ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

30.Fejezet: Amikor még a remény él

-Levi... ha ők megszűnnek akkor te is nem?...-Tettem fel remegő hangon a kérdést.

Már értem... miért mondta nekem Asory... ő nem idevaló... ő más, ő egy másik világ lakója, nem olyan mint én. Különbözünk.

<<>>Eren Szemszög<<>>

-Nem Eren... ez nem ilyen, én nem fogok meghalni. Én több vagyok annál mint egy odavalósi. A családom olyan család, akik bármelyik világban képesek élni. Ezt úgy kell értened, ha elpusztul az a világ... én csak átmegyek a következőbe amit csinálnak. Viszont, az ottani és akkori emlékeim elvesznek, mint ahogy ezek is. Amint belépek az új világba ami készült... teljesen más ember leszek, és alkalmazkodom majd a többi ott élőhöz.

-Ez azt jelenti... hogy elveszik az összes emléked például rólam? Minden?-Kérdeztem aggódva.

-Igen, mindenkiről és mindenről... kivéve a családomról, arról hogy hová tartozom, és hogy egy új világba kerültem... 

-De én nem akarom...

-Eren!.. Jelenleg nem az a legnagyobb problémánk ha téged elfelejtelek.-Ordított rám.

-Levi, nyugodj meg...  megoldjuk oké?-Szólt közbe Erwin.-A többieket már összeszedtem a klánból, gyere vissza hozzánk... és tegyük helyre ezt az egészet.

-Rendben... pontosan mikor is lépünk be?-Tette fel a kérdést Rivaille.

-Most rögtön... ha lehetséges, megbeszéltem mindenkivel már egy találkahelyet. A régi szállásunk valószínű hogy romokban van, de ott találkozunk mindenkivel. Lehet hogy titánok is vannak már ott, mivel a világ ilyen, lehet hogy a fal is romokban fog állni. 

-Értem, akkor most kellene belépnünk?-Kérdeztem.

-Igen, mindketten, én is hoztam magammal egy virtualboxot, itt lépek be.

-Rendben.. Ott egy konektor, a földön Eren mellett.. én pedig ott fogok feküdni.

-Oké, akkor üzemeljétek be.-Mondta Erwin.

Ezután percekig csend volt, mindenki elhelyezkedett már és felvette a virtualboxát. 

-Sok sikert...-Hallatta a hangját Rivaille.-Lépjetek be.

Beléptünk mindannyian, és nekem nem is kellett mozdulnom onnan ahol akkor voltam. Mivel ott volt a találkozási pont. Csak vártam és vártam, majd feltűnt Erwin és Rivaille a messzi távolban, és még pár ember gyülekezett ott ahol voltam.

-Kölyök... mióta vagy itt?

-Már... egy fél órája.

-Láttál valami szokatlant?

-Nem igazán.. csak, rombolódik a világ...

-Értem.-Válaszolt Erwin.-Mindenki itt van már?-Nézett körül, mikor feltűnt mindenkinek hogy itt van ő is, körénk gyűltek.-Gondolom mindenki megkapta az üzenetem. Ez innentől már nem egy játék! Ez már a valóság. Itt az evilági emberek sorsa a tét. És persze... az új világ lakóinak is. És a földnek, ha Diahr lesz az új világalkotó. Szóval, az itt lévőek képesek feláldozni mindent azért hogy harcoljanak? A világ összeomlik ahogy a rendszer is. Lehet hogy nem lesz kilépési lehetőségetek többé.. így is vállaljátok?

Ezután hangoztatta mindenki az igent. Ekkor még mindenki fel volt tüzelve, reményekkel teli volt... ám ez sem sokáig tartott... a jelenben, még azt hittük ez működni fog... ám a jövőben túl sok veszteség ért minket, olyan történt, amit egyikünk sem hitt.

-Rivaile, beszélhetnénk? Ha már... talán ez az utolsó lehetőségem rá?..