Skarlátvörös ébredés

22. rész: Fogságban 2. - Ezek után

,,...- Hol vagyok? - Tettem fel egyáltalán nem kedvesen a kérdést.

- Egy helyen, ahol egy kicsit megvizsgáljuk. Nem nagy dolog. - Vonta meg vállait, mire én azt hittem letépem onnan.

Mi folyik itt? "

+++++++++++++++

Ally szemszöge :

- Mit akarnak tőlem? - Kezdett eluralkodni rajtam a félelem. Tettem egy lépést hátra, hogy minél távolabb legyek ettől az embertől.

- Mint már mondtam, nem akarunk ártani neked. Mintmár te is tudod, nem te vagy az első Rose hercegnő a világon. - Háta mögé kulcsolta a kezeit, majd oldalra sétált. Tekintetét nem vette le rólam. Ám én sem az enyémet róla. - A sok sok év alatt az őseid közül szintén azok voltak, de egyik sem volt olyan erős, mint az első hercegnő. A feljegyzések szerint te leszel a legerősebb és te jutsz a legközelebb ahhoz, hogy az első Rose hercegnő erejéhez hasonló legyél. Röviden... - Itt végig futott a tekintete rajtam, majd a szemembe nézett. - Te vagy a reinkarnációja Annabella Clarissa Monrose-nak, az első Rose hercegnőnek.

Mi? Ez..nekem túl sok. Még hogy én az?
Mi köze van ehhez a vizsgálatokhoz?

- És miért akarnak engem kivizsgálni? - Kérdeztem értelmetlenül. A fejem még mindig borzasztóan hasogatott, a lábaim remegtek. Nem tudom, hogy az idegtől vagy a fáradtságtól, de egy valamit tudtam, köze van ehhez az emberhez.

- A hallottak válaszok erre a kérdésre is. Azért akarjuk kivizsgálni, mert maga által az Annabella erejéhez is tudunk feljegyzéseket csinálni. Maga áll a legközelebb ahhoz, hogy milyen volt az első Rose hercegnő. - Húzott elő egy szál cigit és meggyújtotta.

- De nekem nincs semmilyen erőm. Nem tudok semmit sem csinálni. Lehet, hogy az ősöm, de én nem ő vagyok. Nem tudom használni az erőm. - Nyögtem ki, mikor belekapszkodtam egy párkányba.

- Ó, azt csak hiszi. Emlékszik, mikor Will-t majdnem átvette az Oni ereje. Akkor a házuk előtt. - Fújta a ki a füstöt, amitől azt hittem megfulladok.

- De maga honnan...? - Honnan tud róla? Ő nem volt ott.

- Hogy honnan tudok róla? Onnan hogy mindenhol vannak embereim. Na meg persze azért is,mert az akkor történtek olyan rezgés hullámot indítottak, amely kisebb földrengést okozott. - Vette újra a szájába a füstölgő mérget.

- Akkor az egy egyszeri alkalom volt. Nem tudom, hogyan csináltam. - Kiabáltam rá. Már nagyon idegesített. Elraboltak, ki akarnak vizsgálni, csak azért mert az ősöm esetleges reinkarnációja lehetek.
Haza akarok menni. Will-hez.

- Talán csak azt hiszi. - Ment vissza a két emberéhez. - Először is elviszünk a szobádba, majd az orvoshoz.

Éppen tettem volna egy lépést, de megbicsaklott a lábam és forogni kezdett a világ. A látásom elhomályosult. Eldőltem és az oldalamra estem. A fejem enyhén ütödött a beton padlóra. Még homályosan láttam ahogy az előbb McMarraw mellett álló férfiak felém jönnek.

- Kérem...vigyen...haza... - Nyögtem ki minden szót nehezen és szinte suttogva.
Majd minden elsötétült, én pedig már nem voltam sehol csak egy csöndes, sötét helyen...

.................................

- Ally...Allison...térj magadhoz. - Szólt hozzám egy ismerős női hang. Hirtelen nem tudtam ki lehet az, de ismerős volt.

- Ally.... Fel kell ébredned.

Éreztem, hogy valami húz felfele. Mint egy láthatatlan kötél. A mélység, ami eddig körülvett, már kezdett elmúlni. Nagyokat pislogva nyitottam nehéz szememet, és akkor megláttam a hasonló kinézetű, hosszú szinte már vörös hajú, barna szemű, fehér vörös anyaggal határolt ruhában.