Skarlátvörös ébredés

12. rész: Egy újabb harc

,,...Nem! Nem megyek be! Veled megyek.... "

+++++++

- Ally te meg vagy húzatva?! - Rázta meg a vállam. - Ez nem játék! - Emelte fel a hangját.
- Max! Nem érdekel. A fiúk ott vannak! Oda kell mennem! Már majdnem felébredtem! - Egy újabb robbanás következett. A fájdalom a fejemben csak nőtt. Újra összegörnyedtem.
- Pontosan. Csak MAJDNEM. - Nyomta meg a majdnem-et.

- De akkor sem érdekel. Vagy veled vagy nélküled, de elmegyek oda. - adtam neki ultimátumot. 

Már egy ideje nem szólt semmit, azt hittem, hogy nem is fog. 

- Rendben, de ha bármennyire is rosszul sülnek el a dolgok, te eltűnsz onnan. - Nézett bele a szemembe. 

Bólintottam, ugyanis mást nem tehettem. Ez után az erdő felé vettük az irányt.

Will szemszöge:

Dave-vel épp a vízesésnél őrködtünk. Dave az egyik fának dőlve kémlelte az erdőt, én pedig mellkasom előtt karba tett kézzel figyeltem szintén.

- Mit történt közted és Ally között? - erre a kérdésére rávezettem tekintetem. Ő csak maga elé bámulva nézte a földet. 

- Ezt honnan veszed? - kérdőn felhúztam a szemöldököm. 

- Ne mond nekem, hogy semmi, mert láttam rajtatok, hogy valami van. - emelte föl rám a tekintetét. 

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - néztem újra az erdőt. 

- Nem csodálom, hogy Ally haragszik rád. Egyértelmű, hogy az. Mostanában olyan rideg vagy vele. 

Igaza van Dave-nek, de ő nem tudja, hogy mit miért is teszek. Azért, hogy megóvjam Ally-t, és mindenki mást is. 

- Olyan makacs. - csak kijött a számból.

- Az biztos. - na ezen már mind a kettőnk elröhögte magát. Tény is való, hogy Ally makacs. 

- Akármit mondok neki, ő fel se veszi. Egyszer még a saját szája és tette viszi a sírba. - mondtam én neki, miközben az eget kémleltem. 

Most újból felhős, és sötét ég volt. Emlékeztető volt a ma reggelre. A reggelre gondolva elszorult a szívem, és gombóc nőtt a torkomba. A konyha...Ally ahogy sír... 

Nehéz volt visszagondolni rá. 

- Ő Ally, szerintem már nem is fog változni. Hangjában még éreztem a nevetést.

- Igen.Ő már csak ilyen. - mormoltam az orrom alatt, miközben még mindig az eget néztem. 

Miközben éppen egy fekete felhőt néztem láttam, hogy valami elsuhan az égen. Mintha egy hullócsillag lenne. Hullócsillag? Szinte fényes nappal? Ez nem hullócsillag. Elfogott a rossz érzés. 

- Will? Ezt te is láttad? - néztem Dave-re. Mikor találkozott a tekintetünk akkor láttam, hogy egyre gondolunk. Mind a ketten az eget kémleltük. Aztán egy robbanást éreztünk. Az erőhullám ami a robbanással járt ledöntött a földre mind kettőnket. Egyből hátra néztünk és láttuk, hogy a nyugati pecsét, a Tükör irányából jött a robbanás. Gabriel és Sam pont ott van.

- Dave! Gabriel és Sam... - Kiabáltam neki oda, miközben próbáltam föl állni a földről.

Ő bólintott és nem kellett több, már futottunk is a robbanás irányába. 

Mire oda mentünk már a hegy istene is őrjöngött. Gabriel és Sam pedig harcolt. Gabriel csapásai az ellenség felé iráynultak, Sam pedig a biztosította a nagyobb csapásokat szavaival, közben pedig egy védőburkot vont a pecsét fölé. Mikor körbe néztem láttam, hogy Josh és néhány embere a hegyet és Gabriel-éket támadja.