A szomszéd srác

53.

Bekopogtam és egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyt, amíg várakoztam. Nem sokat kellett álldogálnom, az ajtó kinyílt és egy póló nélküli Taehyung került a látóterembe. Mosolyogva nekitámaszkodott az ajtónak és megvonta a szemöldökét.

- Hányszor kell, hogy elmondjam, nem kell kopognod, csak gyere be? - Sóhajtott drámaian.

Félreállt az ajtóból én pedig mosolyogva beléptem.

- Attól, hogy te úgy közlekedsz, én még tiszteletben tartom, hogy ez a te házad - Válaszoltam.

- Én is tiszteletben tartom, hogy az a te házad, de nem ellenkezem és megfogadtam a tanácsodat, hogy menjek, amikor kedvem tartja - Mondta ő is és lezser léptekkel a nappali felé haladt.

Meztelen hátán úgy mozogtak az izmok, mint egy izmos vadmacskán, miközben a fűben lapulva sétálgat az áldozata után. Megnyaltam a számat és vettem egy mély levegőt, ahogy letettem a cipőimet és követtem őt.

- Mi jót csinálsz? - Kérdeztem.

Taehyung lehuppant a kanapéra és bal kezében a távirányítót tartotta, a jobbat pedig feldobta a kanapé támlájára. Rám mosolygott, amikor leültem mellé. Jobb kezét azonnal a vállamra csúsztatta és közelebb húzott magához.

- Félsz tőlem? - Kérdezte nevetve.

- Nem, miért? - Néztem fel rá.

- Akkor ülj mellém rendesen - Korholt finoman.

Elnevettem magam és megingattam a fejem. Közelebb csúsztam hozzá, hogy a csípőm az övéhez érjen és nekidőltem. Fejemet a vállára hajtottam, amire ő mosolyogva hajtotta rá az övét. Jobbjával a felkaromat simogatta.

- Amúgy főzök - Válaszolt legelső kérdésemre.

Felvontam a szemöldököm és felnéztem rá. Ő az irányítóval a tévé felé bökött, ahol éppen valami időm nagymama sütött.

- Tanulok - Vigyorodott el.

- Sütni akarsz? - Kérdeztem mosolyogva és alig bírtam visszafogni a nevetésemet.

- Miért?

- Nem te mondtad, hogy felgyújtanád a házad?

- Nem, én azt mondtam, hogy a konyhában még elboldogulok, de nyílt láng közelébe nem engedném magam - Javított ki. - Ezért kellettél a grillpartimhoz.

- Oké - Bólogattam nevetve.

- Ja, ha már itt tartunk, ezen a hétvégén lesz a következő, számítok a segítségedre - Közölte mellékesen.

Megrántottam a vállam és visszahajtottam a fejem az övére.

- Úgysincs mostanában más dolgom - Sóhajtottam.

- Hm - Hümmögött egy hallható mosollyal Taehyung.

Amióta feladtam a munkámat és úgy döntöttem, hogy megpróbálom a szomszéd sráccal ezt az egészet, azóta nincsen semmi dolgom, csak Dante meg Taehyung. Néha bent vagyok nála az irodában, hogy két legyet üssünk egy csapásra és neki is segítsek, de ne is unatkozzak itthon, egyedül. 

- Akkor kipróbálhatod a sütési tudást, amit most szerzel - Biccentettem a tévé felé mosolyogva.

- Igen - Nevetett fel.

- Csak szólj, mielőtt elkezded, jövök - Szóltam rá.

- Segítesz? - Csillantak fel a szemei.

- Először is nevetni akarok - Közöltem, mire ő felnevetett. - De aztán segíthetek is.

- Kösz - Röhögött.