Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felvettem egy egyszerű, fekete ruhát, amit talán még évekkel ezelőtt vettem magamnak, mert azt hittem, lesz életem. Egy laza kontyba fogtam a hajamat a tarkómon és smink gyanánt egy szempillaspirállal kedveskedtem magamnak, semmi mással.
- Készen vagy? - Kiabált a szobába Taehyung.
Sóhajtottam és elmosolyodtam.
- Gyere be - Motyogtam magam elé ismételten.
*Taehyung POV*
Nem kaptam választ, gondoltam még készülődik. Leültem a kanapéra és megsimogattam Dante fejét, vigyázva, hogy az elegáns ruhám a lehető legkevésbé legyen macskaszőrös, bár mind a kettő fekete volt, nem lehetett volna látni, azért fő a higiénia, ha már egy étterembe megyünk. Mosolyogva hallgattam a cica dorombolását, amikor kinyílt az ajtó és felfedett előttem egy csodát. Szó szerint leesett az állam és tátott szájjal néztem a lányt. Fekete ruhája kiemelte gyönyörű alakját, elegáns volt és egyszerűen meseszép. Sose láttam még így felöltözve, láttam már elegánsabb ruhákban és szoknyákban, de ez ütötte a mércét.
- Valami... nem jó? - Nézett végig magán kerek szemekkel Lisa, amikor már valószínűleg elég régóta és elég furán méregethettem.
Becsuktam a számat és megköszörültem a torkomat. Felálltam a kanapéról és megnyaltam a számat, mert kiszáradt a csodálkozástól. Kinyújtottam a jobb kezemet a lány felé, aki mosolyogva megfogta azt. Lassan megpördítettem, hogy mindenhonnan tökéletes lássam. Megingattam a fejem és beharaptam az alsó ajkam.
- Azt hittem, már nem tudsz meglepni - Közöltem vele mosolyogva.
Ő csak megvonta a vállát és villantott egy elbűvölő mosolyt.
- Mehetünk? - Kérdeztem.
Bólintott, mire felajánlottam neki a karomat, amibe elegánsan belekarolt és elindultunk kifelé a házból.
------
- Igazából valamiről akartam beszélni - Közöltem, miután már csak egy-egy pohár ital társaságában üldögéltünk az elegáns, de nem túl sznob étteremben.
- Mégpedig? - Kérdezte Lisa mosolyogva.
Lenézett a poharában lötykölt borra és megpörgette a kerek üveg falán. Én csak alkoholmenteset ihattam, lévén, hogy autóval jöttünk és nem akartam itt hagyni a kocsimat, hogy taxival menjünk haza. Lehet, hogy az alkohol hiánya miatt is éreztem magam kicsit feszülten, attól, amit én akartam mondani neki.
- Tudod, hogy kedvellek, igaz? - Kérdeztem egy féloldalas mosoly kíséretében.
Lisa belekortyolt a borba, aztán lassan letette maga elé az asztalra. Rám emelte a tekintetét és bólintott egyet. Halkan kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt, és azt sem tudtam, miért vagyok ideges, hiszen tudom előre a válaszokat a kérdéseimre, csak meg akarok bizonyosodni róluk. És meg akarom változtatni őket, de ez még kicsit odébb van.
- És ha jól tudom, te is kedvelsz engem, igaz? - Kicsit félrebiccentettem a fejem, ahogy ránéztem.
Ismételten csak egy bólintást kaptam, de egyenlőre ennyivel is meg voltam elégedve. Letettem magam elé a kezemben melegedő, alkoholmentes borocskát és előrébb dőltem, rákönyökölve az asztalra. Nem igazán akartam, hogy ennek a beszélgetésnek sok fültanúja legyen, és mivel egy étteremben voltunk, akaratlanul is átszűrődtek a hangok a szomszédos asztalokhoz.
- És azt mondtad, nem akarsz kapcsolatot - Folytattam, mélyen a szemébe nézve.
- Így van - Szólalt meg végül.
- Azért, mert félsz, hogy elítél a pasi a munkád miatt, abba kell hagynod, végül egy szakítás után már semmid sem marad - Összegeztem a tudott és megszerzett információkat.
