Skarlátvörös ébredés

17. rész: Veszedelem és Vágyak

,,... A Nagyi szobájában minden ami csak tudott le esett a földre. A ház megremegett alattunk.
Kérlek istenem, segíts rajtunk! Will, fiúk siessetek!
Néztem fel a plafonra, közben magamban imádkoztam, hogy az égiek meghallják.... "

++++++++

Ally szemszöge :

- Elizabeth asszony! Mit csináljunk? - Kérdezte Ana rémülten. Kezei remegtek, de tartotta magát.
- Először is ezeket helyezzük el a ház különböző pontjain! Az ablakokra, a bejárati ajtóra és a tornác oszlopaira! Gyorsan! - Utasított minket.
Ana és én is oda rohantunk a asztalhoz és levettük a papírokat. Rohantunk a házban a kezünkben lévő papírokkal és gondosan felraktuk őket a kijelölt helyekre. Éppen kint voltam tornácon, és az oszlopokra raktam a őket, mikor megláttam egy mozgást az erdő felől.
Oda kaptam a tekintetem és Josh jött. Körülötte fekete aurát láttam. Gonosz árnyak.
Josh mellett és mögött árnyak és lelkek voltak. Közeledtek a házhoz. Egyből bepánikoltam. Szívem majd kiakart ugrani, kezeim és lábaim remegtem, mint a nyárfa levél.
Most mit csináljak?
Láttam Josh-t egyre jobban közeledni a ház felé. Fordultam, hogy berohanjak a házba, de valami láthatatlan erő visszahúzott és a tornácról lefele húzott. Hátra néztem és Josh-t láttam ahogy a karját felemelve áll a háztól kb. öt méterre és röhög. A hangja és sötét szemei bele égettek az emlékezetembe.
Minden erőmmel az oszlopokba kapaszkodtam, lábam nem engedelmeskedtek. Ana és a nagyi volt az ajtó előtt. Arcukon rémület volt. Ana szaladt az ajtóhoz, de az rájuk csapódott és Ana nem tudott kijönni. Minden erejével rángatta az ajtó kilincsét, de az nem mozdult. A kezeim nem bírták tovább az oszlop szorítását, így az erő lehúzott a lépcsőn. A bordáim és a mellkasom érzett minden egyes lépcső fokot, ahogy hassal lefele húzott le a tornácról Josh. Az állam az egyik foknak is csapódott és éreztem, hogy a vérem kiserkent.
A kezemmel próbáltam kapaszkodni a fokokba, de semmi haszna nem volt.
- Nem is értem miért erőlködsz Hercegnő! - Nevetett fel Josh mély, rekedtes hangon. Hangjában éreztem a gonoszságot, féltem. - Semmi esélyed. A kutyáid nincsenek itt! - Nevetett fel egyre hangosabban.
Már a földet kapartam a körmeimmel. Próbáltam minden lehetséges módon kapaszkodni valamibe.
Láttam ahogy Ana csak még jobban kezdi rángatni az ajtót, már könnyekben csillogott a szeme. Egyszer csak a kéményből egy fénycsóva repült ki, mint a jelző rakéta. Egyenesen, vörös fényével haladt az egekbe, és reményt éreztem a mellkasomban, de amilyen hamar jött olyan hamar is veszett el. Josh egy tűz golyót lőtt ki és a fényt eltalálta. Még soha nem féltem szerintem ennyire, mint most.
- Hát ez nem jött össze. - Nevetett fel újra, és felrántott a földről a hajamnál fogva. Könnyek szöktek a szemembe, kezeimmel a hajamat fogó kezéhez kaptam.
- Eressz el!
- Jaj, csak nem fájdalmat okozok a mi kis hercegnőnknek? - Lökött a földre és az egyik fának repített.
Ahogy a földre estem az oldalamhoz kaptam és megláttam a vérem nyomait, aztán valami mást is a szemem sarkából. Valami villanást láttam, ami nagy sebességgel Josh-nak repült. Aztán már három másikat is láttam, valami pedig hozzám ért.
Ijedtemben felsikoltottam.
- Nyugi, Sam vagyok. - Néztem bele a mogyoróbarna szemekbe. Majd kifújtam a bent tartott leve, és éreztem, ahogy egy fokkal megkönnyebűlök. - Jól vagy Ally?
- Meg vagyok. - Amennyire ez lehetséges volt.
Néztem rá Josh irányába és azt láttam, hogy Will minden erejével csapásokat mér Josh-ra.
- Oda kell mennem. - Álltam volna föl a földről, de megszédültem. Sam fogta meg a vállamat.
- Ally, nem mehetsz oda!!!
- De segítenem kell! Will nem erőltetheti meg magát. - Néztem Will-re. Gabriel, Dave és Max az árnyakat támadta, amik egyre jobban próbáltak a közelembe jönni. - Még nem gyógyultak be a sérülései!
