chosen - h.s [hun] // befejezett

19.

destine
(chosen 2. évad) tizenkilencedik rész

Nevetve dőlök neki Harry mellkasának.

"Ez nem igaz," mondom.

"De igaz, Josephine."

"Biztos, hogy nem csókolóztatok Louisval!"

Ő is elneveti magát, és kinyitja nekem a kocsiajtót. "Részegek voltunk," mondja.

Még mindig nevetve szállok be Harry autójába.

Ő átfut az ő oldalára, beül a volán mögé, majd beindítja a motort.

"Mikor vetted ezt a kocsit?" Kérdezem.

"Úgy három hónappal a halálod után. Tudod, munkát kaptam a boltban, aztán utána a könyv megírására is felkértek, amiért elég jól fizettek. És mivel sokat kerestem, megvettem ezt," mondja mosolyogva, majd kihajt a parkolóból.

"Jó neked."

"Elmehetünk majd kocsikázni, ha szeretnél."

"Oké. Harry, nem baj, ha a kocsimat most nálad hagyom? Holnap elmegyek érte, de most csak haza akarok menni. Fáradt vagyok, és Sammel is több időt szeretnék tölteni."

Látom rajta, hogy egy kicsit hezitál mielőtt bólintana. "Persze, nem gond."

"Köszönöm," mondom hálásan, majd fejemet a támlának döntöm.

A ma este csodálatos volt. Régóta nem nevettem már ennyit. Régóta nem éreztem ilyen jól magam.

És Harry van rám ilyen hatással.

"És a ma estét is köszönöm," fordítom felé a fejemet. "Csodálatosan éreztem magam."

Harry mosolyogva néz felém. "Én is. Már csak azzal lenne jobb, ha velem maradnál éjszakára."

"Sajnálom, csak fáradt vagyok."

"Nem baj," sóhajt fel.

Kicsit ki van akadva valami miatt, látszik rajta, de azt nem tudom, hogy miért. Azonban úgy döntök, hogy nem kérdezek rá.

Harry leparkol az autóval a házunk előtt, majd egyszerre szállunk ki.

Felkísér az ajtóig, majd karjaival körülöleli a derekamat.

"Köszönöm a mai, varázslatos estét, Josephine. Nagyon szeretlek," mondja mosolyogva, majd ajkaimra illeszti az övéit, és egy gyengéd csókban részesít.

Belemosolygok a csókba. "Én köszönöm, Harry. Szeretlek."

Elmosolyodik, és ad egy puszit a számra. Majd még egyet. És még egyet. És még egyet. A végén már nem tud megpuszilni, mert elnevetem magamat.

Ő is elneveti magát, és megszólal: "Csak nevetni szerettelek volna hallani."

Ezután ad egy végső csókot, majd elenged és a kocsijához megy. Búcsúzóul integetünk egymásnak, én pedig bemegyek a lakásba.

Amint belépek a nappali felé terelődik a tekintetem, ahol az a látvány fogad, hogy Sam a kanapén alszik, miközben Zayn éberen mellette ül.

Zayn a szemembe néz, én pedig egy erőltetett mosolyt küldök felé.

"Nézd, jó lenne beszélgetni, de fáradt vagyok, szóval most inkább lefekszem. Holnap beszélünk, Zayn," mondok, és a szobámba megyek.

Igazat mondtam. Tényleg fáradt vagyok, és senkivel nincs kedvem beszélgetni. Nincs kedvem megint elmagyarázni az egész sztorit, hogy mi történt velem az elmúlt évben.