chosen - h.s [hun] // befejezett

7.

 Hát, ömmm, igen. Élek még, hihi. Tudom, hogy rengeteget késtem a résszel, és nem is sejtitek, hogy mekkora bűntudattal írtam most ezeket a sorokat, de egyszerűen semmi időm nem volt az iskola miatt, és szörnyen röstellem, hogy eddig megvárattalak titeket! Remélem azért néhányan még itt vagytok, és nem mondtatok le rólam:(( Tényleg nagyon sajnálom!
Remélem, hogy tetszeni fog a rész, és kitartást már a suli utolsó 3 hetére!! A következő résszel is megpróbálok minél előbb érkezni, de ebben az utolsó 1 hónapban (is) nagyon sok dolgozatot fogunk írni (mert persze mindent az utolsó hónapra kell tenni..).  Namindegy. Szeretlek titeket, és tényleg sajnálom ezt a rengeteg késést!
Xx.  

destine
(chosen 2. évad) hetedik rész:

Összezavarodva bámulok Zayn szemeibe. Mi a pokolért jött egyáltalán ide?

„Mégis miről?" Kérdezem meg tőle, míg egyik szemöldökömet felhúzva nézek rá.

Végigvezeti rajtam a tekintetét, majd szó nélkül bejön a házamba úgy, hogy szándékosan nekimegy a vállamnak. Mögém megy, majd felém fordul. Én addig bezárom a bejárati ajtómat, utána pedig a nem várt személy felé fordulok.

„Jo életben van," mondja.

Vállat vonok. „Kicsit elkéstél, haver."

Az összezavarodottság jelenik meg szemeiben, miután felfogta a válaszomat. „Te tudtál róla?"

„Nemrég jöttem rá. Egyébként meg, minek jössz ide hajnali háromkor?"

„Azért, mert," itt megáll, és ujjaival összecsípi alsó ajkát, majd folytatja, „Liammel volt."

Szavai hallatán mintha megállna a szívem. „Liam? De Liam.."

„Sem halott," mondja ki.

A padlóra vezetem a tekintetemet, miközben agyamban a fogaskerekek csak úgy forognak.

Jo azt mondta, hogy John tartja őt fogva. Miért van Liammel? Lehet John mind a kettőjüket fogva tartja?

„Honnan tudod?"

„Nemrég láttam őket egy benzinkútnál. Jo pont akkor jött ki az épületből, Liam pedig a kocsit tankolta meg," mondja.

„Miért jöttél hozzám?" Kérdezem meg Zayntől, mivel még mindig nem értem, hogy mi a frász folyik itt.

Jo miért hazudott nekem?

„Azért, mert szeretem életed szerelmének a húgát. Látni azt, hogy a barátnőm nővére, akiről nem mellesleg azt gondoltuk, meghalt, él és virul. Ide kellett jönnöm. Samet még mindig felzaklatja ez a téma, én pedig nem tudom, hogy mit csináljak."

„Senkinek nem mondhatjuk el ezt, amíg rá nem jövünk, hogy mégis a fene folyik itt," rázom meg mondatom végén a fejemet.

Nem tudom felhívni Jo-t, mivel nincs is meg a száma. Vagyis, az új száma.

Mindig azért hívtam fel őt, miközben csak a hangpostáját értem el, hogy halljam a hangját. Mindig, amikor hiányzott a hangja, felhívtam.

„El tudod ezt hinni?" Mondja indulatosan Zayn. Tekintetemet felé fordítom; mérges, ez könnyen leolvasható az arcáról. „Mármint, egy évig abban a tudatban éltünk, hogy Jo meghalt. Nem mellesleg, Liamről is ezt gondoltuk. Ez idő alatt ők valószínűleg minket néztek miközben szenvedtünk, míg ők valahol boldogan éldegéltek."

„Nem erről van szó, Zayn," védem megy egyből Jo-t.

De, amint jobban belegondolok rájövök, hogy nagyon is erről van szó.

Nem hiszem, hogy tényleg John tartja őt fogva. De, ha nem így van, akkor mégis miért hazudna nekem?

Ha pedig nem tartja őt John fogva, akkor miért nem jött vissza hozzánk?

Együtt van Liammel?

Nem tudom a történet egészét. Nem tudtam meghallgatni, és lehet, hogy ő is fél.

Az a Jo, akit én ismerek és szeretek, mindent megtenne annak érdekében, hogy a szeretteit biztonságban tartsa, még úgy is, ha saját magának fog ezzel ártani. Nem foglalkozik azzal, hogy most kinek fog ezzel hazudni addig, amíg tudja, hogy biztonságban vannak azok az emberek, akiket szeret.

És tudom, hogy pontosan ezt csinálja. Bármi is jár az eszében, jó oka van rá. Tudom.

„Harry, miért véded őt?" Csattan fel Zayn. „Nem vetted észre, hogy ezzel mekkora nagy fájdalmat okozott Samnek? Na, és neked? Hogy éreztél, amikor rájöttél, hogy meghalt?"

Szemeimet elszakítom az előttem lévőétől, és gondolkodni kezdek.

Amikor egy olyan ember hal meg, akit szeretsz, úgy érzed, mintha te is meghalnál vele együtt, csak neked ezerszer rosszabb. Fájdalmas, olyannyira, hogy blokkolod az érzéseidet.

Egyszerűen már semmivel sem foglalkozol.

Egy ideig mérges voltam, de utána ezek elkezdtek elmúlni. Elkezdtem mindent leszarni. Újra azzá az emberré váltam, aki azelőtt voltam, hogy Jo megjelent az életemben.

„Mindannyian elveszítünk olyanokat, akik fontosak a számunkra. Jo-t egyszerűen csak túl hamar veszítettük el, de ez ellen semmit nem tudunk tenni. Abban a hitben éltünk, hogy meghalt, ami nem volt igaz. Meg kell várunk, amíg kész nem lesz arra, hogy elmondja, mi történt vele igazából."

Zayn hangosan kifújja a levegőt, és megrázza a fejét. „Tényleg megbolondított téged, nem igaz? Azt mondta neked, hogy ne mondd el senkinek sem, ugye? Hagyjuk Samet, Niallt, és mindenki mást, aki szerette őt, abban a itben élni, hogy meghalt, miközben ez a legkevésbé sem volt közel a valósághoz?"

„Zayn, csak menj el. Értékelem, hogy elmondtad, amit megtudtál Jo-ról, de késő van. Nem akarok veled veszekedni a barátnőmről."

Zayn erre csak megforgatja a szemeit. „Mindannyian előrébb helyezzük a szerelmünket, mint bárki mást. Én pedig pontosan ez miatt fogom elmondani Samnek az igazságot," ezzel együtt el akarna menni mellettem, egyenesen ki a házból, de megragadom őt a karjánál fogva.

„Nem fogod elmondani neki."

„Kényszeríts," tépi ki végtagját a szorításomból, és elviharzik mellettem.

Arcomat a kezeimbe temetem, majd elkezdek előre-hátra járkálni.

Meg kell találnom Jo-t.