A szomszéd srác

64.

Végre hétvége van. Nem mondhatnám, hogy megerőltető az iskola, mert nem az, csupán 4-5 órám van egy nap és ráadásul azt csinálom, amit szeretek, tehát nem is munka, hanem kikapcsolódás. Mégis elfáradtam. Örültem, hogy nem kellett reggel korán kelnem, hanem addig aludhattam, ameddig akartam...volna. Ha nem lenne egy hiperaktív szomszédom és barátom, aki hajnal fél tizenegykor betör hozzám és hangosan üdvözli a macskámat és boldog beszélgetésbe elegyed vele. 

Morogva rúgtam le a takarót magamról és öltöztem fel egy egyszerű, otthoni szerelésbe, ami nem tett sokat, csupán egy vékony, fekete legging és egy bő póló volt a szett része. Meg sem fésülködtem, csak egy kócos kontyba dobtam a hajam és gyorsan fogat mostam, mielőtt kicsoszogtam volna a zoknimban a nappaliba. 

Taehyung háton feküdt a szőnyegen, mellkasán Dante és azon a hülye, idegen nyelven gagyarászott neki.

- Ha még egyszer dél előtt át mersz jönni, esküszöm, hogy elérem, hogy saját magadnak ásd meg a gödröt - Köszöntem neki a gyönyörű reggel alkalmából.

Taehyung felkapta a fejét és rám villantotta a kör alakú, hatalmas vigyorát. Letette a cicát a szőnyegre és feltápászkodott. Odalépdelt hozzám, megszakítva ezzel az utamat a konyhába. Álmos és szúrós szemekkel néztem fel rá. Az ő arca -az enyémmel ellentétben- ragyogott, kipihent és friss volt, szemei melegséget és nyugalmat árasztottak és egy halvány mosoly ült a szája sarkában.

- Morcos vagy - Állapította meg okosan.

Morogva megforgattam a szememet és oldalra léptem, hogy folytathassam az utam az eredeti célpontom felé. Taehyung utánam lépdelt és a konyhapultra támaszkodott. Keresztbe tette a kezeit és figyelte, ahogy kinyitom a szekrényeket és lassan hozzáfogok egy kis kávé elkészítéséhez.

- Hm? - Mutattam felé a kávés dobozt, elegánsan megkérdezve, hogy kér e ő is egyet.

Taehyung mosolyogva bólintott egyet.

- Miért vagy ilyen? - Kérdezte.

Lassan ráemeltem a tekintetem és úgy éreztem, hogy ha most kijönne házhoz egy Casting csoport, a következő kasszasiker horrorfilm főszerepét megkapnám, már csak egy tekintet lecsekkolása után.

- Két dolgot utálok - Morogtam. - Egy, ha megszegik a szabályaimat. Rád ez már nem vonatkozik, de azért vigyázz, mit csinálsz - Figyelmeztettem.

Taehyung felnevetett és megértően bólogatott.

- Kettő, ha felkeltenek - Folytattam. - Utálom, ha nem tudom kialudni magam.

- De már lassan tizenegy óra - Mutatott felvont szemöldökkel a faliórámra.

- Ismerem az órát, Taehyung - Motyogtam álmosan. - De nem érdekel, lehet akár délután négy is, ha nem aludtam eleget, leszarom, mennyi az idő.

- Jó, értettem - Nevetett Taehyung.

Bólintottam és kivettem a két csészét a kávégép alól. Az egyiket Taehyung elé tettem és halásztam mellé két kanalat, cukrot és plusz tejet, hogy úgy csinálhassa meg magának, ahogy azt ő szereti. 

- Köszönöm - Vette el az egyik kiskanalat és elkezdte megcsinálni a saját kávéját.

Én letámasztottam a két kezemet a pultra, aztán a fejem követte azokat és a homlokommal ellenőriztem a konyhabútor szilárdságát. Taehyung csak nevetett rajtam és finoman megsimogatta a hátamat. 