Mindenhol nagy volt a káosz, a lények és árnyak egyre jobban nyomultak befele, Will ököllel Josh-nak esett, erejétől karja vörös lángban játszott.
- Ally! El kell innen mennünk! Gyere! - Segített fel, és egy karomat átvetette vállán, támogatva bicegtem minél gyorsabban és szememet egy percre se vettem le Will-ről és Josh-ról.
Már a fákat elhagytuk mikor meghallottam Josh hangját.
- Mi van Black?! Miért fogod vissza magad? - egy fekete füst gömböt küldött Will felé, ami eltalálta Will vállát és földre esett.
- WILL!!! - Kiabáltam át a csatát.
Erre mind a ketten felém fordultak.
- Óóóóó, már értem. - Nézett vissza Will ijedt arcára, majd újra rám nézett sötét szemeivel, karját felemelve egy füst gömb jött felénk és eltalált minket.
- ALLY!!!! - Hallottam meg Will-t.
A fájdalom csak végig futott rajtam és már a levegőben voltam Sam-től távol. Készültem a becsapódásra, de egy erős kart éreztem magam körül ahogy elkap és a kemény talaj helyett egy mellkasra estem. Will. Will kapott el és karjai a mellkasának szorítva öleltek.
- Will!! Édes istenem! Will! - Fordultam meg karjai közt és ráztam meg a vállát. Szemei csukva voltak, arca eltorzult a fájdalomtól.
- Meg vagyok, és te jól vagy? - kinyitotta ki szemeit és emelte egyik kezét az arcomhoz. Szája sarkából és homlokán vér volt.
Bólintottam válaszként. Erre csak egy mosolyt kaptam, de már Josh irányába is nézett, és állt fel elém állva. Karján lefele csorgott a vére amitől összeszorult a szívem.
- Nocsak, nocsak...a kutya párnának használta magát. - Röhögött fel Josh ördögien. Erre a kijelentésre Will vállai megfeszültek és kezei ökölbe szorultak. Ahogy a jobb kezére néztem megláttam felvillani a jelet, ami arról árulkodott, hogy kezdi elveszíteni önmagát.
- Meg van a gyenge pontod Black! - Lépett előre határozottan Josh, és Will felé emelte kezét amiből egy újabb csapást indított. Will karját felemelve hárított. - Csak engedd szabadjára az Oni-t!
Will körül vöröses aura keringett, kezei megremegtek az erőtől.
- Will! Kérlek, ne! - alkaromra támaszkodva nyomtam fel magam a földről. - Ne dőlj be neki! Csak felakar húzni! - Kiabáltam neki.
Nem hagyhatom, hogy elveszítse önmagát.
Will mintha nem is hallotta volna amit mondok egyenesen neki vetette magát Josh-nak, és felüvöltött majd Josh-ra támadt. Az kitért Will elől, és küldött egy újabb csapást. Will gyors volt, de még így sem eléggé ahhoz, hogy kitérjen, és Will messze tőlem és Josh-tól a fáknak repült. Kezemet szám elé kaptam, és végig néztem ahogy Will fejet lehajtva vörös aurával és a jellel a kezén áll fel a földről, a fák az esésétől kidőltek, vagy kicsavarodtak.
- Még mindig nem vagy 100%-os, igaz? Mutasd meg mire vagy képes Black!!! - Kiabálta rá parancsolóan Josh.
- Miért csinálod ezt vele? Mi hasznod van ebből? - Kérdeztem kiabálva neki. Fejét felém kapta és felém lépdelt.
- Hát még mindig nem érted? - Röhögte el magát Josh, bele néztem a sötét szemeibe amiben láttam a gonoszságot.
Értelmetlenül ráztam a fejemet. Miért?
- Azért, mert ha az Oni elszabadul, akkor meg fog ölni téged, amitől az én uram felébred és még műsort is láthatok. - Nevette el magát amitől bennem megremegett valami. Féltem.
- Te elmebeteg vagy! - Kiabáltam rá.
- Már mondtak rosszabbat is Hercegnő. - Vonta meg vállait. - Úgy látszik kénytelen leszek megsebezni, hogy Black engedjen az Oni-nak. - Emelte fel az egyik kezét.
- Hozzá ne merj érni! - Megijedtem Will mély hangján. Ez nem az a Will, akit ismerek. Ahogy ránéztem láttam, hogy fejét hátra hajtva felüvölt, jobb kezén karmok nőnek és karja lángba borulva eltorzult valami nem e világivá, fején szarvak nőnek, fülei megnyúlnak. Ahogy feje vissza vonaglott megláttam arcát eltorzulva. Szemfogai megnőttek, szemei írisze megnyúltak és sárgák lettek, maga szeme pedig elsötétült.