Skarlátvörös ébredés

10. rész: Újabb találkozás és Elhatározás

,,...A nap folyamán Dave-éknek is mondani fogom. Alex-ék emberek előtt nem fognak jelenetet rendezni. Ezt tudom, de akármi van írj, vagy hívj. Nem lesz semmi bajod. Ígérem. - Nyomtam egy puszit a feje búbjára.
Meg fogom védeni, bármi áron. Ha kell még saját önmagamat elveszítem, és az erő felébred ami bennem van. Vagy meg is halok, de neki nem eshet bántodása. "

++++++++

Will szemszöge :
Miután megbeszéltem Ally-vel, hogy szünetben megkeresem, előre engedtem a raktárból.
En még maradtam. Le kellett higgadnom. A szívem ezer vert a dühtől.
Nem hiszem el! Josh mindent megtesz, hogy Ally-t megfélemlítsék. Bízok benne, hogy emberek előtt nem csinálnak semmit. Kicsúszik a kezem közül minden.
Ütöttem bele a falba. Ott is maradt megint egy lyuk. Ahogy leeresztettem a karom, újra azaz érzes jött rám mint az erdőben. Lüktető érzés jött rám. Fejem, és a mellkasom szúrt. Ránéztem a karomra és újra ott volt a jel.
Próbáltam lenyugtatni magam. Oké Will. Mély levegő...be... és ki...
Végre sikerült lenyugodnom, és a jel is eltűnt.
Egy utolsó levegő kifújással kimentem a raktárból. Már tartott az óra.
- Mr Black örülnék, ha nem a raktárból jönne elő csengetés után 5 perccel. - Szólt rám erőteljesen az edzőm, Mr Gilbert. Egy nagy, izmos, kopasz embert képzeljetek el, akinek személyisége olyan mint egy katona tiszté.
- Elnézést Mr Gilbert. Nem fog többet előfordulni. - Álltam elé vigyázba. A többiek már mind a gyakorlatokat csináltak.
- Remélem is. Ha már a raktárból jöttél elő, akkor megkérlek rá, hogy rakj rendet benne. Mindent a felcímkézett helyre. Ha végeztél, a súlyzókat is rakd a helyére. - intett a súlyzók felé, amik szanaszét hevertek. - Most már mehetsz. - Mondta lekezelően.
Ahogy kimondtam én már mentem is, mert tudtam, hogy ha nem teszem meg amit mond itt tart engem szünetben is. Ezt meg pont nem akartam. Ez a Gilbert egy seggfej!

Már majdnem óra vége volt, mikor megéreztem Dave és Max jelenlétét. Mi megérezük egymás jelenlétét.
Éppen pakoltam az egyik súlyzót mikor Max-ék észre vettek, és odajöttek hozzám. Háttal álltam nekik, mikor pakoltam.
- Hé haver! Gilbert megint szívatott? - Hallottam Max hangját, már láttam az arcát magam előtt ahogy röhög rajtam.
- Ha még egyszer kiröhögsz eskü, hozzád vágom ezt a 30 kilós súlyzót! - vállam felett hátra néztem rá. Láttam hogy karját védekezően maga elé emelte és egy lépést hátrált. Tudta, hogy nem viccelek.
- Nyugi haver! Csak óvatosan! - mondta Max.
- Will, ne figyelj Max-re. Tudod milyen. - Dave nyugodt hangja ütötte meg a fülem. Ő volt a villámhárító mindig.
- Kösz Dave. - Fordultam meg, hogy szemben legyek velük. Válluk felett át néztem Gilbert-re, hogy nem e ide figyel. Hát nem. Éppen az egyik suli ribancával beszélt. Mily' meglepő!
- Amúgy jó, hogy itt vagytok, mert beszélni akartam veletek. - Néztem hol Dave-re, hol Max-re.
- Mi lenne az? - Mostmár mind a ketten komolyan néztek. Most Max mondta komoly hangnemben.
- Az van, hogy Ally osztályába került Alex és Luke. Josh jobb kezei. - Miközben mondtam a düh megint kezdett felül emelkedni rajtam.
- Mi a francot keresnek ezek itt? - Max hangjából előtört a düh. Nem csak én vagyok akkor ilyen.
- Alex és Luke nem fog emberek között ártani Ally-nek. Ezzel tisztában vannak. - Dörzsölte meg két ujjával Dave az állát töprengve.
- Ez igaz, de Ally attól még nincs biztonságban. - Mondtam keresztbe tett karral. - Mondtam neki,hogy ne legyen egyedül semmi féleképpen. Szerintem megértette. Most szünetben megkeresem.
- Ki kell valamit találnunk Alex-szel és Luke-kal kapcsolatban. - javasolta Max. Igaza volt. Valamit ki kell találnunk.
- Ha találkoztok Sam-mel neki mondjátok már, hogy figyeljen. - Ránéztem az órára. Már csak 5 perc és csöngetnek. - Majd ebédnél a tetőn találkozunk. - Mondtam, majd otthagytam őket, hogy menjek még pár dolgot a helyére rakni.

Végeztem, és ki is csöngettek. Dave-éknek igazuk van. Valamit ki kell találnunk. Ez, hogy már osztálytársak lettek Ally-vel megnehezíti a dolgokat, de remélem, lesz annyi eszük ne az emberek előtt csináljanak jelenetet. Az nekik se válna hasznukra.
Gyorsan elmentem átöltözni, majd rohantam megkeresni Ally-t. Ha jól emlékszem a 25-ös teremben voltak még reggel.
Fel is mentem az emeletre, megkerestem a termet. Sehol senki. Már nem volt senki, csak egy vörös hajú lány beszélt a tanárral. Éppen jókor jöttem, ugyanis a csaj már jött is ki az ajtón. Hogy is hívják...talán Kellie?
- Szia...Kellie, ugye? -Kérdeztem találgatva. Táskám a félvállamon volt, kezemet zsebre dugtam.
- Igen, Kellie vagyok. Te pedig...- engedte, hogy én fejezem be. Szemöldökét kérdőn felhúzta. Éppen rakta a táskáját vállára.
- Will. - Fejeztem be helyette.
- Will. Te vagy Ally egyik barátja. - Mosolygott rám. Kíváncsi voltamx hogy honnan is tudja, de erre most nem volt időm.
- Igen Kellie. Véletlenül nem tudod, hogy hol van Ally? - Kezdtem türelmetlen lenni. Hol a francba lehet? - Azt hiszem... Alex-szel és Luke-kal. Utoljára velük láttam. - Vonta fel töprengve a szemöldökét.
Ugye most csak szórakoztok velem?
- Kellie, egész biztos, hogy velük ment el? - kezdtem egyre jobban ideges lenni. Próbáltam visszafogni hangomat.
- Igen biztos. Valamit megakartak kérdezni tőle. Nekem dolgom volt a tanárral ezért egyedül ment. - Mondta nyugodtan. Én már nem.
- Nem tudod, hogy merre is lehetnek?
- Azt láttam, hogy a nyugati lépcsőn mentek. - Mondta Kellie. - Miért? Valami baj van? - Aggódó tekintetével találkoztam. Ó, ha azt tudná!
- Nem. Nem hinném, csak Ally megígérte, hogy visszaadja a füzetemet matekra. - Rögtönöztem. - Azért köszi. - Ezzel már fordultam is, a nyugati lépcső felé.
- Ha van valami szólj! - Még hallottam hangját hátulról. Hátra néztem és bólintottam. Ő még ott állt a terem előtt.