chosen - h.s [hun] // befejezett

30.

destine 
(chosen 2. évad) harmincadik rész

Jo szemszöge

Mosolyogva fogadom el Harry kinyújtott kezét. A kocsijához megyünk, majd ő kinyitja nekem az ajtót, én pedig be is pattanok a kocsiba.

Átmegy az ő oldalára, majd miután bekötötte magát, beindítja a motort.

"Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, az én házamba menjünk? Nézhetnénk valami filmet," mondja, majd gázt adva a kocsinak elindul.

"Tetszik az ötlet."

Harry egész egyszerűen csak elmosolyodik.

Bekapcsolom a rádiót, és próbálok keresni valami jó zenét, de egyet sem találok.

"Csak hagyd ott az egyiken," nevet fel Harry.

"De egyik sem jó."

"Ez jó lesz," mondja, majd elhessegeti onnan a kezemet. Megkeres egy rádióadót, és ott hagyja. A zene belengi a kocsi belterét.

Viccelve megforgatom a szemeimet és kinézek az ablakon.

Harry halkan dúdol a zenékkel együtt, nem sokkal később pedig már a háza előtt parkol le.

Kiszállok, majd Harryvel együtt felmegyünk a bejárati ajtóhoz, amit ő ki is nyit és belépünk a lakásba.

A sörösüvegek még mindig szanaszét hevernek a padlón.

"Öm," hallom meg Harry hangját, és megvakarja a tarkóját. "Mi lenne, ha felmennél a szobámba és átvennéd a pólódat, amíg én itt feltakarítok?"

"Rendben," válaszolok nevetve.

Belépve a szobába körülnézek.

Észreveszek egy képkeretet, ami el van döntve, az éjjeliszekrényén. Megfogom, és amikor a képre nézek, kettőnkkel találom szembe magunkat. Az üveg össze van törve.

Visszateszem a képet az eredeti helyére, és úgy döntök, hogy nem fogok kutakodni a hálójában, bármennyire is nagy a csábítás.

A szekrényéhez megyek, és kinyitva azt kiveszek a pólók közül egy szimpatikus darabot.

"Mindent eltakarítottam, és-" sétál be Harry, de amint meglátja, hogy nincs rajtam póló, a szemeit becsukja és a kezeivel is eltakarja azokat. "Mi a francért tart eddig felvenni egy pólót, azt hittem már rég készen vagy."

Nevetve veszem fel a kezemben lévő pólót. "Én meg azt hittem, hogy egy ideig együtt voltunk."

Kicsit kikukucskál az ujjai közül, és amikor megbizonyosodik, hogy már van rajtam felső, szemeit kinyitja, és a kezeit visszateszi az oldala mellé. "De most nem járunk, szóval megadom neked a kellő tiszteletet. Gyere ide."

Mosolyogva megyek oda hozzá, de azonnal el is megyek a kinyújtott keze mellett.

"Öm.."

Visszafordulok felé, és megszólalok: "Nem járunk, emlékszel?" Mondom egy vigyor kíséretében.

Harry ajkaira egy hatalmas mosoly kerül. "Megbánod, hogy elmentél mellettem."

Egy hamis sikollyal felsikítok, majd a kanapéjára rohanok és ráugrok.

Harry szinte azonnal követi a mozdulataimat, és rám ugrik, persze a karjaival megtámasztja magát.

Szemeimet becsukva kezdek el nevetni.

Amikor szemeimet újra kinyitom Harry vigyorával találom szembe magamat.

Egy kicsit közelebb hajol hozzám, majd kezeit a fejem két oldalára rakja, és belenéz a szemeimbe.

Elmosolyodok. "Mit fogsz most tenni?"

Elnéz rólam egy pillanatra, mielőtt válaszolna. "Mondd meg te."

"Nem járunk," mondom, és amikor szemeit újra visszavezeti rám megnyalja az ajkait.

Rettentően nagy késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam.

"Igazad van," mondja, majd leszáll rólam.

Én is felegyenesedek, és ránézek. Nem fordítja el a fejét rólam, így egymás szemébe nézünk. Egy apró mosoly virít az ajkain.

Ekkor elneveti magát. "Ha azt akarod, hogy megcsókoljalak, csak kérned kell."

Félénken elnézek róla, mire odahajol hozzám és egy puszit nyom az arcomra.

Amikor elhúzódik, szemeimet visszavezetem rá.

"Válasszunk ki egy filmet," mondja. 

Gyerekek, nemhiszemel, ma volt a kisérettségi irodalomból, nyelvtanból és töriből, és mind a három ötös lett, ÉS mindegyiknél csak 2-3 pontot veszítettem:') hát én olyan boldog vagyok azóta, hogy azt nem lehet elhinni, sírok
Namindegy, anyway, remélem mindenkinek tetszett a rész, hagyjatok magatok után nyomot, és kitartást a hét további részére!♥ 
Xx.