ℑ𝔫𝔱𝔢𝔯𝔫𝔢𝔱 𝔏𝔬𝔳𝔢𝔯𝔰 [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

22.Fejezet: Vágyok erre

<>Levi Szemszög<>

Kezdek megnyugodni... ez a levegő... más mint a falon belül... itt létezik a szabadság... itt teljesen más érzések futnak végig rajtam... olyasmi hogy jobb nekem egyedül, és az a kölyök is csak egy kisebb fellángolás volt. A fájdalom még most sem múlt el... de ez már olyan megszokott dolog.

Csak ültem a fán, bámultam a tájat, a hegyeket, a folyókat... és a közelemben lévő titánokat akik a falat kaparászták. Elbambultam... közben a menüsorom villogott. Csak három órával később vettem észre hogy Erwin üzent nekem. Meg is nyitottam.

"Levi, merre van Eren? Már órák óta nincs itt. A cuccai sincsenek és nincs is bejelentkezve pedig nemsokára kezdődik az új csapatba osztása! Ha nem lesz ott kirúgják. Te hoztad.. nem tudod merre lehet? -Erwin"

Végigolvastam majd válaszoltam.

"Fogalmam sincs... annyira nem is izgat. -Levi"

De... valójában nagyon is érdekel... az nem létezik hogy a kölyök már órák óta nincs játékban. Nincs élete, már lassan ebbe a világba fog ő is tartozni... úgyhogy valami történt vele!

Megint jött egy üzenet.

"Hanji azt mondta volt a szobádban is, vagyis látta oda bemenni. Kicsit rumlis volt...-Erwin"

"Mi..a? A fiókomban ott vannak még a papírjaim? -Levi"

"Nincs ott semmi...-Erwin"

"Az az idióta...-Levi"

"Van ötleted hol lehet? -Erwin"

"Nincs... mindegy, várjátok meg míg előkerül. -Levi"

"Más választásunk nincs. -Erwin."

Többet nem beszéltünk...

Tanakodtam azon hogy mit csinálhat az a gyerek... de végül is nem az én dolgom. Semmi közöm hozzá.

<>Eren Szemszög<>

Megérkezett a gép Japánba. Leszálltam és próbáltam kitalálni onnan. Végül két óra keresgélés után kiértem a reptérről. Hajnali kettő volt.... már rohadt álmos voltam. Aludtam a repülőn is de az nem volt olyan. 

Elővettem a térképet, meglepően közelre mutatta a házukat. Csak kettő kilométerre volt onnan ahol most voltam.

De mivel már eléggé hajnal volt nehezen szereztem taxit... ezzel is kínlódtam vagy 10 percet, de sikerült. 

Elvitt a taxi a házhoz amit mondtam. Megköszöntem az utat és kifizettem... zsír alig maradt pénzem ráadásul visszafelé nem vettem jegyet... azaz fogalmam sincs hogy fogok hazajutni.

Álltam a kisebb ház előtt és előtörtek a gondolataim..

mi van, ha él valakivel? Vagy ha barátnője van? Esetleg gyereke? Vagy ha kirugdos majd a házból... mindegy, ezeket csak akkor tudhattam meg ha bementem.

A kapuhoz sétáltam, nem volt nyitva... mondjuk mire is számítottam... csengő sem volt, egy lehetőségem maradt, bemászni a kerítésen. Ez pár perc után sikerült is, viszont mikor leugrottam a kerítésről eléggé nagyot estem... de bent voltam.. most már csak a bejárati ajtóval kellett küzdenem.

Odaléptem az ajtóhoz és lenyomtam a kilincset... az pedig kinyílt! Miért hagyta nyitva az ajtót? Mindegy... ez most nem lényeges.. meg kell találnom a szobáját. 

Mindenhol le volt oltva a villany, én a telefonommal világítottam... körülnéztem, belülről sem volt túl nagy a ház. Az utolsó ajtóhoz érkeztem... kinyitottam és megláttam az ágyon fekvő Rivaillet. A fején volt a virtualbox... pedig már fél négy van.. még nem alszik?

Végre... itt van előttem, és elmondhatom neki amit akartam...

Odaléptem hozzá és megérintettem az arcát. Az egyik ujjam pedig a mellkasán húztam végig... oké nem ezért jöttem ide... de lehet hogy soha nem lesz erre lehetőségem és én...annyira vágyok erre. És... azt hiszem, ezt a játékban úgysem érzi...

<>Levi Szemszög<>

Már megint... mesterkedik valamiben... érzem ahogy érez... ahogy dobog a szíve... és ahogy izgul... és én pedig... furcsán érzem magam... nagyon furcsán... mintha csak, megérintenének...Eren..?