Skarlátvörös ébredés

23. rész: Vissza

,, Már láttam magam előtt az alkonyat vöröses színét , ahogy hívogat haza. Most is az otthon érzése fogott el. De ez annak a személynek szól, akinek az ölelő karjai közt vagyok. Will karjai közt......"

++++++++++++++

Will szemszöge :

El sem hiszem, hogy a karjaimba érezhetem. Semmi sem tesz engem boldogabbá, mint az hogy ő él, és itt van velem.
Akkor kudarcot vallottam, mint Őrző, de ez mostmár nem lesz más. Kitalálok valamit, hogy McMarraw eltűnjön a föld színéről is.
Nem elég nekünk Josh és a bandája, de még a minisztérium is bekavar, és ennek a levét mindig Ally issza meg. Soha nem gondoltam volna, hogy még járhatunk úgy ahogy most. Már egyszer elvitte Josh, akkor azt hitte soha többé nem lesz ilyen alkalom. Erre tessék.
Meg sem merem nézni, milyen sebei vannak még, amiket nem láttam. Mert tudom ha csak egy villanásnyit is látok azokból, akkor mentem vissza megyek és nem fog érdekel, hogy saját magamat kockáztatom azzal, hogy utat engedek az Oni-nak, mert összesre rázúdítom a kócerájt.

Most hagytuk el McMarraw egyik titkolt bázisáról. Gabriel sokáig kutatott, kérdezősködött, de senki sem hallott erről a helyről. Erre a beton építményre, ami kábé akkor mint egy gyár épület, Gabriel úgy jutott tudomást róla, hogy az egyik ismerősének az ismerőse tud hackelni. Nem is kis dumás a gyerek.
Így bukkantunk rá a várostól körülbelül három mérföldre rá. Eldugott részen van. Mindenhol tűlevelűek és és hegyek voltak. Valamivel, de meg fogom hálálni a gyereknek a segítséget. Ha ő nem lett volna, ki tudja mikor találunk Ally-re.

Már majdnem egy hónapja, hogy elvitték, és most végre itt van. Igaz, nem teljesen épen, — amit gyűlölök —, de itt van és csak az számít, hogy érzem bőre érintését és hallom a szuszogását.
A nagy terepjárót és a Audi-t messzebb raktuk le, hogy ne vegyenek minket észre. Már akkor mikor a karjaimba kaptam az én hercegnőmet, kis idő múlva el is aludt. Hihetetlen, amit ott bent véghez vitt. Talán ezt jelenti az, hogy közel van az ébredéséhez?
Nem tudom, de annyit igen, hogy nagyon erős. Még nem láttam ilyet, de meg is látszik rajta ez sokat kivett belőle. Tele van sebekkel és véraláfutásokkal. A keze gyengén hull az ölébe, feje fáradtan dőlt a vállamra. Minden egyes idegzetemmel tűrtöztetnem kell magam, hogy ne rohanjak vissza, de aztán ránézek és rájövök, hogy most csak egy dolog a fontos. Még pedig az, hogy haza és biztonságba vigyem.

- Elképesztő amit ott bent csinált! - Ámuldozott Dave. - Még soha nem láttam ilyet. - Nézett a karomban lévő szuszogó lányra.

- Én sem. Talán ez azt jelenti, hogy közel jár ahhoz, hogy felébredjen? - Gondolkodtam el és én is a szépséget néztem.

- Lehet, de mindenesetre sokat kivett belőle.

- Olyan törékeny. - Gondolkodtam el hangosan szinte suttogva.

- És milyen erős mégis. - Mosolygott rá. - Ne aggódj. Ha haza értünk majd jobban megnézzük. Ana majd gondját viseli.

- Igen. Remélem tényleg nincs komolyabb baja.

- Örülök, hogy vissza kaptunk téged haver. - Fogta meg a vállam. - Mióta Ally-vel vagy újra a régi vagy. Ezt eddig nem mondtam, de gondoltam jobb ha tudod, hogy milyen szerencsés vagy. - Dave ezért a legjobb. Fantasztikus testvér.

Oda értünk a kocsikhoz. A fekete terepjáróba én Ally-vel az ölemben hátul ültünk. Dave pedig a kormány mögött. A többiek a szürke Audi-val mennek, ha netán kell erősítés, akkor többen legyenek.
Találtam egy kockás plédet az egyik ülés alatt, azt rá terítettem Ally-re. Semmit sem vett észre, csak aludt tovább. Elmosolygotam a jelenetre.