A szomszéd srác

20.

*Taehyung POV*

Beletúrtam a hajamba és két kézzel téptem szegény hajszálaimat, amik semmiről sem tehettek. Egyedül csak én, csakis én. Mert nem tudok parancsolni annak a férfi, fasz agyamnak! Kettő dolgot kellett volna kibírnom, hogy ne csókoljam meg és ne érjek a hajához! És kibírtam? Hogyne, mert nem volt elég, hogy akkor szexelhettem vele, amikor csak akartam, ráadásul mind a ketten élveztük, túlságosan belelovaltam magam a jó kapcsolatunkba. De fel kell ébresztenem magam, nem a barátnőm! Taehyung, te farok! 

- Lisa! - Kiáltottam utána.

Kivágtam a hálószoba ajtómat és sietős léptekkel indultam meg a lépcső felé. Hallottam csapódni a bejárati ajtót, ezért még inkább szedtem a lábaimat, úgy, hogy már majdnem elestem. 

- Lisa! - Üvöltöttem teli torokból a nevet.

De mindhiába. Üres és csendes volt a lakásom. A szatyrok még mindig az előszobában hevertek, amitől még idegesebb lettem. Inkább leszarta a fizetségeként szolgáló darabokat, ami azt jelentette, hogy inkább ingyen feküdt le velem, minthogy egy légtérben maradjon velem. Na, szép, te barom! Felkaptam az első, kezembe eső tárgyat, ami egy zakó volt a fogason és a földhöz vágtam.

- Bassza meg! - Szitkozódtam hangosan magamban.

A falnak döntöttem a hátamat és belevertem a fejemet párszor, miközben összeszorított szemekkel anyáztam saját magamra. Olyan jó érzés volt. Az ujjaim eltűntek a hosszú, hullámos tincsekben és selymesen fonódtak azok a kézfejem köré. Ahogy megmarkoltam és Lisa szája elnyílt meglepettségében, nem bírtam tovább parancsolni magamnak. A hangja, ahogy figyelmeztetett, mintha víz alól érkezett volna, az agyamat ellepte a köd és csak arra tudtam koncentrálni, hogy arra forgattam a fejét, amerre én akartam, irányítottam, ő pedig engedelmeskedett nekem. 

Eddig is ezt tette, te vadmarha! Élvezte, amit csináltam vele és nem kellett megbántanom, de még kérnem sem kellett semmire ahhoz, hogy szavak nélkül is megértsük egymást és olyan kielégülésbe hajszoljuk a másikat, akár többször is, hogy az hihetetlen. Erre én mit csinálok? Elbaszok mindent, amit eddig sikerült felépítenem, és nemhogy az alapoktól kezdhetem újra, hanem még egy nyolc méteres gödörbe is belöktem magam, ahonnan ki kell ásnom magam, hogy legalább a nulláról kezdhessem újra. Paraszt! Vadbarom! Hülye seggfej! Hogy lehetek én ekkora gyökér? De most komolyan! 

Kínomban nevettem már magamon, ahogy visszalépkedtem a hálómba, hogy legalább felöltözzek. Ha most átmegyek hozzá és bocsánatot kérek, egyáltalán beenged? Vagy várjak vele? És ha várok és azt hiszi, hogy leszarom? Nem, hagynom kellene, hogy egy kicsit lecsillapodjon. De ha később megyek, akkor vagy addig én akasztom fel magam a saját mérgemben, vagy ő neki rontom el egy olyan pillanatát a megjelenésemmel, amikor talán nem dühös, és mérgessé teszem. Most legalább biztos, hogy mérges, ennél rosszabb már nem lehet.. vagy de? Aj, a nőknél még céget vezetni is ezerszer könnyebb!

