ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

24.Fejezet: Igazság

  <>Levi Szemszög<>

Hirtelen mintha éveket gondolkodtam volna.. nem tudtam mi a helyes... elmondani neki hogy ugyanígy érzek... vagy pedig tagadni és összetörni őt....  

-Rivaille...-Nézett rám könyörgő szemekkel, az arca még mindig vörösen izzott.

-Én...-Nem tudtam mit mondani. És ekkor jöttem rá arra hogy ezzel a várakoztatással csak még jobban gyötröm őt.-Szeretlek...-Mondtam ki végül a nyilvánvalót, ezután hirtelen csend honolt a szobába, a tekintetem először valahol a szoba sarkán lehetett, viszont egy idő után, a túlzott csend miatt felvezettem a szemeim az övéihez. Amit láttam... sohasem felejtem, a könnyáztatta arcán valamiféle boldogság és megkönnyebbülés jelei mutatkoztak. A szemeivel engem fürkészett, csak csendben figyelte a reakcióm a mostani válaszomra... 

-Rivaille...-Szólt aranyosan hozzám, és kicsit közelebb mászott, látszólag ide akart jönni hozzám de nem nagyon mert. Megfogtam a karjait és magamra húztam őt. Semmit sem tett csak engedte hogy húzzam. A mellkasomra dőlt, és úgy feküdtünk az ágyon. Éreztem a szíve dobbanásait és a teste melegét. A néha megrezzenő ujjait a mellkasomon, mindent. Nem érdekelt a korkülönbség, az hogy férfiak vagyunk s, hogy a körülöttünk lévők mit gondolnak majd erről... sem pedig hogy nem tartozunk ugyanoda. Csak két dolog létezett akkor, ő és én, semmi más. 

A kezeit az ingem alá vezette, és újra a mellkasom kezdte simogatni, eléggé izgatottá váltam látva azt hogy milyen bizonytalan ebben a dologban, de nem tettem semmit, hagytam hogy csinálja, gondoltam hogy úgysem gondolja ezt még komolyan és tovább ennél nem akar menni. Tévedtem. Erre akkor jöttem rá, mikor teljesen ráfeküdt a testemre s a sajátját az enyémhez nyomta, itt már tudtam hogy hamarosan elszakad a hurok és elveszítem az irányítást. Akármennyire halogatni szeretném is ezt.

Tétovázva kezdte el dörzsölni a férfiasságát hozzám, a tudtomra adva hogy eléggé felébredt benne az hogy akarja ezt. Halk lihegést véltem felfedezni tőle ami már lassacskán kisebb visszafojtott nyögéssé alakult. 

Az én tagom is kezdett már merevedni, nem beszélve arról hogy folyamatos dörzsölés érte azt. Itt vált instabillá az akaratom, majd végleg megtört. Megfogtam a rajtam fekvő kezeit és fordítottam a helyzeten, így én kerültem fölülre. Nem haboztam sokat, kigomboltam Eren nadrágját, majd az enyémet is. Félkarra támaszkodva támasztottam meg magam hogy ne dőljön meg az egyensúlyom így megtartva magamat. Lassan kezdtem húzogatni a bőrt az övén, biztos voltam abban hogy új ez az érzés neki, ennek ellenére mégsem tudja már tovább visszafojtani a vágyait.

Az alattam fekvő még mindig visszatartotta a hangját, csak halk nyögések hangoztak onnan, viszont mikor egyre gyorsabbá váltak a kézmozdulataim ő sem bírt már a hangjával így a kisebb nyögéseket hangosabbal váltották.

Nem lehetett volna tagadni, rohadtul beindított a látványa, így bűn lett volna ha nem kezdtem volna valamit a saját testemmel is. Összefogtam a kettőnkét és úgy dörzsöltem össze a kettőt, én is halk lihegésbe kezdtem már... a szokásosnál is hamarabb jött az az érzés mikor már majdnem elérem a gyönyört, de visszatartottam. Tovább akartam ebben a helyzetben maradni, de hiába mivel Eren már nem igazán bírta és elment, a ruhámra élvezett, nemsokkal később követtem én is őt.

Ezek után csak semmit nem mondva feküdtünk egymáson. Innentől már felesleges lett volna bármit is mondani, tudtuk azt hogy hogyan érez a másik, és hogy innentől már nem kell többé menekülnöm előle. Akármennyire is nem akartam ezt, nem akartam megrontani megtörtént. Jobb is így, elmondtam az igazságot, tudtára adtam az érzéseim... így már nem kell magamban tartanom többé.