A szomszéd srác

42.

- Oké, Dante - Sóhajtottam. - Mit csináljunk ma?

Lehajoltam és felvettem a macskámat, hogy megölelgessem és egy nagy puszit nyomjak a fejére. Cserébe a dorombolt nekem egy hatalmasat és a puszim elé nyomta a buksiját, mire elmosolyodtam. A kanapéhoz sétáltam vele és letettem magam a kényelmes párnákra.

- Elmondhatok neked valamit? - Néztem kérdőn a cicámra.

Ő csak belebújt a tenyerembe, hogy több érintést kapjon és elmosolyodtam. Mindig elmondhattam neki bármit.

- Te vagy a legnagyobb szerelmem, ugye tudod? - Néztem rá. - De remélem nem haragszol, amiért mostanában ennyi időt töltök Taehyung-gal.

Vettem egy mély levegőt és hátradőltem a dívány puha, ruganyos párnái közé.

- Egyszerűen nem tudom, mi van velem, Dante - Sóhajtottam. - Szeretek vele lenni, ez akkora baj? 

Grimaszoltam, ahogy szinte saját magammal beszélgettem, de nem érdekelt. Évek óta ezt csináltam és mindig bevált.  Leejtettem a fejemet és eleresztettem egy hisztis sóhajt.

- Olyan jó vele lenni - Közöltem a cicámmal. -Én nem csak a szex jó vele, mert az is brutális, de csak ha együtt vagyunk..

Vállat vontam és visszavezettem a tekintetemet a macskára és újra megcirógattam. Boldogan fogadta a vakarászó ujjaimat és a simogató tenyeremet.

- Te is kedveled, igaz? - Kérdeztem tőle. - Tudom, hogy igen.

Ismét sóhajtottam egy nagyot.

- Csak azt tudnám, hogy az ő részéről csak a szex miatt kellek e. Úgy értem, agglegény, én is kihasználnám a helyében, ha egy escort költözne a szomszédomba. Nem? 

Mint egy végszóra, megszólalt a csengő és az ajtó azonnal feltépődött, meg sem várva, hogy legalább annyit mondjak, szabad vagy sem. Taehyung egy vigyorral száguldott be a házba és zárta be maga mögött az ajtót.

- Heló - Küldött felém egy észveszejtő fogsorvillantást.

- Szia neked is és nyugodtan gyere be - Mosolyogtam rá felvont szemöldökkel.

- Nyugodtan jöttem be - Közölte boldogan és levágódott mellém a kanapéra.

Megsimogatta Dante fejét, akinek még utoljára odasúgtam volna, hogy tartsa titokban az előző beszélgetést, de már nem volt rá alkalmam.

- Hogy vagy életem? - Gügyögött a macskának, aki dorombolással felelt.

Elnevettem magam a gyerekes játékára és megingattam a fejem.

- És te, másik szemem fénye? - Vette ki a macskát az ölemből és hozzádörgölőzött. - Hm, Dante?

Kikerekedtek a szemeim. Most a macskához beszélt először vagy komolyan engem 'életem'-ezett le? A szívem a kétszeresére gyorsult és eltátott szájjal figyeltem a szerelmespárt, ahogy egymásnak döntik a fejüket és az egyik dorombolt a másik meg csak vigyorgott és volt pillanat, amikor a dorombolást mind a kettejüktől hallottam.

Taehyung felém fordult és megrántotta a szemöldökét egy halvány mosoly kíséretében. Az állam alá nyúlt és megtolta azt egy kicsit, hogy észrevegyem magam. Becsuktam a számat és megköszörültem a torkomat zavaromban.

- Tudom, hogy jól nézek ki - Mosolygott. - És szeretem a nyitott szádat is, de most nem ezért jöttem.

