chosen - h.s [hun] // befejezett

28.

Miért vagyok ennyire elcseszve?

Mi van akkor, ha Harry meghallott, csak úgy csinált, mintha mégsem? Nem akartam hangosan kimondani, csak kicsúszott.

Mármint, szeretem őt.

Szép lassan lettem belé szerelmes, de én ezt végig tudtam. Nem félek szerelembe esni. A legnagyobb félelmem az elutasítás.

Félek, hogy Harry nem szeret viszont.

Amikor meghallok egy kopogást a bejárati felől, amiről tudom, hogy Harry volt, felpattantok a konyhaasztalól ott hagyva a könyvet, amit éppen olvastam, és az ajtóhoz megyek, hogy beengedjem.

Amikor kinyitom az ajtót meglátom, hogy egy alig begombolt ing és a híres fekete farmerja van rajta. Arcán ott virít a gödröcskés mosolya, a szemei boldogságtól csillognak.

„Szeretnél elmenni bowlingozni?" Kérdezi.

„Te most randira hívsz engem?" Kérdezem nevetve.

„Így hívják ezt?" Billenti oldalra a fejét. „Mert akkor igen, randira hívlak."

Felnevetek, majd mosolyogva válaszolok: „Akkor igen. El szeretnék menni egy bowlingos randira."

„Enyém a megtiszteltetés," mondja, majd kacsint egyet.

Annyira imádnivaló.

„Átöltözzek?"

„Nem szükséges. Jól nézel ki," válaszol kérdésemre.

„De csak egy póló és egy leggings van rajtam. Szerintem-"

„Ne. Ne öltözz át. Jó ez," mondja, mire felsóhajtok.

„Oké," lépek ki én is az ajtón, majd a hátam mögött bezárom a nyílászárót.

„Csak figyelmeztetlek, hogy profin bowlingozom."

Erre megrázom a fejemet. „Nem hiszem. Senki nem jobb nálam."

„Azt csak gondolod, Josie."

„Josie?" Nevetek fel. „Kérlek, ne."

Megérkeztünk egy bowlingpályához, ahova be is megyünk és kikérjük a cipőinket. Amikor én kikérem a sajátomat, Harry elkezd engem azzal cukkolni, hogy milyen kicsi lábaim vannak.

Odamegyünk egy pályához, ahol Harry azt mondja nekem, hogy először neki kell mennie.

Egy, a pályához közeli padra ülök le. Harry viccesen sétálva megy oda a golyókhoz és vesz el egyet, mire én felnevetek. Ő hátralendíti a kezét, majd elgurítja a golyót, ami csak egy bábut talál el.

„Azta, te aztán tényleg profi vagy," mondom a padról, mire hátranéz rám a válla felett, és egy olyan mosolyt villan felém, mint aki mindjárt megnyeri ezt a 'meccset.'

Elmegy még egy golyóért, majd újra elgurítja azt, és újra egy bábut talál csak el, viszont ezúttal a másik oldalon.

Megfordul, és úgy néz rám, mint egy kölyökkutya. Nevetve állok fel, és fogok meg én is egy golyót.

„Fogadok, hogy te se tudsz jobban," mondja.

„Harry, egy macska is jobban tud bowlingozni ennél."

Erre elneveti magát. „A macskák nem tudnak bowlingozni."

„Azt csinálnak, amit csak akarnak," cukkolom őt, ezzel mindkettőnket nevetésre késztetve.

Elgurítom a golyót, és egyből eltalálom mindegyik bábut. Örömtelien felugrok, majd Harryre nézek, aki mosolyogva rázza a fejét.

„Csak szerencséd volt," szólal meg.

„A csukló a titka," mutatom fel neki a csuklómat, mire elkuncogja magát.

„Ideje megmutatni neked, hogy milyen is egy igazi profi," újra gurít, de ugyanazt az eredményt sikerül neki elérnie, mint eddig.

*****

Amikor végeztünk a bowlinggal, amiben nem mellesleg én nyertem, leültünk egy asztalhoz pizzázni.

„Ugye tudod, hogy csak hagytalak nyerni?" Kérdezi, mire felnevetek.

„Tudom."

„Nem akartam, hogy sírj, tudod?" Dől hátra a székében.

„Persze, Harry."

„Akarsz 'huszonegy kérdést' játszani?" Kérdezi hirtelen.

„Miért játszanánk olyat?"

„Jobban meg akarlak ismerni. Mármint, csak az alapokat. Kedvenc szín, dal, könyv. Rettentően érdekesnek talállak, Jo, ezt ugye tudod?" Ezzel a pár mondattal egy mosolyt varázsol az arcomra.

„Igen."

„Akkor jó. Kezd te."

„Öm, oké. Mi a kedvenc bandád?"

„Van egy pár. The Beatles, Coldplay, és a Rolling Stones."

„Én is szeretem őket, és még a the 1975-t."

A pupillái erre a mondatomra kitágulnak. „Igen, őket én is szeretem!"

Felnevetek.

„Oké, Jo," húzza fel vigyorogva egyik szemöldökét. „Mi a kedvenc színed?"

"A kék."

„Miért?" Kérdez vissza.

„Hogy érted miért?"

„Miért? Miért pont a kék a kedvenced a több ezer szín közül? És ne mond azt, hogy nem tudod."

Lehajtott fejjel kezdek el gondolkodni a kérdésén.

„A kék a legszebb dolgoknak a színe. Például kék színű az ég, az óceán. Nyugtató és békés egyszerűen," nevetek fel. „Nem tudom, Harry."

Elmosolyodik. „Csak kíváncsi voltam, hogy mit felelsz erre. Nem csalódtam benned, Jo."

„Annyira egy tökfej vagy, jézusom," mondom.

Vállat von. „Egy tökfej mindig egy tökfej marad."

„Mi a baj veled?" Kérdezem nevetve.

„Semmi. Az igazi kérdés az az, hogy milyen baj nincs veled?"

Hátravetett fejjel kezdek el nevetni. „Maradj csöndben, Harry."

Visszanézek rá, és meglátom, hogy azzal az imádnivaló gödröcskés mosolyával néz engem. Ám, a mosolya ekkor elhalványul, és elnéz rólam.

Mély levegőt véve újra rám néz pár másodperc után.

„Mit szólnál egy igazi randihoz ma este, Jo?"

„Nem randin-"

„Nem. Mármint, el szeretnélek vinni vacsorázni. Egy nagyon szép helyre."

Elmosolyodok. „Tényleg?"

„Igen. Tényleg. Kibaszottul ezt akarom, Jo. Látni akarlak egy ruhában, el akarlak vinni egy étterembe, ki akarom húzni neked a széket, hogy le tudj ülni, fizetni neked, és még ha kell, akkor kibaszott virágokat is veszek."

A mosolyom olyan széles lesz, hogy elkezd fájni az arcom. „Oké."

Elvigyorodik. „Nagyszerű."

*****

Harryvel kéz a kézben megyünk a házunkhoz.

„Át akarsz egy kicsit jönni a randink előtt?" Kérdezem, mire bólint.

Elengedem a kezét, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, majd belépünk a házba.

Ajkaim elnyílnak egymástól, amikor meglátom Liamet a konyhaasztalnál ülni, akinek az álla szintén a padlót súrolja, mikor is meglátja mellettem Harryt.