chosen - h.s [hun] // befejezett

09.

„Én bizony," mosolyog miközben a kézfejével megsimítja az arcomat. Elhúzódom érintésétől és hátrébb lépek, de a csuklómat még mindig a markában tartja.

„Mégis hogyan-"

„Vannak módszereim," mondja.

Nagyot nyelek.

„S-soha nem kaptak el?" Kérdezem idegesen.

Ha van bárki, aki miatt ideges leszek, akkor bátran merem azt mondani, hogy ez az illető Zayn.

Őrült egyszerűen.

„Mégis miből gondolod ezt, édesem?" Kérdezi.

„C-csak gondoltam, hogyha soha nem kaptak el, akkor előbb-utóbb megtaláltál volna."

Féloldalasan rám mosolyog, és fél térdre ereszkedik, de mielőtt bármibe is bele tudna kezdeni elhúzódom.

„Már kiválasztottak."

„Bassza meg," motyogja az orra alatt miközben feláll a földről.

Elenged majd hátat fordít és a legközelebbi fához megy. Kezeivel beletúr a hajába és elkezdi húzni azt, majd ököllel belevág egyet a fába.

Már azon vagyok, hogy elfussak, de Zayn hangja megállít: „Fuss el, és esküszöm, hogy megöllek."

„Gyerünk, ölj meg," mondom megfordulva.

„A családodat is megölöm."

Egy lépést nem tettem még, de ez miatt a mondat miatt nem is fogok. Visszafordulok felé, egyik kezével a fának támaszkodik.

„Nem tennéd meg," mondom miközben egy lépéssel közelebb megyek hozzá.

„Édes kicsi, Joey, tudod, hogy megtenném," mondja, ellöki magát a fától és felém veszi az irányt.

„Kérlek," csukom be szemeimet. „Semmit nem tudsz tenni. Ki vagyok választva. Ez a törvény ellen lenne."

„Tudom," forgatja meg a szemeit, „de ez talán lehetne a kettőnk kis közös titka?"

Nagyot nyelek. „Nem."

„Senki nem fogja megtudni. Csak te és én," jön mosolyogva közelebb miközben én folyamatosan hátrálok.

„Nem."

„Joey, édesem," nyújtja ki az egyik kezét felém.

„Nem!" Kiabálom, mire hozzám lép és befogja a számat.

„Kuss legyen!" Ordítja. Megharapom a kezét.

Felkiált és megfogja a tenyerét. Elfordulok tőle, hogy el tudjak futni, de egy kemény mellkasba ütközöm.

Felnézve meglátom Harryt.

„Mi folyik itt?" Kérdezi Harry miközben elém áll és a háta mögé von, hogy eltakarjon Zayn elől.

„Ő meg mégis ki? A társad?" Kérdezi Zaynt miközben elengedi a megharapott kezét.

„Igen," mondja Harry, én pedig szó nélkül figyelem az eseményeket, így is rettentően hálás vagyok neki, hogy megjelent. „Te ki vagy?"

„Kurvára nem a te dolgod. Mennem kell," mondja Zayn, majd elfordul és elmegy.

Mindketten Zayn távolodó alakját figyeljük, majd amikor én visszatérek a jelenbe elveszem a kezeimet Harry derekáról. Észre se vettem, hogy ott voltak.

„Ki volt ez?" Kérdezi Harry felém fordulva.

„Nem igazán szeretnék erről beszélni," fordulok el tőle mivel érzem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magamat. Így is könnyes a szemem már.