A szomszéd srác

45.

Komolyan nem tudom, mi van velem. Majdnem elvesztettem egy ügyfelet, mert véletlenül... Ah! Taehyung, mi a francot művelsz te velem? Szerencsére ki tudtam magyarázni magam, de nem volt egyszerű. 

Idegesen levágtam magam a kanapéra egy tányér makarónival és ebédelni kezdtem így, délután fél ötkor. Még alig reggeliztem, már hívtak, hogy kellene mennem dolgozni, így szinte üres hassal indultam neki a hosszú útnak, hiszen hová is kellene máshová mennem, mint a város másik végébe, aztán hallgathattam a csávó hülye szövegeit meg bolondériáit, hogy hogyan szeretné csinálni. Komolyan? Egy egész forgatókönyvet írt a szexről, hogy mikor merre menjek, milyen pózban és hol, mit mondjak és miket válaszoljak, ha ő mond valamit. Még jó, hogy többet kértem el, az egész napom ráment a szövegtanulásra. 

- Gyere ide! - Mosolyogtam a cicámra.

Dante felugrott a kanapéra és a lábamnak dőlve lefeküdt. Megsimogattam, mielőtt ettem volna tovább.

- Legalább te normális vagy - Morogtam a macskának.

*Taehyung POV*

Átszökdeltem az úton és bekopogtam Lisa ajtaján. Vártam egy másodpercet, de inkább benyitottam, hiszen már úgyis szinte hazajártam ide. 

- Helóka, mi van veletek? - Vigyorogtam a lányra és a kanapéról leugró cicára. 

Lisa nem tűnt túl jókedvűnek, éppen evett, de morcos volt és feszült. Intett nekem egyet, de szinte azonnal visszafordult a tévé felé, hogy folytassa az éppen játszott vígjáték valamelyik ismétlésének a nézését. Lehajoltam Dante-ért és mosolyogva felemeltem őt. Megvakargattam a fülét, mire ő oldalra döntötte a fejét, hogy jobban belesimuljon a tenyerembe.

- Jó voltál ma? - Kérdeztem a cicát.

Odasétáltam a kanapéhoz és letettem magam a díványra a lány mellé. Ő nem nézett rám, csak mereven a televízióra fókuszált, aztán a tányérjában lévő tésztára, majd ismét a képernyőre. Felvontam a szemöldököm és letettem a lábamra a macskát, hogy felszabadítsam a kezeimet. Lassan megfogtam a törökülésbe húzott lábai egyikét és finoman megsimogattam.

- Hm? - Hümmögött, de még mindig nem nézett rám.

- Mi a gond? - Kérdeztem, visszafogva egy kicsit az élénk, vigyorgós énemet.

Lisa megvonta a vállát és beletúrt az ebédjébe vagy vacsorájába.

- Nincs túl jó kedvem - Sóhajtotta.

Felállt és a konyhába sétált. Letettem a cicát a kanapéra és felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Dantinyó, mi baja van anyádnak? - Motyogtam a macskának.

Felálltam és utána mentem. Megvártam, hogy elmossa a tányért és a csepegtetőbe helyezze, addig nem mozdultam. Mihelyst kikerült a kezéből a törékeny edény, odaléptem hozzá. Ő felém fordult és nekidőlt a pultnak, ezzel beszorítva saját magát a konyhabútor én a testem közé. Én a két kezemmel megtámaszkodtam a csípője két oldalán a pulton és megvontam a szemöldökömet. Ő karba tette a kezeit és utánozta a szemöldökrándításomat.

- Mi a baj? - Kérdeztem halk, mély hangon.

- Rossz napom volt - Válaszolta egyszerűen.

- Mi történt? - Faggattam tovább.

- Miért akarod tudni? - Motyogta és félrefordította a fejét.

