chosen - h.s [hun] // befejezett

31.

„Elmehetnénk valahova beszélni?" Kérdezem Samet este.

Bólint. „Persze, de van valami baj?"

„Csak kövess," mondom, majd ő feláll. Kimegyünk a bejártain, Sam pedig mögöttem jön.

A járdán sétálunk, egyenesen a parkba. A Harryvel való közös padunkhoz megyek, ahol leülök és Sam is helyet foglal mellettem.

„Harryvel mindig ide jöttünk. Csak itt ültünk, beszélgettünk, figyeltük a természetet. Például, ahogy a gyerekek rohangásznak a parkban, ahogy a madarak repülnek vagy csiripelnek." Mondom mielőtt egy mélyet sóhajtanék.

„Ez nagyon aranyos," mondja Sam, de én csak bólintok. A fejét a vállamra hajtja, én pedig a fogaim közé veszem az alsó ajkamat és tekintetemet az ég felé fordítom.

„Az. Tudod, hogy mit mondott nekem Liam ma?"

„Mit?"

„Hogy szerelmes belém. Szerelmes valaki olyanba, aki nem szereti őt viszont, ahogyan én is ugyanígy vagyok."

„Joey, nem tudod, hogy Harry mit érez. Soha nem említette, igaz?"

„Azt mondta, hogy nem kedvel engem."

„Az mindjárt más," mondja szarkasztikusan.

„Fogd be," nevetek fel.

„De most komolyan. Ez hülyeség. Ő is érez valamit. Lehet valami oka annak, hogy ezt mondta?"

Talán.. az, hogy a kormány el akar engem égetni?

Épp ki akarnám nyitni a számat, hogy válaszoljak, amikor egy férfi lép elénk.

Zayn.

Féltérdre ereszkedik, megfogja Sam csuklóját, de mielőtt bármi is történhetne Sam elé állok.

„Nem választod ki Samet, Zayn. Vésd már ezt be abba a kibaszott fejedbe," csattanok fel.

„Bazdmeg," áll fel. „Valójában már rég kiválasztottam őt, emlékszel? Csak nem tudtuk beleírni a nevünket a könyvbe, és nem kaptunk meg a tetoválásokat, és ezt mind azért, mert te és a drága társad megállítottatok minket. Most pedig ha megbocsátanál nekünk," ragadja meg Sam kezét, ezáltal talpra is állítja őt.

„Nem csinálod ezt meg," karolom át Samet a vállainál és húzom magamhoz közelebb, de Zayn nem engedi el a csuklóját.

„Jo, nem tudsz semmit tenni ellene."

„De kibaszottul megpróbálhatom. És nem fogod őt elvinni. Zayn, ne legyél már ennyire értetlen, és keress magadnak mást," csattanok fel újra.

„Mégis mi ütött beléd?" Nevet fel. „Esetleg nincs szükséged egy tamponra?"

Amikor meglököm a mellkasánál fogva, újra felnevet.

„Akkor fagyira?"

„Zayn, kussolj el!" Kiáltom el magamat.

„Nem, Jo. Nem fogok elkussolni. Most pedig elviszem magammal Samet."

„Zayn, kurvára állj meg!" Ragadom meg kiabálva Sam karját. De ekkor Zayn megfog a vállaimnál fogva és meglök, aminek eredményeként elvesztem az egyensúlyomat és elesek.

Egy tompa puffanással érkezek a földre, és érzem, amint a könyökeimen és a karjaimon kisebb vágások keletkeztek a földön lévő kövektől.

„Jo, elég," szólal meg Sam. „Én.. jól leszek. Csak hagyd neki, hogy elvigyen. Nem akarom, hogy bántson téged."

Nagyot nyelek, de még mindig a földön vagyok. „Sam, de én-"