Skarlátvörös ébredés

18. rész: ,,Itt van velem."

,,...- Itt vagyok Ally. Nem megyek sehová.- pusziltam bele hajába.

Erre a mondatomra még közelebb fészkelte magát karomban. - Aludj csak Ally! Itt leszek akkor is mikor fölébredsz. - Simogattam végig hátán.
- Köszönöm, jó éjt Will! - ölelte át derekamat.
- Jó éjt Ally! - Ismét bele csókoltam hajába, majd szépen lassan elnyomott az álom.

Vajon mi lesz holnap velünk? Már most félek, hogy milyen lesz."

++++++++++

Ally szemszöge:

Mikor felkeltem végre, hosszú idők óta kipihentnek éreztem magam. Ahogy kinyitottam szemem láttam, hogy a függönyön keresztül átszűrödő napsugarak halvány sárgába borítja a szobát. Nem is volt világos, de sötét sem.
Nagyokat pislogva ébredeztem, és észre vettem, hogy a párnám le-föl emelkedik és szuszog. Felemeltem arcomat és egy kócos hajú fiú nyomta az álom világot. Szempilláit lesütve olyan volt, mint egy kisfiú. Will karjai átfonták a derekamat, mellkasa kezem alatt egyenletesen emelkedett és süllyedt. Békés volt. A tegnap este történtek mindent megváltoztattak. Még most is alig hiszem el, hogy megcsókolt és pedig vissza. Mikor ajkai az enyémhez értek a pillangók a hasamban életre keltek és szétrobbantak. A bizsergés végig futott rajtam egészen az ujjaimig. Éreztem Will vágyát, az aggódást, a félelmét, hogy árthat nekem, a szenvedését...minden egyes irántam való érzését. Olyan volt a tegnap este, mintha egy gát átszakadt volna. Nem értem mi is történt pontosan, a fejem zsong a sok gondolattól és érzéstől, de most per pillanat egy dolog a fontos. Will itt van mellettem és épségben. Most már tudom, mit is érzek iránta és, hogy ő mit érez. Mindig eltaszított, de csak azért, mert óvni akar, és fél magától. Imádom ezért, de egyben aggódok is érte. Még nem ébredt fel bennem a Rose hercegnő és nem vagyok képes bármit is tenni érte, csak annyit, hogy mindig mellette leszek.

Tegnap a nagyi finoman kirakta Will-t. Sose fogom ezt megbocsátani neki. Elküldte a sebesült Will-t azért, amiért nem nem tehetett semmiről. Nem az ő hibája, hogy az Oni benne van. Valamit kifogok találni. Nem hagyom ezek után egyedül.
Egy kósza hajtincs a szemébe lógott, oda nyúltam és elsöpörtem szeméből. Ahogy húztam volna el a kezem az arcától egyik kezével megfogta kezemet félúton és vissza helyezte arcára.
- Mmmm...ne vedd el, olyan jó érzés. - Dünyögött orra alatt, mint egy kisfiú. Olyan aranyos! Elkuncogtam magam és nem húztam el. Simogattam ujjammal arca élét, és haját. Olyan jó volt csak így feküdni és semmire sem gondolni, de sajnos a világ nem olyan békés mint most.
- Will...fel kell kelnünk. - Simogattam végig mellkasát. - A nagyi bármikor bejöhet.
- Jó, csak még egy kicsit. - Fúrta bele magát hajamba. - Olyan jó illatod van.- dörmögte.
- Will! - Kuncogtam el magam újból. - A nagyi...
- Nem fog bejönni. Mikor aludtál bezártam az ajtót. Hajnalban hallottam, hogy elment. - Fordult felém és kék szemeivel találkoztam. - Jó reggelt Ally! - Mosolygott el majd ajkait az enyémekre tapasztotta.
Csókunk egyre forróbb és vadabb lett. Alig ismertem magamra. Még többet akartam, és éreztem Will erősödő szorítását derekam körül ahogy magához von. Ajka érintése forróságot öntött belém.
Ahogy elváltunk csalódott lettem. Valószínűleg látszódott arcomon, mert elvigyorodott.
- Nyugi lesz még rá alkalom. - Nyomott egy gyors csókot a számra.
- Nem arról van szó, csak...- Éreztem ahogy a vér elönti arcomat.
- Hanem? - Mosolygott rám vágytól csillogó szemmel.
- Semmi...csak zavarba hozol. - Pirultam el még jobban, mire ő elkuncogta magát.
- Én imádom, mikor zavarba tudlak hozni. - Puszilt a halántékomra. - Mi a baj Ally? Tudom, hogy van valami baj. Nekem elmondhatod. - Nézett rám aggódóan.
- Csak aggódok, hogy mi lesz majd miután elváltunk. Nem akarom, hogy távol legyél tőlem, de a nagyi...
Nem volt joga ezt tenni veled. - Ráztam meg fejemet.
- Feleslegesen aggódsz. Én rendben leszek. Még ha nem is látsz tudd, hogy én mindig a közeledben vagyok. - Simogatta meg arcomat. - Nem lesz semmi baj. A nagymamád meg csak óvni akar.
- De akkor sem volt joga kitenni sérülten. Majdnem meghaltunk tegnap, de téged akkor is kirakott. Én meg csak úgy ott álltam és hagytam. - Fordítottam el arcomat Will-től és párnára hajtottam fejemet.
Mérges vagyok magamra azért, mert nem tettem semmit tegnap.
- Nem tehettél volna semmit. Nem tudtad volna meggyőzni a nagymamádat sehogy se. Ne hibáztasd magad! - Alkarjára támaszkodva nézett le rám. Majd ujjával arcomat maga felé fordította. -Nem lesz semmi baj. - Majd megcsókolt. Ajkai most lágyan és kedvesen, mégis érzékien simultak enyémre. Hajába túrtam kezem és egyre közelebb húztam magamhoz, ő pedig fölém kerekedve támaszkodott két alkarjára. Minden aggódást és félelmet kisöpört a fejemből bőre érintése és csókjai.
Pár nappal ezelőtt majdnem megtörtént, de örülök, hogy mégse akkor történt meg a csók. Erre a csókra érdemes volt várni.
Éreztem ahogy próbálja magát visszafogni, de az én kezeim nem maradtak veszteg. Bicepszén végig vezettem kezemet. Éreztem, hogy egy morgás szakad ki belőle.
- Ally, én próbálok jó fiú lenni. - Zihálta ajkaimra.
- Akkor ne legyél! - csókoltam meg, mire ő csak még szenvedélyesebben csókolt vissza.