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemem. Felegyenesedtem és bezártam a közöttünk lévő, aprócska távolságot. Az álla alá nyúltam és két ujjam közé fogva azt magam felé fordítottam. A szemébe néztem és megpróbáltam kitalálni, vajon rám haragszik e.

- Nem szokott ilyen rossz kedved lenni - Magyaráztam. - Mi a baj? - Kérdeztem ismét.

Másik kezemmel a derekára fogtam és finoman megsimogattam a vékony felsőn keresztül. Lisa még habozott egy pillanatig, lenézett a földre -ha még látta az összepréselt testeink között-, aztán visszanézett rám.

- Majdnem elvesztettem egy ügyfelet - Közölte.

Majdnem felnevettem örömömben, de tudtam, hogy az csak rontana a kedvén. Ha egy ügyféllel kevesebb, lehet, hogy ő rossznak érezte volna, de én annyival boldogabb lettem volna. Egyel kevesebb kéz ér hozzá, amit egyedül csak én akartam, de egyenlőre osztoznom kellett rajta. Megköszörültem a torkomat, hogy ne hallatszódjon ki egyértelműen a hangomból a boldogság.

- Miért? - Kérdeztem egyszerűen.

Lisa elmosolyodott és megingatta a fejét.

- Hülyeség - Mondta végül.

- A hülyeségtől nem szoktál ilyen lenni - Tartottam továbbra is az állát a két ujjam között, hogy rám nézzen.

Ismét megvonta a vállát.

- Miért akarod tudni? - Motyogta.

Vettem egy mély levegőt és halványan elmosolyodtam.

- Mert bármilyen furcsa, érdekelsz - Válaszoltam. - Én nem csak a szexre tartalak és ezt jó lenne, ha végre felfognád - Néztem mélyen a szemébe.

Lisa kicsit megilletődni látszott, mintha valami hatalmas újdonságot közöltem volna vele. Nyelt egyet és zavartan lesütötte a szemét, majd megnyalta a száját. Kicsivel később bólintott egyet, ahogy a kezem engedte, és villantott egy kis mosolyt. Én is elmosolyodtam és végre elengedtem őt és a másik kezemmel is a derekára fogtam, hogy azzal is finoman simogatni tudjam őt.

- Akkor elmondod, mi történt? - Kérdeztem újra.

Ő, kiélvezve a nyakának visszakapott szabadságát, lehajtotta a fejét és sóhajtott egyet. Visszaemelte a fejét, de oldalra fordult és nem nézett rám. Összeráncolt homlokkal néztem rá, ahogy idegesen beharapta a száját és megint aprót rándított a vállán.

- Na? - Noszogattam.

- Ez kínos - Nevetett fel halkan és megingatta a fejét.

- Mit csináltál? - Mosolyodtam el.

Lisa felnevetett és a tenyerébe temette az arcát. Motyogott valamit, de nem értettem, mert a keze elnyomta a hangját.

- Tessék? - Kérdeztem vissza.

Sóhajtott és kissé feljebb csúsztatta a kezeit, hogy a száját szabadon hagyja, de a szemeit még mindig takarja.

- A te nevedet mondtam véletlenül - Suttogta kínosan.

Felnevettem és körbefontam rajta a karjaimat, hogy egy szoros ölelésben részesítsem. Nem tehettem róla, egyszerűen megdobogtatta a szívemet ez a kis incidens, még akkor is, ha neki nagyon kínos lehetett. Szinte a szemeim előtt láttam, ahogy egy másik férfinak az én nevemet mondja. Megszorongattam a lányt és ide-oda forgattam őt a fojtogató ölelésemben. Addig folytattam, míg végül ő is fel nem nevetett, még ha kínosan, akkor is és óvatosan a derekamra nem rakta a kezeit.

- Elég lesz - Nevetett és megtolta a csípőmet, hogy elválasszon magától.

- Mm- ellenkeztem, még mindig egy hatalmas vigyorral a képemen és ha lehet, még jobban megszorítottam.