ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

13.Fejezet: Eren! Ne merj meghalni!

A célom pedig hogy megmentsem a titán karjai közt lévő személyt... hogy miért? Magam sem tudom... ez is csak egy... érzés, egy ösztön.  

<>Eren Szemszög<>

Hirtelen a testem kétszer akkora lett és az éveknek tűnő másodpercek-percek végre véget értek. Mindent úgy láttam ahogy kellett, a titán a szájához emelte Rivaillet. Én pedig hasba vágtam a nálam kissé alacsonyabb titánt aki engedett a keze szorításán majd teljesen kiengedte onnan őt. Zuhanni kezdett, láttam ahogy lehunyja a szemeit és elfogadja a halált, ám ekkor automatikusan is utána ugrottam, nem tudtam hogy sikerül-e elkapni de egy esélyem volt. Nem habozhattam... csak ugrottam és nyújtottam a kezem érte. A következő pillanatban az arcom a földel barátkozott mivel elestem.. de ő... Rivaille a kezembe volt. Megnyugodtam... de csak egy kis időre. Mivel a titánok rohantak felém én is elkezdtem futni egyenesen az osztagom felé.

Mikor feltűntek a társaim rettegő arccal meredtek rám, ahogy a hadnagyot a kezeimben tartom ügyelve arra hogy ne nyomjam össze. Közben futok a titánok elől.

Mikor megláttam a társaim üvöltöttem egyet és futottam tovább... igen nos nem esett le nekik hogy azt próbáltam magyarázni hogy fussanak. De mikor a titánok oda értek hozzájuk észbe kaptak és arrébb repkedtek.

Én még mindig futottam. A fal felé, közben lenéztem a kezemben lévő Rivaillera aki mozdulatlanul feküdt ott. Csak a szemei mozgását láttam. Engem figyelt... szótlanul és érzelem mentes arccal. Odaértem a falhoz ahol egy másik osztag is volt. Pontosabban Hanjié, mikor meglátott őrjöngeni kezdett ugrálva. Meg akartak támadni de nem tették, féltek. A falra kapaszkodtam és felmásztam rá, ők hátráltak. Én pedig letettem a kezemből Rivaillet. Az emberek figyelték a tetteim. Leugrottam a falról miután letettem őt és az osztagom felé futottam. Köréjük gyűlt rengeteg titán, egytől egyik gyilkoltam őket... a többi játékos pedig értetlenkedve nézett... 

<>Levi Szemszög<>

-Hé! Rivaille hadnagy! Jól van?

-Hadnagy!

-Jól vagyok... csak pár zúzódás... 

-És... mégis! Mi volt ez?! Egy titán hozott ide téged!

-Az... Eren volt..

-Eren?!

-Igen... a kölyöknek a rangja rejtett volt... akkor ezért... olyan képességet kapott amiről még ő maga sem tudott.

-De... ez nem lehetséges! Ilyen rang nem is létezik!

-Tévedsz Hanji...

-Mit mondasz?

-Ilyen rang létezik... csak ritka.. és akik birtokolják azok sem tudják. Ő pedig, valamilyen oknál fogva elő tudta hívni.

-Nem lehet hogy ő is NPC Rivaille?

-Nem.. ő élő ember.

-Biztos vagy benne?

-Teljesen.

-Innen pont látni.. ahogy küzd a többi titánnal... mindegyik őt támadja... az emberekre nem is figyelnek. Talán felboncolhatnám a karakterét... és akkor megtudnánk valami információt a végigjátszáshoz.

-Tch... meg se említsd ezt többet. Nem boncolod az osztagom tagjait.

-Olyan gonosz vagy Rivaille... pedig meg sem tudsz moccanni.

-Tudok mozogni... csak fáradt vagyok. Szükségem lenne egy kilépésre.

-Itt nem léphetsz pedig ki... várd meg míg visszatérünk a városba.

-Tch..

<>Eren Szemszög<>

Túl sokan vannak... már nem birok velük.

Átharapják a lábaim, a kezeimet leszakítják és a földre zuhanok. Lecsukódnak a szemeim, az összes fájdalmat érzem, sírok. Felordítok és kiabálok... 

"Miért most?"

"Pedig... olyan jól ment eddig"

"Rivaille... most meghalok... de hidd el... egy új karakterrel is le foglak győzni téged!"

Egy hangot hallok, elég hangosan, az ismerős rideg hangot.

-Eren! Meg ne merj halni érted!?

A fal felől jön... Rivaille ordibált ide... vajon hallotta amiket mondtam?

-Minden katona az osztagomban! Szedjétek le arról a titánról a többit! Mert aki a sok titán alatt fekszik! Az Eren!

(Kéccen van c: Köszi hogy elolvastad ha tetszett vote :3 A véleményed is örömmel fogadom. És most a szokásos további cép napot meg minden... izé bizé... vadkacsaaa!)