chosen - h.s [hun] // befejezett

12.

A szemeim csukva vannak, és a kezeimmel megfogom az arca két oldalát. Lassan és gyengéden csókolt, míg az eső még mindig szakad. Az ő kezei is az arcomon vannak, míg egy kicsit simogatja a bőrömet, de ezt is szenvedéllyel teszi.

Kinyitja a száját és megnyalja a felső ajkamat, ami miatt belőlem egy halk nyögés tör fel.

Túl hamar húzódik el, én pedig majdnem felnyögök az ajkainak hiányai miatt.

Lenéz rám és az eső miatt nehezen, de még mindig ki tudom venni a tökéletes arcát.

Megszokásból beharapom az alsó ajkamat és lenézek a földre. Másodpercek múlva az államnál fogva felemeli a kezemet és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.

„Sajnálom," mondja gyengéden. Bólintok, ő pedig félénken elmosolyodik.

„Ez csak.. nem tudom ezt csinálni," húzódik el tőlem. Összezavarodva nézem, ahogy a kezével a vizes hajába túr. Még mindig ki lehet venni az apró göndör tincseket, hiába teljesen vizesek.

„Hogy érted?"

Megfordul és rám néz, nem tűnik most olyan magabiztosnak, és a feje is le van hajtva valamennyire. Teljesen úgy néz ki, mint aki el van veszve. „Ezt," mutat a kezével rám majd magára.

„Akkor miért csókoltál meg?" Teszek felé egy lépést.

„Azért, mert meg akartalak," mondja halkan. „Szükségem volt rá," mondja még halkabban, de meghallottam.

„Akkor most azt akarod mondani, hogy soha nem lehet olyan, hogy 'mi'?" Fel kellett tennem ezt a kérdést.

„Nem lehet. Neked ott van Liam. Nekem ott van az én Julianne-em."

Az én Julianne-em.

„Tudom, hogy nem ismerlek olyan régóta, Harry, de te is tudod, hogy valami van közöttünk."

„De nekem már van valakim, Jo," mondja, mire lenézek a földre.

„Tudom," mondom csalódottan.

„Ennek nem kellett volna megtörténnie. Nem tudnánk csak.. elfelejteni az egészet?" Erre felkapom a fejemet és ránézek, de ő csak idegesen bámulja a cipőjét.

„Elfelejteni mit?"

„A csókot. Ezt a beszélgetést. Csak folytassuk azt, hogy megszüntetjük a törvényt, oké?"

„Nem lesz könnyű, Harry."

„Tudom, hogy nem, de véghez kell vinnünk." Csak bólintok egyet.

„Rendben," rázom meg a fejemet csalódottan.

„Jo, ne legyél ilyen," lép pár lépéssel közelebb hozzám.

„Nem vagyok semmilyen," vitatkozom.

„De vagy. Kérlek, nem akartalak megcsókolni."

„Mégis megtetted," fonom össze karjaimat.

„És sajnálom. Nem akartam hamis reményeket ébreszteni benned."

Ránézek Harryre, aki teljesen összezavarodottan néz ki. És szerintem én is valahogy olyan lehetek.

Megdörzsölöm a szememet és eszembe jut apám. Harry most csalta meg velem Julianne-t, pont úgy, ahogy apám csalta meg anyámat egy másik nővel.

Úgy döntök, hogy témát váltok.

„Harry, apám anyámat csalja."

„Mi?"