chosen - h.s [hun] // befejezett

15.

Ma van a nagy nap. Annak a napja, hogy végre tehetünk valamit a törvény ellen.

Az egyetlen dolog amitől félek, az az, hogy mit fognak velem tenni, ha elkapnak. Hiszen ki tudja? Lehet meg fognak ölni, amiért ilyen messzire mentem.

Nem féltem eddig a haláltól. Nem is érdekelt. Volt egy olyan időszakom talán egy hónapig amikor majdnem minden egyes héten megbüntettek. Elviselhetetlen volt a fájdalom. Azt kívántam akkor, hogy bárcsak meghalnék inkább.

De ez most más. Nem akarok meghalni. Igaz vannak mások is, akik meg akarják szüntetni a törvényt. Emberek, akik ugyanúgy éreznek, mint én, akik mernek próbálkozni.

20 percen belül kell indulnom a kormányhoz. Ha minden igaz, Jackie-vel megyek oda délre. Ő lesz az, aki magára vonja a figyelmet, hogy én a könyv közelébe tudjak menni, és fel tudjam gyújtani.

Gyorsan rakok a szememre egy kis sminket, majd késznek nyilvánítom magamat. Utoljára megnézem magam a tükörben és az ajtó felé veszem az irányt.

Szerencsére anyu és a húgom nincs itthon, így nem kell kifogásokat találnom, hogy hova megyek.

És most először van az, hogy ideges vagyok amikor kilépek a bejárati ajtón. Úgy igazán ideges.

A megállóba menet megpróbálom kontrolálni a rendezetlen levegővételem. Amint a busz megáll előttem, minden gondolatomat félredobva mutatom magam magabiztosnak. Nem mutathatom ki, hogy ideges vagyok, és nem is lehetek az. Nem ebben a helyzetben.

A busz hátuljában ülök le egy ablak melletti székre. Amikor elindulunk, nem lepődöm meg azon, hogy senki nem ült le mellém.

Ha azon a napon Harry nem ül le mellém a buszon, lehet nem is találkoztunk volna és nem ismernénk a másikat. Nem dolgoznánk együtt, és nem lennénk összezavarodva.

Mert mindketten össze vagyunk zavarodva.

Tudom, hogy Harry nem fogja beismerni, de nyilvánvalóan érez valamit irántam. Megcsókolt.

Nem csókolsz meg csak úgy valakit, majd kérsz bocsánatot, azt mondva, hogy nem akartad.

De miért csalná meg velem Julianne-t? Ha valaki valaha is rájön erre, ami kettőnk közt volt, hatalmas bajban leszünk. Ki tudja mi történne akkor.

Pluszba, az is ott van ahogy Harry beszél Julianne-ről. Szereti őt. Vagy minimum most kezd rájönni, hogy szerelmes belé.

Csak nem értem, hogy Julianne miért van olyan sokáig a szüleinél, és, hogy Harry miért nem engedi, hogy találkozzak vele. Azt mondja, hogy Julianne vetélytársként venne engem. De nem lennék az. Egyszerűen csak Harrynek segítek, és amúgy sem tudnék kettőjük közé állni.

Az érzéseim Harry felé léteznek és nem is. De leginkább léteznek. Tudom, hogy nem lehetek vele. Legalábbis amíg a törvény él, addig nem. Ha valaki kitalálná, főleg hogyha az a valaki a kormánytól lenne, nekünk lőttek.

Lehet az lesz a legjobb, ha Harryvel csak ismerősök maradunk. Két ismerős, akik szövetkeztek, hogy valamit megállítsanak.

Ha össze is jönnénk, túl bonyolult lenne. És Julianne-nel se akarom ezt tenni. Lövésem sincs, hogy ki ő és, hogy kedves-e vagy nem, de nem tudnám megtenni.

Ha egy olyan társam lenne, akit kedvelnék, és valaki közénk akarna állni, legyőzne.

És amint ezt végig gondoltam észrevettem, hogy abban a pillanatban állt le a busz a hülye épület mellett. Mindannyian leszálltunk a róla, én pedig futólépésben mentem el az új párok mellett, hogy előttük érjek be az épületbe.