Skarlátvörös ébredés

19. rész: Újabb emlékeztető

,,... - Nem. Nem baj. Örülök, hogy látlak. - Viszonoztam mosolyát, és mellé érve le is léptünk a tornác lépcsőin.
Mégegyszer visszanéztem a házra, ahol Will volt. Egyedül.

Nem is sejtettem, mi vár rám erre a napra, míg a suliba nem értem. Te jó ég!..."

+++++++++++++++

Will szemszöge :
Mikor láttam Ally szomorú arcát, ahogy nehezére esik itt hagynia legszivesebben visszarántottam volna és soha nem is engedtem volna el. Nekem is ugyanolyan nehéz volt, tán még nehezebb is.
Minden szétesett körülöttem. Elizabeth asszony kitette a szűrőm. A fiúkkal nem beszéltem. Alkalmanként láttam, ahogy elhagyják a házat. Ilyenkor nem lehettem bent, ugyanis megérezük egymás jelenlétét. Ha bent lettem volna rögtön lebukok. Az se nekem, se Ally-nek nem használt volna. Így is láttam rajta, mennyire nehéz neki. Próbálja megerősíteni magát. Rengeteget gyakorol és egyfolytában azokat a könyveket bújja. A sötét karikák ott lapulnak a szeme alatt árulkodó jeleként az álmatlanságnak. Az utóbbi napokat vele töltöttem. Nem mertem egyedül hagyni. Kit tudja, mikor jelenik meg újra Josh és a bandája?!
Féltettem az én angyalomat. Te jó ég! Kezdek papucs lenni!

Ally-nek továbbra is voltak rémálmai. Láttam rajta, de nem mertem megkérdezni. Mindennel próbáltam könnyíteni terhein, de láttam, ezt hiába kérdem meg, mert makacs mint az öszvér. Ezért is varázsolt el.
Makacsul folytatta a könyvek tanulmányozását. Volt alkalom mikor nekem kellett elrángatnom a könyvektől és ágyba bújtatni. Szüksége volt a pihenésre. Mindig attól tartottam, hogy egyszer majd a kimerültségtől esik össze. Ha tudtam volna bezártam volna egy helyre, ahol nincs semmi kódex vagy igés könyv. Ott nem dolgoztatta volna magát kimerültségig. Azt hiszem. Habár Ally-t ismerve valamit kitalált volna és újra a könyvekbe temetkezett volna. Olyan jó volt a karjaimban érezni. Akárhányszor csak hozzám ért, már megőrültem. A szívem hevesen kezdett verni, a bizsergés nem akart abba maradni. Az egész testemben a vér kezdett felforrósodni. A gyönyörű gesztenye barna haja mindig barack illatú volt, amitől csak még jobban megőrültem. Amikor csak egy kicsit is felcsúszott a pólója megmutatva selymes bőrét...na akkor nagyon kellett tűrtöztetnem magam.
Még soha nem voltak ilyen érzések egy lány iránt sem, pedig volt pár lány, de azért nem kell máris nőcsábásznak gondolni. Szépek voltak meg minden, de egyiktől sem éreztem magam ilyennek. Minden nap, minden percben csak Ally járt a gondolataimban.
Még én magam sem tudom, pontosan mit is érzek. Nem tudom megfogalmazni, de annyi szent, nem akarok egy percet sem nélküle tölteni. Szükségem van arra, hogy minden nap érezzem érintéseit, borzongató illatát, selymes bőrét. Hogy láthassam boldog, örömteli mosolyát. Hallhassam kacagását és nevetését. Hogy minden nap vele keljek és vele feküdjek le. Imádtam mindent amitől Ally Ally.
Nekem a biztonsága és a boldogsága volt az első. Mit jelenthet ez?

Nehéz volt látni ma reggel, ahogy szomorú arccal eltávolódik. Még láttam, ahogy visszanéz a házra, majd Gabriel -el elindulnak az iskolába vezető úton.
Nekem is mennem kellett, de nem tudtam csak úgy ülni az órákon, vagy az iskolában. Nem tudtam tűrtöztetni magam. Ha meglátom Josh-t vagy valamelyik eszement társát. Legszivesebben addig ütöttem volna őket, míg van pulzusuk.
A jel néha-néha elő bukkant, de nem említettem Ally-nek. Nem akartam még eggyel több dolgot a vállára rakni. Éreztem, hogy az Oni minden egyes perccel közelebb van ahhoz, hogy kitörjön és tombolni kezdjen. Ha eljön az idő...amit rohadtul nem akarok, akkor kénytelen leszek itt hagyni az én hercegnőmet. Soha nem tennék ilyet, de soha nem engedhetem meg, hogy ez a démon a kezei közé kaparinthassa. Már így is kockázatos, hogy minden nap mellette vagyok.

Vártam egy kis időt, majd kiléptem a meleg házból a hideg őszi időbe. Egy pillanatra megborzongtam, de aztán összehúztam magamon a vastag pulóvert és tisztes távolságból követtem Ally-éket. A fák között mentem, így nem voltam feltűnő. Messziről, de láttam Ally derékig érő enyhén vöröses haját és Gabriel magas alakját. Éppen valamit beszéltek, mert összenézve mozgott a szájuk. A látásom nem romlott, hála az égnek.
Nehéz volt látni Ally-t ilyen távolról, de muszáj volt. Nem mehettem közelebb, de remélem tudja, hogy ha még nem is lát én mindig ott leszek.
Ahogy tudok szemmel tartom Josh-t. A többiek szintén, de ők közvetlenül ott tudnak lenni Ally mellett.