chosen - h.s [hun] // befejezett

20.

"Liam rendes srácnak tűnik," mondja Harry szarkasztikusan amikor leülök mellé.

"Tényleg nem rossz ő, Harry."

"De te mégsem kedveled, igaz?" Kérdezi.

"Igen, mármint. Nem úgy kedvelem őt, de, mint ember, azt hiszem kedvelem. Túlságosan aranyos, én pedig túlságosan ellenállok neki, amit ő enged."

Harry bólint, majd előrehajol és a térdein megtámasztja a könyökéit. Állát a tenyerébe rakja, majd felém fordul. Mélyen felkuncog, én pedig félénken elmosolyodok.

"Hogy van Julianne?" Kérdezem, és az arcáról a mosoly nem tűnik el, ugyanúgy ott virít a száján.

"Nem tudom."

"Ezt meg mégis hogy érted, Harry?"

"Nem tudom, mondd meg te," vigyorog olyan szélesen, hogy gödröcskéi előjönnek.

"Harry, jól vagy?" Kérdezem nevetve.

Nem válaszol, csak bólint egyet.

"Igen?" Kérdezem.

"Igen," mondja, és kiegyenesedik.

"Miért vagy ilyen fura?" Kérdésemre csak vállat von.

"Őszintén, Jo, tényleg nem tudom."

"Tökfej," dőlök hátra.

"Tudtad, hogy," kezdi el, "a 'tökfejből' a tök egy szleng a péniszre?"

Felnevetek. "Ez nem igaz."

"Nézz utána," mondja, majd mosolyogva ő is hátradől.

"Bocsánat, de nem szeretném ennek a megfejtésére használni a szabadidőmet."

"Akkor higgy nekem."

"Igen?"

"Igen," jön közelebb hozzám.

"Lehet, hogy akkor el kéne kezdenem téged pénisznek hívni, nem?"

"Csak akkor, ha azt szeretnéd, te pénisz," mondja, és alig egy másodperccel később mind a ketten felnevetünk.

Csöndben ülünk ott, végtagjaink egymásba vannak fonódva, az eső pedig még mindig szakad.

"Jo?"

"Harry?" Fordulok felé, és egy kicsit meglepődök amikor a feje közelebb van hozzám, mint gondoltam.

"Mekkora bajba fogunk kerülni?" Kérdezi lepillantva az ajkaimra, majd vissza a szemembe.

Ugyanazt megcsinálom én is; lenézek a rózsaszín, telt ajkaira, és vissza a szemébe. "Sokba."

"Be merem vállalni ezt a kockázatot, de csak akkor, ha te is."

Mosolyogva bólintok. "Bevállalom."

Harry egyre közelebb hajol hozzám, és kezével megfogja az arcomat. Hüvelykujjával elkezdi simogatni az ott lévő bőrt, ajkai pedig szinte súrolják az enyéimet. Egy kisebb nevetés tör fel belőle, mielőtt megszólal: "Örülök neki."

A levegő köztünk egyre jobban forrósodik, és mind a ketten arra várunk, hogy a másik kezdeményezze a csókot. Amikor megunom, mondhatni ráugrom és összekapcsolom ajkainkat. Harry felém mászik, így én a hátamon fekszem, ő pedig felettem támaszkodik. A kezeim a hátán keresztül felvándorolnak a hajába, majd ujjaim köre fűzöm a tökéletesen göndör tincseit, és meghúzom azokat, mire belenyög a csókba.

"Ezt ne hagyd abba," motyogja, majd újra egyesíti ajkainkat.

Én pedig folytatom. Minden egyes levegővétellel, beszívom azt a tipikus Harry-illatot, amit az utóbbi időben annyira megimádtam. Visszacsókolom őt, majd számat kinyitom és engedem, hogy nyelve az enyémmel kezdjen el táncot járni. Gyengéden megharapja a felsőajkamat, és én is ugyanezt teszem meg vele.