chosen - h.s [hun] // befejezett

01.

„Jo!" Hallom meg Liam hangját a nappaliból. Fejemet felemelem a kezeim közül, és ránézek.

„Igen?"

„Hozz nekem kérlek egy üveg vizet."

Szemforgatva válaszolok. „Hogyne."

Felállok a konyhapult melletti székből és a hűtőhöz megyek. Kiveszek belőle egy üveget, és a nappali felé veszem az irányt, ahol Liam a kanapén ül. Picit kinyitom az üveg kupakját, és amennyire erősen csak tudom Liam mellkasának vágom, aki megugrik a hirtelen ért víztől.

„Jo, komolyan?"

„Szívesen."

„Jo, ne akard, hogy bemenjek a kormányhoz," sóhajt fel.

„Csak nyugodtan." Ültem le egy székre vele szemben.

„Nem fogok. Tudod, hogy elég feltűnően kedves vagyok veled, igaz?" Megforgattam a szemeimet.

„Csak azért mert félsz tőlem."

„Nem félek." Mondja, én pedig megnyalom a számat.

„Az Istenért, Jo, néha annyira bonyolult vagy," nyafogja, és feláll ültéből.

„Mégis engem választottál." Keresztezem lábaimat.

„Nem tudtam, hogy ekkora púp leszel a hátamon," vonja össze szemöldökét.

„Ez a középső nevem," fejrázva megy be a szobájába.

Felállok a székből, és felkiabálok Liamnek, „Elmentem!"

„De csak fél órája vagy itt!" Kiabálja vissza.

„És mivan akkor?" Kiabálom vissza, miközben felveszem a pulcsimat, és elhagyom Liam házát.

Karjaimat magam köré fonom amikor megérzem a hideg levegőt. Elkezdek hazafelé sétálni, és próbálok nem belenézni senki szemébe sem.

És persze ez nem tart sokáig, mert valaki erősen megfogja a csuklómat. Megfordulok, és egy olyan 40 éves férfival találom szembe magam. Nyelek egy nagyot, ahogy megpróbál egy csókot adni a kézfejemre, de mielőtt ez bekövetkezhetne, kihúzom szorításából a kezemet.

„Ki vagyok választva," elvigyorodik, mire nekem minden kis szőrszál feláll a hátamon.

„Oh, látom. De egy fiatal hölgynek nem lehet, hogy máshogy kéne válaszolnia?" Mondja, miközben feláll a térdelésből.

„Sajnálom," válaszolok szarkaztikusan. Elfordulok a férfitől, hogy elmenjek, de megállít.

„Hölgyem, azt ajánlom, hogy bizonyítsa, hogy tényleg ki van választva."

Lassan megfordulok, leveszem a pulcsimat, lehúzom a pólómat egy kicsit, és megmutatom neki a galamb tetoválásomat.

Felemeli a fejét, rám néz majd vissza a tetkóra. 

„Rendben van," ezután megfordul, és elmegy.

Kezeimmel megdörzsölöm az arcomat, és magamnak elmondok egy köszönetet Istennek, hogy ezúttal tényleg volt bizonyítékom arra, hogy ki vagyok választva.

Nem tudom elképzelni, hogy egy nálam minimum húsz évvel idősebb férfivel éljem le az életemet. Rossz belegondolni, hogy tényleg vannak lányok, akik ebben a helyzetben vannak.

Bemegyek az ajtón, és becsapom magam mögött.

„Josie?" Kiabálja a testvérem a konyhából. Bemegyek, és meglátom, hogy a pulton ül.