chosen - h.s [hun] // befejezett

21.

destine
(chosen 2. évad) huszonegyedik rész

"Szerintem ha hazaengednek, akkor menjünk hozzám, akkor még tudok neked mesélni. És minden egyes mérföldkőnél ott leszek veled, amikor visszakapod az emlékeidet, Jo," nézek bele a szemeibe töretlenül.

Félénken megszakítja a szemkontaktust, majd lassan bólint egyet.

Bárcsak tudnám, hogy mi megy le most a fejében.

Annyira elveszettnek és magányosnak tűnik; én pedig utálom így látni őt. Könnyebbé akarom tenni neki ezt az egész helyzetet.

Amilyen gyorsan csak lehet.

És nem csak azért, hogy újra emlékezzen rám, hanem azért, mert azt szeretném, hogy jól legyen, mert tudom, hogy most nagyon nincs rendben.

És ha ő nincs jól, akkor én se vagyok jól.

"Oké.. rendben. Mikor mehetek haza?" Kérdezi visszanézve a szemeimbe.

"Ömm, mindjárt megkérdezem Liamtől, hogy mit tud."

Egy gyors mosolyt küldök felé, majd kimegyek a szobából. A folyosón lévő székek egyikén fedezem fel a férfit, míg a fejét a kezeibe hajtotta.

"Szia," megyek oda hozzá, majd leülök mellé.

Sóhajtva néz fel rám.

"Mi történt?" Liam először kérdésemre csak megrázza a fejét, majd megszólal:

"Ki fogod őt nyírni."

Szavaira a hasam egy ideges görcsbe rándul. "Mégis kicsodát?"

"Jo miután hazaért, tudod a randitokról, felment a szobájába és Zayn utánament. Megcsókolta Jo-t, de Jo ellökte magától Zaynt, majd mivel bepánikolt kirohant a Zayn kocsijához, és elindult hozzád, csak nem figyelt eléggé az útra, így egy másik kocsival összeütközött."

Szó nélkül nézem Liamet, és érzem, ahogy a méreg és a düh egyre jobban ködösíti el az agyamat.

Szemeimet összeszorítom, és próbálok mély levegőket venni. "Hol van?" Kérdezem összeszorított fogakkal.

"Eltűnt, miután elmondta az egészet Sam-nek."

"Meg kell őt találnom, és letépni a kibaszott fejét, és-"

"Harry, nem tudjuk, hol van," sóhajt fel Liam gondterhelten.

"Bassza meg, Liam!" Kiabálom, és idegességemben felpattanok eddigi helyemről. "Most nem tudjuk, de kicseszettül meg fogom őt találni. Nem csinálhatja ezt az én barátnőmmel, főleg úgy, hogy utána elfut, mint egy gyáva féreg, és azt hiszi megúszhatja!"

Oda-vissza kezdek el járkálni a folyosón, a kezeimmel pedig a hajamat tépem.

"Liam, mi a franc!" Kiabálom újra, és megrúgom a falat.

Annak ellenére, amit a doki mondott Jo emlékezetkiesésével kapcsolatban, nem hiszem, hogy igaza is van. Nem hiszem el azt, hogy mindent a régi lesz.

Kibaszottul nem lesznek ugyanolyan a dolgok, ez pedig felemészt belülről.

"Miért?! Miért kell mindig történnie valami szarnak?! Nem veszíthetem el őt! Újra nem!" Kiabálok továbbra is, a torkomban pedig érzem, ahogy egyre nagyobb gombóc keletkezik.

"Harry, minden rendben van. Jo vissza fogja kapni az emlékeit. Nem fogod őt elveszíteni," mondja Liam annak érdekében, hogy lenyugtasson, de nem jár sok sikerrel. Kibaszottul nincs semmi sem rendben.

"Nem, Liam! Ki tudja mennyi idő lesz, mire emlékezni fog akármire is! És mi van akkor, ha az apró dolgokra nem fog emlékezni? Például arra, hogy mennyire szereti amikor a combját simogatom, vagy hogy imád az ölemben aludni? Mi van, ha nem fog emlékezni azokra az időkre, amiket együtt töltöttünk? Mi van, ha semmire nem fog emlékezni? Liam, a jó ég szerelmére, meg akartam ma este kérni a kezét! Ha rábeszéltem volna, hogy este mégis jöjjön hozzám, ez az egész nem történt volna meg!" Kiabálom egyre hangosabban, majd a végén belerúgok pár székbe, mire egy nővér rohan oda hozzánk. Pontosabban hozzám.

"Uram, kérem nyugodjon le."

Szemöldök ráncolva nézek rá, és csak még idegesebb leszek, mint voltam. "Kibaszottul ne mondja azt, hogy nyugodjak le, most ne!" Csattanok fel.

A nővér felsóhajt. "Akkor arra kell kérnem, hogy távozzon."

"Chh, biztos nem."

"Uram, komolyan mondom. Távozzon," fogja meg gyengéden a csuklómat, de elhúzom tőle a karomat.

"Kibaszottul ne érjen hozzám. Találjon valaki mást, akit cseszegethet."

A nővér Liamre néz segítségkérésképpen, mire a férfi bólint egyet.

"Gyere, Harry. Késő van," áll fel ő is.

Értetlenül nézek rá.

"Nem mondod komolyan."

"De igen, komolyan mondom," válaszol már ő is idegesen. "Elmegyünk."

Idegesen felnevetek. "Nem, te mész el. Én maradok."

"Harry-"

"Húzz már el!" Kiabálom. "Nem hagyom itt Jo-t, nem bírod felfogni?!"

Liam csak megrázza a fejét. "Jo-nak ez nem tetszene, Harry," mondja, majd elmegy mellettem.

A hátát nézem, amíg el nem tűnik a látókörömből.

Összeszorított állkapoccsal megyek vissza a kórterembe.

Összezavarodott tekintettel vezeti fel a szemeibe a tekintetét.

"Reggelre visszajövök," mondom gyorsan, és el is tűnök onnan.

Valamit el kell intéznem.

Méghozzá most azonnal.