Felkaptam egy pólót és egy farmert magamra, nem törődve azzal, hogy a hajam az égnek áll, ahogy téptem, hogy a szemeim szinte ölnek, hogy a lábaim remegnek... elindultam szembe. Vettem egy mély levegőt és átlépkedtem az úttesten, közben le sem véve a szememet az ajtóról, mintha a tekintetemmel ki tudnám azt nyitni. Köröztem egyet a fejemmel, mintha valami észveszejtő, fizikai bemutatóra készülnék és megköszörültem a torkomat. Felemeltem a kezem és bekopogtam. Az adrenalinszintem az egekben volt, a vérem száguldását szinte hallottam a fülemben. Ideges voltam, bár magam sem tudom, miért. 

Újból bekopogtam, amikor nem kaptam választ. A lábammal egy egyenletlen, értelmetlen ritmust doboltam, ahogy vártam. Az, hogy nem kaptam választ, csak még idegesítőbb volt, mintha leordította volna a fejemet, majd közölte volna, hogy soha többé nem akar látni és nem ismerjük egymást. Akkor legalább tudtam volna, hogy mennyire mérges. Oké, tisztában voltam vele, hogy le tudná harapni a fejem, ha kinyitná az ajtót, de ez a semmi, a csend, az értelmetlen várakozás őrjítőbb volt mindennél. 

- Lisa , nyisd ki! - Szólaltam meg végül.

Kezemmel az ajtót támasztottam, miután már megpróbáltam lenyomni a kilincset is. Tudtam, hogy azzal csak még egy jókora adag olajat öntöttem volna a tűzre, ha beállítok, szó szerint betörök a lakásába, de legalább tudtam volna, hogy jól van.

Ismét semmi, csak a csendet kaptam válaszul. Hangomra csupán Dante halk nyávogását hallottam az ajtó mögül. Halványan elmosolyodtam és leguggoltam az ajtó elé, nem törődve azzal, hogy valaki hülyének néz az utcán.

*Lisa POV*

Csendben felvettem a macskát, aki nyávogni kezdett az ajtó előtt álló Taehyung szólongatására. Komolyan azt hitte, hogy be fogom engedni? Hogy átjön és majd bejön hozzám, mintha mi sem történt volna? Tudom, egy kis érintés nem a világ vége, de megvoltak a saját indokaim a szabályaim lefektetéseire és habár a mélyebb okokat nem tudta, a szabályaim nem viccből voltak kitalálva. Ha ilyen könnyen túlléptem volna azon, hogy valaki megszegi őket, fölöslegesek lettek volna. Mérgesen néztem az ajtóra, mert az ablakon keresztül nem láttam, hogy a férfi visszament volna a saját házába. Hihetetlenül dühös voltam rá és ezzel ő is tisztában volt. Vettem egy mély levegőt és hátat fordítottam a bejáratnak, hogy menjek és elzárjam a fürdővizet, ami lassan, halkan csordogált a kádamba, valószínűleg egy csinos kis gőzfelhővel a helyiségben.

- Dante - Szólította meg a macskámat Taehyung az ajtó másik oldaláról.

Megtorpantam és bár nem fordultam vissza, a fejemet oldalra fordítottam.

- Tudom, hogy a gazdád most valószínűleg elásna, aztán boldogan táncolna a síromon - Közölte.

Igaza van, éppen ezt éreztem. Viszont sóhajtottam a mély és bánatos hangra. Megingattam a fejem, nem szabadott ennyitől hasra esnem, akkor sem, ha minél jobban kívántam, hogy most bejöjjön, átöleljen és elfelejtsük. Túl mérges voltam ahhoz, hogy ilyen egyszerűen beadjam a derekamat. Szívem szerint kinyitottam volna az ajtót, újabb pofont adtam volna neki, majd ismételten kulcsra zártam volna előtte a bejáratot.

- Bújj hozzá helyettem, mert valószínűleg én most egy ideig nem fogok - Folytatta a macskámhoz intézett beszédét a férfi. - Ha még egyáltalán fogok.

Szánalmasan elengedtem egy halk nevetést, majd ismételten megindultam a fürdőszoba felé. Út közben letettem a cicát, én pedig még egy ajtót bezártam Taehyung és közöttem, hogy elmerülhessek a forró gőztengerben és kicsit leengedjen a feszültséget.