chosen - h.s [hun] // befejezett

48.

Érzem, amint a mellettem lévő test felegyenesedik, de én mozdulatlan maradok.

Csak ott fekszem ledermedve az ágyban, miközben folyamatosan a televíziót bámulom.

"Jo," ráz meg Harry.

De én nem mozdulok.

Liam elment. Meghalt.

Néhányszor pislogok, majd érzem, amint a könnyeim utat akarnak törni maguknak a szabadság felé. De ezúttal nem adom meg nekik ezt az örömöt, mert a harag sokkal nagyobb mértékben lesz úrrá rajtam.

"Harry.. az apám.." rázom meg a fejemet.

Amikor Liam átjött, és meglátta az apámat, halálra rémült. Ők ketten ismerték egymást. Liam az apámról akart valamit elmondani nekem. És ezt az apám is tudta.

Egyetlen dologra tudok csak gondolni.

Még pedig arra, hogy az apám a kormánynak dolgozik.

"Mi van vele?" Kérdezi, majd előrébb dől, így az arca már előttem van.

"Ő a... ő a kormánynak dolgozik."

Összehúzott szemöldökkel néz rám. "Ezt miből gondolod?"

"Én csak.. egyszerűen tudom!" Emelem fel a hangomat. "Le kell oda mennünk. Ott van. Tudom, hogy ott van." A mondatom befejezésével felállok az ágyból.

A földön heverő ruháimhoz odamegyek, felveszem őket a padlóról, és magamra ráncigálom őket.

"Jo, jól vagy?" Kérdezi Harry, miközben ő is feláll az ágyból, majd mozdulataimat követve felveszi a ruháit.

"Harry, mondom, hogy az apám a kormánynak dolgozik!"

"De azt hittem, hogy kamionokat vezet," mondja összezavarodott hangon.

"Nem csak te hitted ezt."

Amint mind a ketten teljesen felöltöztünk, kimegyünk a szobámból, majd a bejárati ajtón keresztül egyenesen az utcára, és a kormány felé vesszük az irányt. Ott talán tényleg rájövünk az igazságra.

*****

Amikor a kormány lépcsőin megyünk fel, másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy tulajdonképpen anyámat apám ölette meg. Nem tudom miért csinálta, de tudom, hogy ő volt.

Harry gondolataimból kiszakítva fogja meg a kezemet, de én elhúzom azt tőle.

Nem vagyok rá mérges, egyszerűen csak túl vagyok terhelve, és nem akarom, hogy bárki is megnyugtasson.

Harry előtt megyek a büntetőszoba felé sietős léptekkel. Most fognak minket először együtt látni, de már elértem ahhoz a ponthoz, hogy ne érdekeljen.

Elvesztettem két olyan embert, akiket szerettem, és akikkel törődtem. Nem kockáztathatom ezt meg, főleg úgy, hogy ezt senki sem érdemli meg.

Amikor kivágom a szobának az ajtaját, TJ megfordul a hirtelen hangra, és ránk vezeti szemeit.

"Oh, nézzék csak," mondja vigyorogva, majd teljes testével felénk fordul.

"Hol az apám?" TJ a kérdésemre csak kicsit oldalra billenti a fejét.

"Az apád? Ezt mégis hogy érted, édesem?"

"Elég a szarakodásból. Tudom, hogy itt dolgozik. Hol a pokolban van?"

"Szóval te és Harry együtt vagytok, nem igaz?" Kérdezi még mindig vigyorogva.

Ránézek Harryre, aki csak összeszorított állkapoccsal áll mozdulatlanul.