chosen - h.s [hun] // befejezett

26.

1 héttel később

Semmi. Még mindig nem hallottam semmit Harry felől. Lehet ő ezt már befejezte?

Elege lett abból, hogy megpróbáljuk megszüntetni a törvényt?

Egy részem azt mondja, hogy ezt már nem kéne folytatnunk, mert nem jutunk sehova. De közben meg azt is érzem, hogyha ezt abbahagyjuk, akkor többet már nem fogom látni Harryt.

Szóval nem szeretnék megállni. Tudom, hogy meg kéne, mivel tudom, hogy az egyikünk borzasztóan meg fog sérülni.

De Harry vajon jól van? Lehet át kéne hozzá mennem, hogy megnézzem mi van vele?

Annyira össze vagyok zavarodva.

„Joey, akarsz jönni velünk a plázába?" Hallottam meg Sam hangját.

Felnézek a kanapéról a húgomra, aki az ajtófélfának van dőlve. Megrázom a fejemet.

„Nem. Különben is, azt hiszem át kéne mennem Harryhez."

Kötözködően felhúzza egyik szemöldökét. „Oh, értem én. Jó szórakozást."

Felnevetek, és a kezeimbe temetem az arcomat. Át kéne mennem egyáltalán hozzá?

Az ajtó nyílik és csukódik, amiből tudom, hogy anyuék elmentek. Felállok a kanapéról, majd a szobámba, azon belül pedig a fürdőbe megyek. A tükörben szembesülök a 'csodás' kinézetemmel.

A hajam most az egyszer le van engedve, egy póló és egy rövid futónadrág van rajtam. Mivel nincs egy gramm smink se az arcomon, így úgy döntök, hogy kifestem a szempilláimat.

Egy kopogás zavar meg a bejárati ajtó felől. Biztosan Liam az.

De jó.

Lerakom a spriál tubusát a mosdókagyló mellé, és a bejárati ajtó felé veszem az irányt. Kinyitom, és meglátom Harryt és Niallt.

„Szia, Jo, beszélhetnénk?" Kérdezi Niall.

Niallről Harryre vezetem a tekintetem, aki teljesen jó bőrben van.

Nos, ha a fekete szemeket nem nézzük, amikkel engem néz, és a táskákat a szemei alatt. Egy Rolling Stones-os póló és egy sötét farmer van rajta. A haja szokásosan össze-vissza áll.

„I-igen," köhögök fel. Elállok az ajtóból, hogy be tudjanak jönni. Harry céltudatosan egyből a nappaliba megy, Niall pedig követi őt. Felsóhajtok, majd becsukom az ajtót és utánuk megyek.

A kanapén foglaltak helyett, én pedig az előttük lévő asztalra ülök le törökülésben.

„Beszéltem a bátyámmal," kezdi Niall, mire bólintok.

„És?"

„Belement az ötletetekbe, és azt mondta, hogy megpróbál majd célozgatni a kormánynak."

„Hogyan?"

„Azt fogja mondani, hogy szörnyű, ahogy a kislányok ki vannak választva egy nála több tíz évvel idősebb által."

Nyelek egyet.

„Oké, de nem hiszem, hogy ezzel menni fog bármire is."

„Talán, hogyha több őr is hallani fogja, akkor segíteni fognak neki. A legjobbat fogja kihozni magából, hogy meg tudja győzni a többi őrt is," vakargatja Niall a csuklóját.

Ránézek Harryre, aki összefont karokkal ül a kanapén, a lábait összekulcsolta és hátra van dőlve. Egyenesen a szemeimbe néz, és hidd el nekem, haver, hogyha szemekkel ölni lehetne, akkor én már nem lennék az élők között..

„Szerinted ez sikerülni fog?" Fordulok vissza Niall felé, elvéve a figyelmemet Harryről.

„A bátyám elég meggyőző tud lenni," mondja nevetve.

„Biztos vagy benne? Mert szerintem azért kéne beszélnie pár őrrel, hogy álljanak mellé, mint például John. Szerintem egyedül nem sokra fog menni."

„Tudom, és ezt Gregnek is megmondtam. Próbálkozni fog, Jo."

„Más úgy sem tehetünk jelen pillanatban."

„Hát nem. Viszont azt hiszem, hogy én most megyek, egyedül hagylak titeket," áll fel Niall.

Istenem.

„Rendben, köszönöm a segítséged, Niall," küldök felé egy halvány mosolyt.

Bólint. „Nincs mit."

Köszönésképp integetek neki, majd végignézem, ahogy kimegy az ajtón. Ezután megfordulok és Harryre nézek, aki még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel néz engem.

Felhúzom az egyik szemöldökömet, de arcmimikája nem változik. Felsóhajtok, és én is őt kezdem bámulni.

„Ennyi? Nem fogsz velem beszélni?" Fonom össze karjaimat a mellkasom előtt.

Még mindig ugyanúgy bámul engem, és még mindig nem változott az arckifejezése.

„Nem vagyok meglepve. Mármint, egész héten ignoráltál engem."

Ekkor végre elvezeti rólam a tekintetét, ránéz a hasára majd összeszorítja szemeit. Visszanéz rám, feljebb csúszik a kanapén és beletúr kusza hajába.

„Kérlek, vedd le a pólód."

Erre a mondatára úgy nézek rá, mintha két feje nőtt volna.

„Harry, ezt nem gondolod komolyan. Hogy kér-"

„Jo, kérlek. Látni szeretném a hátad."

Ja.

Becsukom egy pillanatra a szemeimet. „Nem. Nem szeretem őket," mondom még mindig becsukott szemekkel.

A szemeimet akkor nyitom ki, mikor is megérzem Harry kezét az állam alatt, ahogy felemeli a fejemet, hogy ránézzek.

„Kérlek."

Felsóhajtok, majd megfordulok az asztalon, és lassan leveszem a pólómat. Megfogom a hajamat és a vállamra dobom, hogy Harry tisztán tudja látni a hátamat.

Hirtelen megérzem, amint meleg keze óvatosan simogatja a hegeket, és mindegyiken végighúzza az ujját. Ezután megérzem, hogy közelebb hajol hozzám, majd egy meleg és óvatos puszit nyom a tarkómra. A szám kinyílik és lejjebb hajtom a fejemet, de ő túl hamar elhúzódik.

Visszafordulok felé, majd a kezemben lévő fehér pólóval a mellkasomat takarom.

„Hihetetlen vagy," motyogja.

„Miért?"

„Soha nem találkoztam még egy olyan erős lánnyal, mint te, Jo. Ezt nagyon szeretem benned."

Szeretem.

Kezdek beléd esni.

Nem. Már beléd vagyok esve.

Mély levegőt veszek, majd mielőtt visszavenném a pólómat beletúrok a hajamba. Amikor visszavettem a ruhadarabot, azzal szembesülök, hogy Harry arca közel van hozzám.

Elkezdi vizsgálgatni az arcomat. „Tetszik így a hajad."

„Csak le van engedve," nevetek fel.

„Igen, de jól néz ki," mosolyodik el egy kicsit, de azok a tökéletes gödröcskéi nem jelennek meg.

„Harry?"

„Jo?"

„Mit csináltak veled?"

Összeszorítja az állkapcsát, és a mosoly rögtön eltűnik az arcáról. „Semmit."

„De, Harry-"

„Kérlek, Jo," szól közbe. „Nem beszélhetnénk inkább másról?"

Felsóhajtok. „De jól vagy?"

A mosoly újra megjelenik az arcán, amikor válaszol. „Most már igen."