Skarlátvörös ébredés

14. rész: ,,Légy erős!"

,,...- Itt maradsz és vársz. Ennyit tehetsz. - A nagyi hangja végig rideg és parancsoló volt.
Tehetetlen vagyok. Tehetetlen hercegnő.
Egy újabb robbanás jött fénnyel. Kinéztem az ablakon és láttam magam előtt a vesztüket. Ó édes istenem!!! Kérlek segíts!!!... "

++++++++++

Ally szemszöge :
Miután a nagyi kioktatott arról, hogy nem tehetem ki a lábam a házból bármit is teszek, rájöttem hogy nem tehetek most semmit csak várhatok. De a tudat, hogy kint Will és a Max-ék az életüket kockáztatják. Josh és a bandája többen vannak, megőrjít a tudat, hogy akár meg is halhat valamelyikük...azt nem élném túl. A nagyinak valamennyire igaza van, de akkor sem érdekelt. A barátaim, a szeretteim kint élet-halál harcot vívnak miattam. Nagy nehezen felálltam a földről, és a nappaliba mentem. Az ablakon kinézve rá láttam az erdőre, így abban a hittem voltam, hogy mivel látok belőle valamit tudom, hogy nem esett bajuk. Hülye gondolat, de így éreztem. Ahogy az ablak elé álltam, körbe fontam magam a karommal, és csak kinéztem az erdőre. Valahonnan füst gomolyogott. Túl messze volt ahhoz, hogy ellássak oda, így csak imádkozni tudtam értük.