- Hm - Bólintott és még egy kortyot ivott a kecsesen megnyújtott üvegpohárból.
- Oké, nem tudom, hogyan folytassam - Sóhajtottam. - Így is, úgy is kínos lesz, essünk túl rajta.
Vettem egy mély levegőt és idegesen elmosolyodtam. Lisa felvonta a szemöldökét és kíváncsian dőlt ő is közelebb, az alkarjaira támaszkodva a fehér abroszon. Megnyaltam a számat és megpróbáltam összeszedni a fejemben lévő mondatokat, amiket mondani akartam, csak sehogy nem álltak össze, értelmes és érthető sorrendbe.
- Féltékeny vagyok - Mondtam ki, ami először az eszembe jutott.
Lisa kicsit meglepődött, kikerekedtek a szemei és zavartan egy néma 'O'-t formáltak telt ajkai.
- Nem tudom, talán túlságosan kedvellek, de ez van - Néztem keményen a szemébe, hogy egyrészt ne tűnjön úgy, mintha totálisan zavarban lennék, pedig így volt, másrészt, hogy erősítsem a szavaimat az intenzív pillantásommal.
- Taehyung - Mosolyodott el zavartan.
Én csak felemeltem az ujjam, hogy várjon egy kicsit, amíg még be vagyok lendülve és nem visszakozom a saját gondolataimtól.
- Szeretem, ha velem vagy, de ezt tudod - Folytattam. - És utálom, ha hívást kapsz és csak a gondolattól is rosszul vagyok, hogy mások érnek hozzád.
Fogaimat összeszorítottam, ahogy szűrtem a szavakat közöttük, hogy csendben tudjak maradni. A lány nem szólt, csak az asztalra nézett és bólogatott. Vettem egy mély levegőt és kicsit lenyugtattam magam.
- Ennyi a lényeg - Sóhajtottam. - Akarlak.
Lisa hátradőlt a székében és elmosolyodott, ahogy megingatta a fejét. Egyik kezével megdörzsölte a homlokát és félrenézett egy pillanatra, ahogy emésztgette a hallottakat. Én csak nyeltem egyet és ittam egy kortyot az italomból, mert teljesen kiszáradt a szám. Úgy éreztem, mintha egy több órás konferenciát pofáztam volna végig, megállás nélkül egy ventilátor előtt.
- Taehyung, tudod, hogy ez nem egyszerű - Szólalt meg végül.
- Hm - Bólintottam és karba tettem a kezeimet, miközben én is hátrébb dőltem.
- Úgy értem - Halkan felnevetett és megrázta a fejét, miközben visszadőlt az asztalra. - Miért akarnál együtt lenni velem?
Felvontam a szemöldököm és elmosolyodtam.
- Mert megkedveltelek - Feleltem egyszerűen. - Mert szeretek veled lenni és mert egyszerűen elvetted az eszem.
Lisa ismét csak mosolygott.
- Csak gondolj bele - Emelte fel a kezét, majd tehetetlenül visszaejtette a terítőre. - El tudnád képzelni a napjaidat velem?
- Igen - Bólintottam határozottan.
- Nem, úgy értem, hogy abban a tudatban, hogy bár veled vagyok, másokkal szexelek és nem te vagy az egyetlen?
Sóhajtottam és megingattam a fejem. Tudtam, hogy a következő mondatom lesz a legnehezebb és az, amin a legtöbbet fogunk vitázni, de muszáj volt, hiszen másképpen sehogy nem tudtam előre lépni. Meg kellett erőltetnem magam és kinyitnom a számat, harcolni a saját akaratomért és megpróbálni meggyőzni őt. Felnéztem rá és nyeltem egyet, mielőtt megszólaltam.
- Ha velem lennél, nem kellene ezt csinálnod - Hangom halk volt, mély, de határozott.
- Ezt nem itt kellene megbeszélni, mert a végén még kidobnak, ha kiabálni fogok - Közölte figyelmeztetően.
Bólintottam és egyetértettem. Kicsit féltem a következő percektől vagy óráktól, de meg kellett próbálnom. Akartam és kész!
