chosen - h.s [hun] // befejezett

36.

!! Olvasd el, amit a végén írtamm kérlek! Jó olvasást, xx !!

Hiába vagyok szokásosan felöltözve, vagyis, normális ruhák vannak rajtam és fel van fogva a hajam, az idegesség ott van a gyomromban, amikor belépek a kormány épületébe.

Soha nem jöttem le ide ennyire idegesen.

Talán ez azért van, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, vagy úgy kell tovább élnem, hogy Harry halt meg.

Gondolkodj pozitívan.

Lehet csak beszélgetni akarnak velem, nem igaz?

Egyenesen a büntetőszoba felé veszem az irányt, ahol mindannyian ott vannak. Kopogás nélkül lépek be a szobába, mire szinte egyszerre fordulnak felém.

„Jo!" Kiáltja el magát Hayes csak azért, hogy idegesítsen, de én csak a szemeimet forgatom meg.

„Örülök, hogy ideértél. Ülj le, kérlek," mutat az előttük lévő székre John. Csak egy szék? Azért, hogy lekötözzenek és elégessenek?

„Inkább állok," mondom végül, majd karjaimat összefonom a mellkasom előtt.

„Ahogy akarod. Lenne pár kérdésünk, ha még nem jöttél volna rá esetleg," mondja Hayes. Csak bólintok egyet.

„Azon gondolkodtunk, hogy van-e köztetek valamilyen dolog Harryvel. Nagyon úgy néz-"

„Nincs. Barátok vagyunk csak," szólok közbe. „Nem tudom, hogy miért fújjátok fel ezt ennyire."

„Azért, mert eléggé törődtök egymással. Azt is lehetne mondani, hogy olyan, mintha szerelmesek lennétek a másikba," szólal meg TJ.

„Nem kell valakibe szerelmesnek lenned, hogy törődj vele," válaszolom.

És ez igaz is. Például, nem vagyok szerelmes Liambe, de törődöm vele. Nem vagyok szerelmes Niallbe, de törődöm vele.

„Pedig nagyon úgy néz ki, hogy barátoknál minimum többet éreztek a másik iránt," emeli fel egyik szemöldökét John.

„Gondoljatok azt, amit akartok. Megmondtam, hogy csak barátok vagyunk. Miért ilyen nehéz ezt felfogni?" Kérdezem, és magamat is majdnem meggyőzöm.

Mind a hárman egymásra néznek, majd John megszólal: „Rendben van. Menj haza."

Rájuk vigyorgok, majd megfordulok és kimegyek az ajtón.

Sokkal rosszabbra számítottam. Nyilván azt akarták megtudni, hogy Harryvel mit csinálunk a törvénnyel. Amit meg is értek.

Hirtelen kiszakítanak a gondolatim világából, amikor megfogja valaki a csuklómat. Megfordulok, és Greggel találom szembe magam.

„Mit csi-"

„Tudom, hogy mit terveznek, Jo," hadarja el.

„Mit?"

„Tudom hogyan akarnak elégetni téged. Gyere velem," kezd el húzni a ellentétes irányba.

„Mégis mit-"

„Jo, kiterveltek valamit. Ha kimész azon az ajtón, akkor.. nem érdekes. Kérlek, bízz meg bennem, téged akarlak megmenteni," mondja dühöngve.

Mély levegőt veszek és bólintok. Hagyom, hogy oda vigyen, ahonnan elvileg megmenekülhetek.

Egy hosszú folyosóra érünk. Tényleg nagyon hosszúról beszélek. Greg gyorsan sétál, engem pedig mondhatni maga után ráncigál.