- Szeretném, ha nálam aludnál - Mély hangja felharsogott a csendes házban. - Olyan aranyos, ahogy döglesz itt jobbra-balra.

Felnevettem és megingattam a fejem. Felemelkedtem és én is megcsináltam a saját adagomat. Eltettem a már nem használt cukrot és tejet és megkevergettem a csészében gőzölgő, már világosbarna színű löttyöt. 

- Hogyne - Válaszoltam a korábbi kérésére.

Hátat fordítottam neki és kicsoszogtam a konyhából. A nappali kanapéja felé vettem az irányt és óvatosan, hogy a kávé ne ömöljön ki, ledobtam magam a puha matracra. Taehyung követte a példámat és letette magát. Dante felugrott hozzánk és mellső lábaival a combomra állva szagolgatta a bögrémben lévő, frissítő folyadékot. Mosolyogva megsimogattam őt és lehajoltam, hogy adjak neki egy puszit.

- Jó reggelt, szerelmem - Köszöntöttem a cicát. - Jól aludtál?

- Lassan szeretnék én is ilyen szavakra felkelni - Sóhajtott Taehyung.

Odanéztem és a férfi csukott szemmel, hátradőlve mosolygott. A csészéje a combján pihent, vigyázva, hogy ne borítsa ki. Én is elmosolyodtam és megingattam a fejem. Hagytam, hogy a macska belemásszon az ölembe és egy gombóccá tekeredve lefeküdjön.

- Majd fogsz - Biztosítottam róla.

A férfi feje felbukott a szavaimra és felnyitotta a szemeit. Szája egy hatalmas vigyorra húzódott, ahogy figyelt engem. Ránéztem és elmosolyodtam.

- Komoly? - Kérdezte.

Bólintottam. Taehyung a szabad kezét Dante mellé helyezte a combomra és megsimogatta, aztán egy aprót szorított a lábamon. Belekortyolt a kávéjába és én is ezt tettem.

- Mikor? - Kérdezte és hangja lehalkult.

Tudta, hogy nem szívesen beszélgetek ezekről a dolgokról és félve tette meg az említésüket. Hálás voltam a tapintatosságáért és nem különben a türelméért is. Tudtam, hogy nehéz lehet velem, úgy egy kapcsolatban élni, hogy nem csókolhatod meg a nőt és nem aludhatsz vele. De tudta, hogy ez lesz és így is belekezdett, hát élje meg ezeket a nehézségeket is. Nekem sem könnyebb, hogy a sok évnyi szabályozgatás után most hirtelen, mindent felborítsak és Taehyung kedvére tegyek, de igyekszem. 

- Nem tudom - Sóhajtottam. - Hamarosan.

- Minél hamarabb - Mosolygott rám.

Megvontam a vállam és egy újabb kortyot ittam az élénkítő reggeliből.

- Nem tudom, Taehyung - Feleltem. - Tudod, hogy nem könnyű ezeket meglépni.

- Tudom - Bólintott és ismét megszorította a combomat bátorításképpen. - De ezért vagyok itt.

Bólintottam és hálásan rámosolyogtam. Tudtam, hogy mindenben segíteni fog és átvészeli velem a hisztis és a nehéz időszakaimat, amikor nem engedek magamból. Csak remélni tudtam, hogy minél előbb felrúghatom a gátlásaimat és aludhatok vele, hiszen ezt gondoltam a következő lépésnek. Ez valamennyivel egyszerűbbnek tűnt, mint odaadni a csókot valakinek. Sőt, már-már úgy éreztem, néha csak úgy el tudnék aludni mellette, az irodában az ölében, hozzábújva, a kanapéján, itthon, amikor csak a semmit csináltuk és tévéztünk. Mégis úgy gondoltam, ezzel addig várok, amíg megfelelő alkalom nem nyílik rá, amikor ágyban aludhatok vele először, kényelmesen, feszengés nélkül, a karjaiban, nyugodtan.