Skarlátvörös ébredés

21. rész: Fogságban 1. - Mindeközben

,,... Itt egy szúrást éreztem a derekamban. Egy tű.
Majd az egész iroda forogni kezdett. -...ez a hely nem alkalmas. - Halt el McMarraw hangja.
Az emberek majd a környezet is kezdett elhalványodni, majd a térdem összecsuklott és a földhöz érve már minden elsötétült... "

+++++++++++++

Will szemszöge:

Már csak két óra volt hátra a suliból, ami azt jelentette, nem sokára találkozhatok végre Ally-vel. Úgy éreztem megőrülök, mikor az ebédlő ablakán átnézve láttam azt a pasast, ahogy Ally-t fikszíroza. Már kémlelte előtte a helyet, ami csak azt jelentheti, kereste őt. Még jó, hogy Dave és Sam ott voltak. Láttam, gyorsan reagálva el is intézték. A két lány kijutott, Dave és Sam pedig jók voltak. Ám láttam, hogy miután észre vette, hogy Ally eltűnt leintette a fiúkat és kilépett a helyiségből.

Ahogy láttam a fiúk tisztes távolságból utána mentek. Követtem őket. Egy hátsó ajtón be is jutottam az épületbe. Mivel régi építésű így blokkolja azt az érzékünket, ami miatt egymás jelenlétét érezzük. Láttam, hogy egy folyosónál elvesztették a fickót. Dave mérgelődve hajába túrt. Majd mentek tovább egy másik folyosón keresni. Ám én tudtam hol van. Éreztem. A bennem lakozó Oni érzi őt.

Ahogy Dave és Sam elhagyták a folyosót, utána mentem az embernek. Meg is találtam. Egy másik szárnyra akart letérni, de én gyorsabb voltam így természetfeletti sebességgel neki iramodtam és magam felé fordítva a gallérjánál fogva felemeltem a nálam jóval nagyobb embert. Itt látszik, hogy nem a nagyságon múlik minden.
- Kinek dolgozik? - Üvöltöttem az arcába. - HALLJAM! KINEK... DOLGOZIK?! - Mostmár a karmok nyúltak és a jel megjelent a kézfejemen.

- Nahát-nahát... William Black. Már sokat hallottam rólad. - Nevetett fel gúnyosan. - Vajon meddig tudod vissza fogni a démont?!

Jobban felnyomtam a falra. - Ne játszadozz velem! Ha már ennyire ismertek, akkor biztos tudod, hogy mire vagyok képes. - Morogtam rá.

Éreztem, hogy már nem sok kell, hogy elveszítsem a fejem. Nem akartam megölni ezt az ürgét, de ha tovább játszadozik...

- Újra kérdezem. - Húztam be neki egy jobbost. Szája felszakadt, orra vérzett.
- KINEK DOLGOZOL?!!!!

- Szerintem te magad is tudod a választ, fiú. - Nevetett rám véres fogait megvillantva.

- Minisztérium. - Aztán leesett. - Mit akartok Ally-től? - Húztam be neki mégegyszer.

- William Black, örülök, hogy látlak. - Szólalt meg egy ismerős mély hang bal oldalamról. Egy ismerős hang, aki 10 évvel ezelőtt még játszott, majd fegyvereket dobált egy 6 éves gyerek felé. Egy ismerős, kit legszivesebben a pokolra küldenék.

Ahogy oldalra fordítottam a fejem megláttam McMarraw-t. Az évek során ráncok jelentek meg. A gúnyos, gonosz élvezettel teli mosolya viszont nem változott egy cseppet sem.
Jobb és bal oldalán egy-egy kigyúrt állat állt.
Majd mikor motoszkálást hallottam rájöttem, hogy körbe vettek. Na szép!

- Mi van McMarraw? Tán nem bírnál el velem egyedül? - Néztem bele az ismerős szempárba, mire nevetésétől rezgett meg pár szekrény.

- Ugyan már Will. Csak a biztonság kedvéért vannak itt. Nem ilyen voltam gyerekként. Hova lett az a fiú, aki élvezte az erejét?

- Én sosem élveztem az erőm. Te akartad, hogy érezzem. Majdnem msgöltél! - Kiabáltam rá, mire egy sokkoló áram ütését éreztem az oldalamban. A pasas, akit fogtam, a földre hanyatlott, majd gúnyos mosoly kíséretében felállt.
Minden idegszállam zsibbadt, de el is múlt kis idő múlva.
Ahogy kétrét görnyedtem, felnéztem a cigarettától bűzlő emberre.