A fiú

Utazàs...

*Lucy szemszöge*
Azon gondolkodok, hogy mit vegyek fel. Tudom, hogy csak Jacehoz megyek mozizni, de akkor sem nézhetnek ki gázul. Egy féke pólót választok és egy rövidebb gatyát. Amint felvettem őket már el is indultam Jacehez. Becsengettem és ajtót is nyitottak. Jace áll ott. Nyakàba ugrok és megcsókolom. A hosszú csókunk után beinvitál a házba.
-Naa mit nézzünk?-kérdezi vidáman.
-Hm...nézzük a pofoncsatát!-mondom vigyorogva. Bólint és megkeresi, letölti és elkezdjük nézni. Elhelyezkedtem Jace ölébe és úgy éreztem, boldog vagyok!Amikor végig néztük a fiúm hirtelen megszólalt.
-És Mivan azzal a Dave gyerekkel?-kérdezi bizonytalanul, bennem pedig megfagy a vér is.
-Öhm...semmi különös. Nem szoktam vele már beszélni.-füllentek egy kicsikét. Najó nagyocskát. Jace bólint majd megcsókol. -Figyelj.....-kezdi nagyot sóhajtva. Na most mi lesz...? Ugye nem...?
-Igen?-kérdezem arcát fürkészve.
-Elutazunk...-hajtja le fejét.-Vagyis...inkább elköltözünk.-szívem nagyot dobban. Ez nem lehet igaz...
-Ez azt jelenti, hogy...?-szakítani akar. Ez biztos.
-Igen. Sajnálom mert én nagyon szeretlek, de szerintem nem lenne jó egy távkapcsolat.-mondja szomorúan. Hát ez szuper...
-És hova költöztök?-próbálok nem sírni.
-Párizsba...-szomorúan elmosolyodok.
-Azért beszéljünk majd.
-Persze, hogy beszélünk. Szeretlek hercegnőm.-jelenti ki könnyes szemmel.
-Én is szeretlek hercegem.-csókolom meg. Ott faljuk egymás ajkát nagyon sokáig. Amikor már kellőkképpen nem kaptunk levegőt, elválltunk egymástól.
-Mennem kéne...mikor utaztok?-kérdezem.
-Hétvégén. Szóval ez lesz itt az utolsó hetem.
-Nemár! De hát az mindjárt itt van!
-Tudom...nyugi sok időt töltünk együtt addig!-puszilja meg fejemet. Ezután már csak elköszöntem és mentem is haza. Otthon összesírtam a párnámat.
1 hét múlva:
Ez a hét iszonyat gyorsan eltelt. Daveról nem hallottam és nem is találkoztam vele. A házból nem tett ki. Érdekes... Jaceval minden napot együtt töltöttünk. Most vasárnap van. Tegnap utaztak el. Borzasztóan sírtam. Egyszerűen iszonyat mennyire hiányzik. Amúgy ő is sírt. Annyira jó volt vele újra összejönni, erre most elveszítem. Most este 8óra van màr 2órája Jaceval beszélgetek face timeon.
-Figyi nekem most mennem kell.-mondja lebiggyesztett ajkakkal.
-Igen nekem is. Puszi!-puszit küldött aztán letettük az elköszönés után.

Sziasztok! Hát ez a rész elég uncsi lett. A kövi jobb lesz! Kérlek komizz és vote-olj!♥♥