Játékosan megbokszoltam a vállát a perverz kijelentésére. Ő csak az ölébe tette Dante-t és túljátszott szereppel fogta a vállát és közben jajgatott. Nevetnem kellett a kisfiús viselkedésére, de nem hagyhattam figyelmen kívül a tényt, hogy igaza volt. Tényleg rohadt jól nézett ki, habár csak egy szimpla farmer és egy egyszerű, sötétkék póló volt rajta, semmi más.

- Miért jöttél? - Biccentettem felé kérdőn.

Megvonta a vállát és hátradőlt a kanapén.

- Unatkoztam - Közölte egyszerűen.

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemem.

- Te mindig unatkozol? 

- Amióta titeket ismerlek, annyit már nem - Vigyorgott először rám, aztán a macskára.

Ismét felnevettem és megingattam a fejem.

- Éhes vagyok - Tájékoztattam őt, de leginkább magamnak szólt.

Felnyomtam magam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Már délután három is elmúlt, de még nem ebédeltem, így már nagyon szükségét éreztem. A gyomrom szinte azonnal kordult egyet, hogy helyeseljen a belső monológomra és a tervemre az ebéddel. A hűtőhöz mentem és kinyitottam, mert ha jól emlékeztem, akkor maradt még sajttal megszúrt, párol húsom és rizs. Nem volt kedvem főzni, így a maradékot pusztítottam el.

*Taehyung POV*

Nekidőltem az ajtófélfának és mosolyogva zsebre dugtam a kezem. Lisa otthonosan suhant a konyhában, ahogy kitette egy tányérra az ebédjét és a mikróhoz vitte, aztán visszacsúszott a konyhaszekrényhez és kivett belőle evőeszközt. 

Egyszerű, otthoni rövidnadrág és a saját kézzel kivágott félvállas, régi pólójában, ha lehetett, akkor még inkább tetszett, mint a ruháiban. Persze az sem volt utolsó, szinte húztam a nyelvem a földön utána, amikor a divatos kimenő ruháiban virított, de tudjátok, hogy van ez. Ha smink nélkül, kócosan és régi, selejtes ruhákban láttam, olyan közelinek éreztem magamhoz. Ilyenkor úgy éreztem, hogy tényleg ismerem és valójában vele vagyok, elhihetem. Kézzel foghatónak és valódinak tűnt az egész nő, aki egyébként a magassarkúk és az utcai, divatos ruhák világában olyan volt, mint egy elérhetetlen angyal. Láttam, éreztem, de nem éreztem úgy, hogy tényleg ott lenne velem és valóban érezném. Olyan volt, mintha nem csak az enyém lenne, hanem mindenkié az irodában, az utcán és mindenhol. Viszont így, lezseren és nemtörődömül felöltözve valóban olyan volt, mint egy személyes kis angyalka, akit csak én láthattam így, akit teljes valójában láthattam  és érezhettem.

Ellöktem magam az ajtókerettől és két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot. Kezeimet kivettem a zsebeimből és ujjaimat a farmerom szövete helyett a lány derekára tapasztottam. Lisa megijedt a hirtelen érintéstől, hiszen nem tudta, hogy otthagytam a macskát és utána jöttem. Lassan megsimogattam a derekát, a csípőjét és a hasát, mire mosolyogva elengedte megfeszült izmait. Kifejezetten tetszett, hogy már ennyire el tudta engedni magát a közelemben mindenféle megjátszás nélkül. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá és hogy egyre inkább érzem, hogy olvad a jég az irányomba, hogy közelebb engedjen magához, de ami a legjobban boldogított, hogy amint azt észrevettem, ahogy a jég az én oldalamon olvadt, mindenki másén keményedett és vastagodott. Nem bántam, hiszen csak magamnak akartam. Utálok osztozkodni, főleg, ha róla volt szó. Így is idegességi rohamok gyötörtek, amikor csak belegondoltam, hogy ha nem velem van, akkor valaki mással hempereg és más is megérintheti, érezheti a bőrét és az illatát....