a szájára nézek és amikor közeledni kezd, feleszmélek. Ellököm magamtól. Igen akarom a csókját, de nem most. Így akart terelni. Ezt én nem hagyom.
-Ezzel nem mész semmire Dave.-teszem a mellkasom előtt keresztbe a karomat.
-Tudom...béküljünk ki. Jó?-kérdezi kutyaszemekkel. Végülis nem a pasim...nem mondhatom meg neki, hogy kivel mit csinàljon. Bólintok és megölelem.
-Hülye idióta vagy. Remélem tudod.-felnevet és bele puszil a hajamba. Elmosolyodok. Szeretem őt...sajnos. Tudom ő nem szeret és ez szomorú. Ezeket a gondolatokat kirázom a fejemből. Most csak arra koncentrálok, hogy BARÁTKÉNT milyen jó ölelni. Mellkasába temetem a fejemet. Beszívom illatát és egy jóleső érzés jàrja át testemet. Bárcsak mondhatnám neki, hogy szeretem, és bárcsak hallanám tőle, hogy szeret... -Figyelj baba nekem most mennem kell, de délután átmegyek jó?-kérdezi még mindig ölelve.
-Rendben.-eltávolodok tőle, arcára nyomok egy puszit és elindulok haza. Érzem tekintetét hàtamon és tudom, hogy mosolyog.
************************
Egy kis jelen:
Így olyan fura visszagondolni. Amikor megtudtam, hogy ő egy maffia feje...nagyon durva volt. Nem mondtam el neki. Nem tudom, hogy tudja, hogy tudom a titkát. Mindegy is. Most a legfontosabb dolog az az, hogy ne találkozzak vele. Na ugorjunk is vissza.
*********************
Múlt:
Este vártam, hogy jöjjön Dave. Már 8 óra volt, amikor feladtam és elmentem fürdeni. Persze amikor végeztem, pont kimentem egy szál törölközőbe és ott állt Dave a szobámba. Esküszöm, hogy láttam ahogyan csorog a nyála. Végig pásztá szemével, majd elfordul.
-Öhm...bocsi.-vakargatja a tarkójàt.
-Mindegy a lényeg, hogy most nem àllsz fel.-nem tudom honnan jött ez a bátorság nekem...de hát oké. Felnevet.
-Te azt honnan tudod cica?-haha nagyon vicces...
-Öhm...nem tudom, de ha fel vagy állva az egyszer biztos, hogy itt nem intézed el magad!-mondom határozottan. Egyáltalán miért gondolok én ilyenekre???? Hirtelen elkezd röhögni mint valami hülye. Levetődik a földre és fetrengve röhög. Furàn nézek rà. Néh abbahagyja, rámnéz és újra nekikezd. Fél óra múlva még mindig sír a nevetéstől. Hàt oké...Nagy nehezen abbahagyja és felàll a földről. Közel jön vigyorogva. Rámosolygok. Magához ránt és szorosan a karjaiba zàr.
-Szeretlek.-suttogja a fülembe amitől kiràz a hideg. Vàrj mi?! Szeret?! Mi mi miiii?!?!
-Tessék?-kérdezek vissza tàtott szàjjal. Dave kicsit eltol, hogy a szemembe nézhessen. Egy kis bűntudatot vélek felfedezni a szemében. De miért is???? Már nem mosolyog. A számra néz és megnyalja ajkait. Az ajkamba harapok, ezzel engedélyt adva cselekedetére. Nem is vár sokáig. Lacsap ajkaimra. A hajába tűrok és tudom, hogy ez most nem àlom. Ez a valóság. Istenem...nagyon jól csókol. Nyelve bebocsátásért esedezik. Megadom magam és beengedem a számba a nyelvét. Nyelveink tàncot járnak. Amikor màr 0 levegőt kapunk, elválunk egymástól. Homlokát az enyémnek dönti.
-Mondd ki még egyszer...-kérlelem, de tudom, hogy úgysem mondja el megint.
-Most mennem kell neharagudj.-mielőtt bármit is mondhatnék, sarkon fordul és elmegy. Végig simítok a szàmon és elmosolyodok. Megcsókolt...Dave megcsókolt! Úristen ez nem álom volt!!

Sziasztok! Huh...ez kicsit hosszabbra sikeredett. Remélem tetszetős lett :D. Vote-oljatok légyszíves és írjatok mert kiváncsi vagyok a véleménytekre. Köszi! ♥