chosen - h.s [hun] // befejezett

30.

A könnyek megállíthatatlanul folynak lefelé az arcomon, miközben hazafelé rohanok. Amint beérek, rögtön a szobámba futok.

Mivel nem csuktam be az ajtót, mert egyből az ágyra feküdtem, így a húgom fogta magát és bejött.

A vállam felett ránézek és meglátom, hogy engem vizslat szomorú szemekkel.

„Mi történt?" Térdel le az ágyam mellé kérdése közben.

Mély levegőt veszek, majd kiengedem azt, ami a szívemet nyomasztja. „Harryvel már egy ideje együtt dolgoztunk a törvény eltörlésével. Beismerem, csókolóztunk, és meg is mondtuk a másiknak, hogy érzünk egymás iránt valamit, és randikra is mentünk. Most pedig azt mondta nekem, hogy ő ezt már többé nem akarja. Elmondta, hogy nem lehet köztünk semmi, és, hogy sajnálja, hogy átvert. Azt mondta, hogy nem érez irántam semmit, hogy végzett velem, mert neki ott van Julianne. Sam, én szerelmes lettem belé. Nekem pedig ez fáj."

Szomorúan rám mosolyog és megölel. „Nem hiszem el azt, hogy nem kedvel téged, Jo."

„De azt mondta.."

„Jo, látom, ahogyan rád nézett. Lehetett látni, hogy szerelmes beléd."

„Sam, nem szeret engem. Láttam rajta."

„Biztos vagy benne?"

Az vagyok?

„Igen."

„Nos, én azért átgondolnám. Igen, ott van neki Julianne. De akkor is érzett valamit feléd."

Vállat vonok. „Nem hiszem. Bármennyire ezt szeretném hinni, nem igaz."

„Mit fogsz most csinálni?"

„Itt ülni és sírni," nevetek fel szárazon, és a húgom is felnevet.

„Úgy értem Harryvel. Ennyiben fogod hagyni az egészet, és soha nem fogod őt már látni?"

Újra vállat vonok. „Fogalmam sincs."

„Újra találkozni fogtok. És amikor ez megtörténik, azt szeretném, hogy ott és akkor valld be neki az érzéseidet. Ő is be fogja ismerni, hogy viszont szeret téged."

„Sam, ez nem fog megtörténni."

„Dehogynem. Meg tud történni. És azt szeretném, hogy azt csináld, amit most mondtam. Ha nem fogod, akkor meg azon fogsz gondolni, hogy mi történt volna, ha mégis kimondod."

Nem mond hülyeséget.

„Annyira utálom, hogy fiatalabb vagy nálam, de mégis mindig igazad van."

Felnevet, és megint megölel.

„Szeretlek," motyogja a vállamba.

„Én jobban szeretlek," szorítom őt még jobban magamhoz.

Amikor elhúzódunk egymástól megszólalok: „Azt hiszem beszélnem kéne Liammel."

*****

Liam ajtóján kopogok, de nem nyitja ki. Kicsit várok, majd megint kopogok, de semmi.

Így elhatározom magam, hogy megpróbálom kinyitni az ajtót, ami nyitva is van, majd belépek a házba.

„Liam?" Szólítom meg őt halkan.

Bemegyek a nappaliba, ahol megtalálom a keresett személyt, miközben az előtte lévő televíziót bámulja.

„Szia," mondom félénken, majd odamegyek a kanapéhoz és leülök az ülőalkalmatosságra.

Még arra sem méltat, hogy rám nézzen.

„Beszélhetnénk?" Kérdezem, mire a fejét végre felém fordítja.

„Miért? Mit akarsz mondani?" Kérdezi komoran.

„Engedd, hogy megmagyarázzam," veszek mély levegőt.

„Oké."

„Nos.. Harry és én kicsivel több, mint három hónapja találkoztunk. Azért voltunk együtt, mert meg akartuk állítani a törvényt, mivel mind a ketten gyűlöljük. Azt hittük, hogy mi ketten és még pár ember, akiket bevettünk, elegek leszünk ehhez, és jutni fogunk valamire. De, ahogy egyre jobban telt az idő.. kezdtem érzéseket táplálni iránta. Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténne. Tudod, hogy utálom ezt a törvényt, Liam. Azt is tudod, hogy kedvellek, mint egy barátot. De úgy nem érzek irántad semmit. Soha nem volt meg köztünk a kémia, az összhang. Sajnálom, Liam. Nem tehetsz az érzéseidről."

A kisebb monológom után felsóhajt. „Tudom, hogy nem kedvelsz engem, Jo, és sajnálom, hogy erősködtem. Tudom, hogy hülyeség ez az egész törvény. Minden rendben van. Sőt, inkább nekem kéne bocsánatot kérnem. De.. egyszerűen csak fáj az a tudat, hogy az az ember, akibe szerelemes lettél, nem fog viszont szeretni, és nem számít, hogy te mennyire próbálkozol."

Becsukom a szemeimet, amikor meghallom az utolsó mondatot.

Ismerem ezt az érzést, Liam.

Közelebb ülök hozzá és megölelem. „Sajnálom, Liam. Tényleg nagyon sajnálom."

„Megértem. Soha nem is kellett volna próbálkoznom. Nem kellett volna kiválasztanom téged, és akkor most boldog lennél Harry-"

„Liam," húzódok el tőle, és a szemébe nézek. „Szeretlek, mint egy legjobb barátot. Te vagy a legédesebb srác, emellett pedig helyes és kedves is vagy. Bármelyik lány szerencsés lenne, ha te lennél mellette."

„Akkor azt hiszem nem vagyok elég szerencsés ahhoz, hogy veled legyek," nevet fel félénken.

„Ne kelts bennem rossz érzéseket," engedem el őt végül a karjaim közül.

„Sajnálom. Viszont mihez kezdünk most?"

„Mivel?"

„Velünk. Rendben van, ha meg kell tanulnom elengedni téged."

Elmosolyodok. „Jóban akarok veled lenni, Liam. Találkozni veled, beszélgetni veled. Jól érzem magam a társaságodban, és ez akkor is így volt, amikor nem akartam beismerni."

„Akkor jó. Segíthetnék neked és Harrynek megszüntetni a törvényt."

Felnevetek. „Mi már nem vagyunk együtt többé."

„Komolyan?"

„Igen. Valószínűleg nem kedvelt."

A mellettem ülő felsóhajt. „Ez az ő vesztesége."

Bár így lenne.