ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

12.Fejezet: Ösztön

<>Eren Szemszög<>

Az ösztöneimre hagyatkozva megyek egyenesen előre, a fejembe bevillan egy kép Rivaille-ról amint egy titán össze akarja roppantani, már látom is a jelenetet. Épp előttem vannak. A titán a szájához emeli őt és össze akarja roppantani. A tekintetét rám szegezi és fájdalmas arckifejezéssel mintha azt mondaná hogy "Eren" Hang nélkül... mégis tudom.

Az idő mintha megállt volna a számomra... a gondolataim pörögnek és azon agyalnak hogy mi lesz ha ő meghal? Ha a karaktere törlődik? Soha többé nem látom? De várjunk... hiszen pont ezt akartam... hogy eltűnjön.. hisz a riválisom. De.. ha most meghal nem győzhetem le... Márpedig őt én fogom az elbukott playerek sírjába küldeni.

A titán karjába lőttem a kampót és felé szálltam, belé mélyesztettem a kardom... vagyis csak próbáltam. Nem hatolt át rajta a penge. Még hogy nem hatolt át... ez enyhe kijelentés erre... eltört! A bőre rohadt kemény... talán a páncéloséval vetekszik. 

Akkor... mégis mit tegyek?! 

"Eren, menj innen idióta... még kezdő vagy. Nem azt mondtad győzni akarsz? Akkor fuss el... és az egész felépített rangsorolásom eltűnik..." Ezt hallottam a fejemben.. ez ő. Ez az ő hangja! Ő szól hozzám.! Érzem... de hogyan? Hallom őt...? És... érzem ahogy szenved! Nem mutatja ki! Nem látszik rajta! De érzem! Nem akar meghalni... de... én mit tehetnék? 

Düh gyűlt a szemeimbe... rettegtem a tehetetlenségtől... sohasem éreztem még ilyet, megakarom őt menteni... Bármi áron!

Eldobtam a kardot mivel felesleges lett volna magamnál tartanom... úgysem ér semmit, puszta kézzel kezdtem szaladni a háztetőn a titán felé.

"Eren! Te Idióta!" Hallottam ismét a hangját.

"Menj már innen, hallod? takarodj!"

Megálltam ott ahol a háztető véget ér.

-Hogy mondhatsz ilyet? Hogy mondhatod hogy hagyjalak itt? Ne legyél ilyen önző...!-Könnyek szöktek a szemembe.. utána már ismét az ösztöneim irányítottak. Csak tettem amit a szívem és a testem diktált. Az agyam ellenkezett, azt mondta őrültség amit teszek, de én nem hallgattam rá... mert olykor a szívem többet tud.

Nekirugaszkodtam a háztetőn és ugrottam egy nagyot. A kezem a számhoz emeltem és beleharaptam. Fehér füst jelenik meg körülöttem, hirtelen felforrósul minden... igen pontosan ilyen érzés...

Minden kisebb lesz és az öntudatom kissé gyengébb, ösztön... semmi más nem irányít ezen kívül. 

A célom pedig hogy megmentsem a titán karjai közt lévő személyt... hogy miért? Magam sem tudom... ez is csak egy... érzés, egy ösztön.

(Köszönöm hogy elolvastad remélem hogy tetszett ha igen akkor vote, és a véleményed is örömmel fogadom :"D Szerintem ma még lesz fejezet mivel most nagyon pörgök mert én is tudni akarom hogy mi történik és ameddig nem írom meg addig én sem fogom tudni :$ Mert akkor áll össze a teljes kép számomra mikor leírom... bár néha néha egy egy ötlet azért előjön mikor nem vagyok gépközelbe.)

<Na további szép napot VADKACSAAAA>

Ui: Ezt nem akartam már úgy hogy vastagítom a betűket meg eldöntögetem mert itt már nem értem hogy hova melyiket akarom rakni xD Gondolom én úgyis értitek mikor beszél magába meg mikor cselekszik.