chosen - h.s [hun] // befejezett

06.

Felnevetek. "Ugye tudod, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű?"

"Persze, hogy tudom," válaszol haragosan.

"Oké, csak mondtam," válaszolok ugyanolyan hangnemben.

Hirtelen felnevet és megrázza a fejét. Térdén könyökeire támaszkodik, és arcát a kezeibe temeti. "Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz lesz."

"Micsoda?"

"Veled együtt dolgozni," válaszol halkan.

"Miért vagy itt?"

"Megbocsáss?"

"Nyilvánvalóan Angliából jöttél ide. Miért vagy itt, Montgomeryben, és legfőképp Amerikában?"

"Nem kell mindent tudnod rólam," válaszol ugyanolyan durván, ahogy számítottam rá.

"Tudom. De szeretnék rólad tudni dolgokat, sőt, akarok," fonom össze karjaimat mellkasom előtt.

Csak őt bámulom. A szél feltámad, így a beanie-je alól kilógó hajszálak megmozdulnak.

Nem néz ki olyan rosszul, és ezt utálom bevallani.

"Én pedig nem akarok neked semmit sem elmondani."

"De miért olyan nehéz ez? Gyerünk, kérdezz rólam bármit. Válaszolni fogok rá," fordulok teljes testemmel felé.

Felém fordul és a szemeimbe néz. Kicsi mintha össze lenne zavarodva.

"Nem kell semmit sem kérdeznem rólad," mondja.

"Biztos vagy benne?"

"Öm... mi a hobbid?" Kérdezi a szokásosnál lassabban, és mintha egy kínosan érezné magát.

Felnevetek.

"Mi van?" Kérdezi sértődötten.

"'Öm.. mi.. a.. hobbid?'" Gúnyolódásomra csak megforgatja a szemét.

"Nem hiszem, hogy képes leszek, hogy.."

"Kiállni az mellett, amiben hiszek," szakítom félbe, mielőtt be tudná fejezni mondatát.

"Az egy hobbi?" Szökik fel egyik szemöldöke, miközben a Napot próbálja meg eltakarni a kezével, hogy ne süssön a szemébe.

"Számomra igen," vonok vállat, "és neked?"

Úgy néz ki, mint aki erősen gondolkozik azon, hogy mit mondjon.

"Nincs hobbim."

"Hogy érted, hogy nincs hobbid? Mindenkinek van."

"Nekem nincs," motyogja.

"Nem hiszek neked."

"Pedig igazat mondok."

"Muszáj állandóan ennyire okoskodónak lenned?"

"Ezt én is kérdezhetném tőled," vág vissza.

Felnevetek, és hallom, hogy Harry is felkuncog, bármennyire is próbálja ezt palástolni.

"Jézusom," fújom ki a levegőt, "tényleg muszáj ezt?"

"Mit?"

"Nem tudunk két mondatot mondani anélkül, hogy ne szívnánk egymás vérét vagy csattanánk rá a másikra."

Felnevet.

"Okoskodó és okoskodóbb."

Erre már nekem is nevetnem kell. "Ekkora baromságot még soha nem hallottam."