Skarlátvörös ébredés

20. rész: Matthew McMarraw és a minisztérium

,,... Gabriel, áruld el, hogy mit tudsz! - Egyik kezével végig ment arcán. Nehezére esett beszélnie, de miért?

- Ally... Will-t azért ismeri McMarraw, mert....

+++++++++++

Ally szemszöge :

- Gabriel, légyszíves áruld el! - Kértem tőle szinte már könyörögve.
Elnézett mellőlem és körbe nézett, a folyosóra, a konyhába benézve, mintha meg akarnak bizonyosodni arról, hogy nincs e rajtunk kívül senki itt.
- Ally. Ez nem egy egyszerű téma. Will-ről van szó. - Nézett rám világos barna szemével. A vívódás jele még mindig ott volt rajta. Miért nem akarja elmondani? Mi olyan dolog van benne?
- Mi olyan dolog van benne, hogy nem akarod elmondani? - Fordultam teljesen felé és nem vettem le róla a szemem.
- Ez a dolog azért kényes, mert Will szüleiről van szó. - Hogy mi van?
- Várj! Mi köze McMarraw-nak Will szüleihez? - Vontam fel a szemöldököm értetlenül. Nem értek semmit.
- Will szülei együtt dolgoztak McMarraw-val, és a haláluk után Will-t sűrűn meglátogatta. - Gabriel végig lassan és óvatosan beszélt, mintha attól tartott volna elmennék. Elengedtem a karját és magam mellé engedtem. Ez az egész....Will szülei, McMarraw, a minisztérium.
- Miért érdekli McMarraw-t Will?
- Azért, mert Will-nél már hat éves korában mutatkozott az őrzők ereje. Ez eddig nem igen fordult elő, hogy ilyen fiatalon látszott volna rajta az erő. - Gabriel újból körbe kémlelt. - McMarraw-t pedig valami különös oknál fogva őt érdekelni kezdte a kis Will.

Valahogy nem éreztem helyén valónak, hogy Will múltjába turkáljak, de ezt tudom kellett.
- Azért tudok róla mert néhányszor be kellett mennem a minisztériumba, és mikor fiatalabbak voltunk láttam, hogy ez az ürge itt volt és Elizabeth asszonnyal beszélt.

Úgy éreztem le kell ülnöm. A kanapé karfájára ültem és néztem magam elé. - Remélem, Will rendben van. Hiányzik már a hülye feje, és a fiúknak is. Mennem kell. Majd még beszélünk. - Miközben elment mellettem biztatóan megszorította a vállam és a lépcső irányába ment. Hallottam, ahogy felfelé ment a rossz lépcső fokokon. Minden lépésnél adott valamilyen hangot a lépcső. Még nem is olyan régen én magam is setenkedve jöttek le, nehogy a kanapén alvó Will-t felébreszem.

Most csak néztem magam elé, és McMarraw-on, meg Will-en járt az agyam. Még mindig eggyel több ok amiért jobban kell igyekeznem. Na, de mégis hogyan? Mit kéne tennem? Aggódtam Will-ért, a fiúkért, Ana-ért és Kellie-ért is. Minden gond és baj úgy érzem, a nyakamba szakadt.
Bárcsak Annabella segítene! Valahogy de segíthetne már, ha az álmaimban kísért.

A fiúk már elmentek, kicsivel később Gabriel is. Nem hallottam, miről beszélhettek, de van egy olyan érzésem hogy az egésznek McMarraw és Will volt a téma. Nem hiszem el, hogy a nagyi nem aggódik szinte már nevelt fia iránt.
A szobámba ültem az ágyon és Kellie-vel beszéltem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem mondhattam el neki a dolgot. Nem akartam becsapni a legjobb barátnőmet, de ha ezzel megvédem akkor ha kell hazudok.

-... Most komolyan büntetést kaptam. Pedig rajtam kívül az a tökkel ütött Smith is benne volt, de neeeeeem. Úgy látszik "Szívassuk Kellie Carton-t Nap" van. - Most épp az én drága barátnőm meséli, hogy büntetést kapott a perverz kémia tanárunktól, Mr Meyer-től. - Utálom ezt az embert.

- Most melyikre célzol? Smith vagy Mr Meyer? - Kuncogtam el magam a telefonba.
Már vagy egy órája beszélünk és már az első 10 percben felvirultam. Kellie képes volt eltörölni a sok rosszt ami épp akkor ért. Fantasztikus barát és úgy hozott rendbe, hogy nem is tudta miért vagyok széthullva. Csak adta magát.

- Mindkettőre. - Erre felnevettem. Hangjából kisebb düh áradt, de azt is észre vettem, jót szórakozik ezen. - Még csak ez hiányzott! Két hétig kell a hülye óráim után, még a büntetésre is mennem amit megjegyzek 2 óra, PLUSZ könyvtárban való munka. Ja és el ne felejtsem, hogy a két órás büntetésbe a takarítókhoz lettem beírva. Érted? Majdnem három kicseszett óra! - Dühöngött a telefonba, mire én belőlem kitört a röhögés.
- Na, de Kellie! - Nevetve mondtam a kisebb káromkodások miatt. Elég vicces volt, ahogy Kellie kiakadt, de egyben sajnáltam is egy kicsit.