A fiú

Úgy látom jónak

DAVE

Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen, nem tudtam leállni. Annyira vàgyok RÁ, de tudom, hogy ő még csak 14 és nem szabad. De egyszerűen beleszerettem ebbe a lányba és lehetetlennek érzem tőle az elszakadást. Megfog ismerni teljesen. Az igazi énemet, amit lehet nem is akarna. Nem kéne. Félek, hogy megutàl és teljesen magamra hagy. Eltűnik az életemből. Én ezt nem bírnám elviselni. Nélküle büntetésnek érezném az életet. Most biztosan tart tőlem...Istenem, én ezt nem így akartam.
-Neharagudj Lucy!-mondom neki, miközben megfordulok és kezem közé veszem arcát. Tényleg szeretem őt. Most először érzem azt, hogy valakit tényleg megszerettem...
-Semmi baj.-mosolyog rám kedvesen, de látom a szemében, hogy nagyon is zavarja ami törtènt. Lassan közelebb húzom magamhoz arcát és nagyon gyengéden megcsókolom. Visszacsókol, de nagyon félősen. Hát nem csodálom. Eltolom kicsit és homlokomat az övének támasztom.
-Nem tudtam leállni.
-De végül leálltál és csak ez a fontos.-puszilja meg arcomat, én pedig rámosolygok. Elmerengve nézem pár percig az arcát. Megvizsgálom minden egyes kis zugát, kislányos arcának.

LUCY

Nem tudok rá haragudni már, hiszen látszik rajta, hogy bánja. Mélyen nèzünk egymás szemébe, mikor Dave megszünteti a köztünk lévő kis távolságot és ajkaimra tapad. Addig csókolózunk, amíg nem kopognak... Dave sóhajtva nyit ajtót.
-Haver!-jön be nagy lendülettel John, de amikor meglát engem, akkor kérdőn kezdi kapkodni fejét köztünk.-Ti...?-mutat rám, majd a haverjára.-Azt hittem haza viszed!
-Úgy látom jónak, ha nálam lesz kèt napot.-jelenti ki nyugodtan Dave.

Sziasztok! Egy kis idő utàn picit rövid résszel jelentkezem. Remélem azért jónak ítélitek. Kérlek vote-oljatok és szavazzatok. Puszii♥♥