++++++++++++++++++++
Dave szemszöge:
Az autóban ülök és nézek ki az ablakon. Ràcsapok a kormànyra.
-Megcsókoltam! Bazki megcsókoltam! Bazki bazki bazki!! Ezt nem akartam!-ütögetem a kormànyt, mint egy idegbeteg. Az emberek akik elhaladnak mellettem, megbámulnak. Rájuk pillantok és egyből tovább sétálnak. Amikor már kellőképpen kidühögtem magam, a fiúkhoz mentem. Bemegyek és meglátom, hogy az asztalnál tanácskoznak. Na de nélkülem miről is??
-Hello-köszönök, mire mindenki ijedten felém kapja a fejét.-Miről van szó?-kérdezem komoran. Zack (akit mellesleg utàlok) odajön és a vállamra teszi a kezét.
-Hallod szerintem jobb lenne ha én lennék a főnök.-Mi a farnc?!-Most biztosan nem érted miről beszélek. Elmondom. Arról beszélek, hogy olyan vezető kéne aki nem tér el az eredeti tervtől. Aki nem szeret bele a cégvezető lànyàba. Aki...- folytatná, de nem hagyom. Behúzok neki és ő hátra lép.
-Ismételd meg!-emelem meg a hangomat. Elvigyorodik és nyitja a száját.
-Lehetnék én a vezető.-mondja magabiztosan. Ennyi kellett. Nálam elszakadt a cérna. Előkaptam a pisztolyom és felé irànyitva lőttem. Élettelen testét figyelte mindenki. Ahogyan leesik a földre. Mintha mi sem történt volna, leültem a székembe. Gyűlölöm ha ellenkeznek.
-Na kinek kell még a posztom? Csak hajrá!-senki nem szólt semmit. Lehajtott fejjel ülltek.-Aki megpróbàl a helyemre kerülni, az így végzi! Vilàgos?!-kérdezem ingerülten. Mindenki lassan bólint. Johnra nézek, aki szintén lehajtott fejjel ül. Összepréselem ajkaimat, mivel ezt csak ő tudta. Szóval elárult. Kösz John.
-Faszom! Elmentek ti a büdös életbe!!-kiabálok, de leginkább ez Johnnak szól és ezt ő is pontosan tudja.
Öhm...ez kicsit rövid lett. A következő ígérem hosszabb lesz!
;)
Remélem tetszett! Kérlek komizz és vote-olj! ♥♥
YOU ARE READING
A fiú
RomanceAz én nevem Lucy Smith. Az èletem átlagos volt amíg be nem lépett az ajtónkon Dave Black. Dave minden átlagosat felborított. A megismerkedésünkor a szüleim és én is azt hittük egy ártatlan jó kisfiú. De nem így lett. Egyik nap olyat csináltam amivel...