Háromnegyed óra. Háromnegyed órája vannak kint, de nekem olyan mintha ezer éve. Ana már nem egyszer kérdezte meg, hogy nem akarok e teát inni nyugtatás képpen. Én minden alkalommal nemet mondtam. Nem akartam lenyugodni. Aggódni és idegeskedni akartam a fiúkért. Éppen álltam volna fel az egyik székről, mikor egy az ismerős húzó érzés tört rám. Térde rogyva kaptam a mellkasomhoz. Könnyek gyűltek a szemeimbe, de nem engedtem utat nekik. Egy ereklyével kevesebb. Will-ék...kérlek, legyenek jól. Könyörögtem valakinek, aki fönt volt. Legyen az bárki is. Ana gyorsan rohant mellém, és segített fel a földről.
Akárhányszor elvesztettem egy ereklyét olyan volt mintha egy darabot húztak volna ki belőlem. Nem akartam ezt az érzést.
Ennek már 10 perce, szóval már majdnem egy órája mentek el, és nem tudok róluk semmit.
Nem érdekeltek az ereklyék, csak az volt a fontos, hogy ők mind épségben haza jöjjenek.
Éppen egy kávét kortyolgattam, mivel azt elfogadtam, mikor mozgást vettem észre a ház felőli fáknál. Először elfogott a rémület, hogy lehet Josh-ék jönnek értem. Aztán Dave-t és Gabriel-t láttam ahogy Will-t támogat jönnek. Max és Sam az ágakat emelték el Dave-ék elől. Will nem állt a lábán.
Feje lebukva volt, jobb karja Dave, bal karja pedig Gabriel nyakánál. A két fiú szinte húzta. Egyből a nagyihoz rohantam, aki egy suhintással eltávolította a pecsétet, én pedig kirontottam a házból. Mindannyian véresek voltak, de Will...Will-en rengeteg vér volt. A háztól három méterre voltak mikor oda értem hozzájuk.
- Ó édes istenem! - Nyúltam Will arcához. Ahogy láttam, hogy arca is tiszta vér és kosz újra könnyek lepték el szemeimet. Mi történhetett oda kint? Ránéztem a fiúkra. Mind sebekkel és vérrel voltak borítva. A harc miatt koszosak is voltak. Nem tudtam elhinni, hogy két hülye napunk nem lehetett nyugton és egy újabb támadás. Mostmár csak két ereklyénk volt. Tudtam, hogy a fiúk minden erejükkel harcolnak. Egyáltalán nem tehetnek róla, hogy Josh erősebb és bandája nagyobb.
- Dave mi a fene történt ott? - Kérdeztem rá nézve. Arca megkeményedett ahogy visszaemlékezett.
- Josh és bandája váratlanul bukkantak fel. Nem bírtunk velük. Túl sokan voltak. - Nézett rá Will-re. - Aztán megjött Will. Minden erejével harcolt, de nem tudott győzni. Josh hatalmas erővel harcolt. Olyan volt mintha sokkal erősebb lenne mint a múltkor. Will-re többen is rámentek. Párat eltudott intézni, de aztán minden irányból rá mentek. Minket szintén támadtak. - Hajtotta le a fejét. Ahogy körbe néztem láttam, hogy mindegyikük tele van sérülésekkel, és meggyötört. Aztán Will hangosan felüvöltött. Én egy lépést hátra léptem, de Gabriel fogták. Fájdalmai voltak Will-nek. Ez egyértelmű volt.
- Dave hozzátok be, gyorsan!!! - Parancsoltam rájuk.
Gyorsan cselekedtek és már bent is voltunk. Még jó, hogy anyám a főorvos.
- Fektessétek le a kanapéra! - Rontottam be a házba, és tartottam nyitva az ajtót. Anya, most jön el az idő, hogy leckéid hasznosak legyenek.
Ana szaladt le a lépcsőn. Arcáról rémületet véltem felfedezni.
- Ana te hozz fertőtlenítőket, és kötést!- osztottam ki neki a feladatot.
Will újból felüvöltött. Hátra néztem rá, és láttam ahogy Dave és Gabriel minél óvatosabban próbálják lerakni a kanapéra, de mind tudtuk, hogy ez képtelenség. Will már vergődni kezdett, ahogy a fájdalom egyre jobban elviselhetetlené vált.
- Sam, te hozz egy labor meleg és hideg vizet. Max kérlek segíts neki. Sok víz kell. - Már szaladtak is a konyhába. Hallottam ahogy szekrény ajtók csapodnak, és hogy a víz csobogni kezdett.
- Dave, Gabriel fogjátok le Will-t. - Erre Gabriel a támla mögé állva fogta le Will jobb karját, Dave pedig Will baloldalához állva fogta le. Will csak tovább vergődőtt a kanapén. A verejtéktől a homlokához tapadt a haja, és arcán láttam a láz jeleit.
Ana épp jó kor jött be, és tette le a dohányzó asztalra a fertőtlenítőke és a kötéseket. Max és Sam is bejött a laborokkal. A hideg vízbe egy rongyot áztattam, és siettem Will feje mögé és letöröltem a vért meg koszt. Kezemet a homlokához raktam, és szinte lángolt.
- Ana ide hozzád nekem a labor vizet és a fertőtlenítőt! Dave fogjátok le, ez sokkal rosszabb lesz. - Néztem rá Dave-re és Gabriel-re. Mind a ketten bólintottak, hogy értik. Aztán neki fogtam a Will mellkasán lévő nyílt sebnek. Levágtam róla óvatosan, hogy nehogy vergődésében még nagyobb kárt okozzak.
A vértől alig láttam a sebet, így egy vizes ronggyal letöröltem. Aztán egy fertőtlenítős flakonból egy tiszta rongyra öntöttem tartalmát, és a sebre nyomtam. Ekkor Will-ből kiszakadt egy üvöltés, és háta ívbe feszült. Nem akartam ártani neki. Egyáltalán. Pont neki nem. Most nem járhat az eszem ilyeneken. Meg kell mentem Will-t.
- Max fogjátok le a lábait. - Parancsomra Max és Sam már ott is teremt. - Ana, hozz tűt és cérnát. -
Ana szaladt is. Én közben egy ronggyal a seb körül tisztítottam le a vért és koszt. Ahogy Ana visszaért, kezembe vettem a tűt és cérnát ahogy anyával csináltam. Elkezdtem összevarrni a sebet. - Fiúk erősen fogjátok. - És úgy is tettek. Will már kevésbé tudott vergődni, de még mindig nem volt nyugton.
Nagy nehezen összevarrtam a legnagyobb sebet a mellkasán, aztán következtek a többi sérülése. Volt amit össze kellett varrni még, de a nagy része már csak kisebb volt. A hátán szintén egy hatalmas sérülés volt, de azt is elláttam. Mostmár csak a láz maradt.
- Ana hoz nekem egy nyugtató injekciót! - mivel a fiúk nem mehettek kórházba, így ez a ház fel volt szerelve minden eshetőségre.
Ana már be is hozta az injekciót, én pedig Will karján kerestem egy vénát. Kérlek Will csak most maradj nyugton! Kértem magamban. Mintha Will meghallotta volna ugyanis nem vergődőtt annyira. Bele nyomtam a tű tartalmát, és egy kis idő múlva Will lenyugodott. Hála az égnek! A fiúk lassan és óvatosan levették kezüket Will-ről. Mintha attól tartanának, hogy bármikor újból vergődhetne. Márpedig ekkora nyugtatótól egy ló is kidőlne.
Kezemet a homlokára raktam. Még mindig magas volt a láza. Gyorsan bekötöztem a sebeit, kezdve a törzsét amire több kellett. Mivel gyorsan gyógyultak így mindennel sokkal jobban kellett sietnem, nehogy a fertőzés még jobban elterjedjen.
Egy hideg vizes rongyot tettem a homlokára. Kerestem egy vastag takarót, és nyakig betakartam vele. A többieket elküldtem, hogy a konyhában üljenek le, mert majd mindjárt ellátom őket is. Ana szintén segített. Remek nővérke lenne belőle.